vissza a főoldalra

 2013.01.18. 

Vagyonmegosztási abszurd Tolnában

Jogerősen 622 millió forintot ítélt meg a bíróság a Tolna megyei Párinak a több éve húzódó vagyonmegosztási perben. Az évente 3 milliárdból gazdálkodó Tamási helyett az önkormányzati tartalékalapból az állam fizette ki a 622 milliót.

 Amit a szocialista – érában elrontottak, azt a jelenlegi kormányzat orvosolta

Ribányi József, Tamási város polgármestere szerint pontosan azok bírálják őket a vagyonmegosztás miatt, akik az egész helyzetet előidézték.

 Polgármester úr azt nyilatkozta, hogy a vagyonmegosztási vitát politikai csapdának tartja. Legyen kedves ezt bővebben kifejteni.

 –2006-ban lettem polgármester, és Tamásiban egy erős jobboldali testület alakult meg vezetésemmel. Akkor azzal szembesültünk, hogy a városban nem történtek meg a fejlesztések. Az elődöm MSZP-és pártszínekben két cikluson keresztül vezette a várost, sőt a megyei vezetés is szocialista volt, ráadásul a közgyűlés elnöke Tamásiból származott. Az ő ténykedésük alatt, 2003-ban döntött úgy Pári, hogy leválik Tamásiról. Mi tehát megörököltük ezt az igen nehéz helyzetet. Egy olyan települést, mely nem rendelkezik stratégiai tervekkel, de vagyonmegosztási vitája van, ráadásul a leghátrányosabb helyzetű kistérségek egyike. Akkoriban is, mint most is az önkormányzatok zöme jobboldali volt, és ezeket az akkori MSZP-SZDSZ-es kormány 2006 őszétől megpróbálta még jobban ellehetetleníteni. Egyértelmű forráselvonások történtek, és erre ráadásul még  megpróbáltak minket behajtani a vagyonmegosztással egy adósságcsapdába, majd azt mondták volna politikai ellenfeleink, hogy mi tettük tönkre a várost. Pontosan azok bírálnak minket  a vagyonmegosztás miatt, akik az egész helyzetet előidézték. Ezt nevezem én politikai csapdának, ami az elmúlt nyolc évben gátja volt a folyamatos fejlesztéseknek. Olyan alapvető közszolgálati intézmények fejlesztését gátolták, mint az általános iskola, a rendelőintézet, a turisztikai centrum. De mégis tudtuk fogadni az újonnan felépülő iskolában a szomszéd település diákjait, az új rendelőben a szomszéd település betegeit, és a fürdőnkben a szomszéd településre hazatérő német származású vendégeket hatalmas energiák és munka árán.

 Miből tudták volna kifizetni a 622 millió forintot?

 –Magyarországon jogszolgáltatás van, ami nem jelenti azt, hogy igazság szolgáltatás is…Nem tudtuk volna semmiből sem kifizetni ezt az összeget. Mi olyan dolgokat fejlesztettünk, amiből az egész mikrotérség fejlődik, és ami alapvető önkormányzati feladatunk is. Az EU-s pénzek elköltése prioritás, de a Magyarországra jutó résznek a 25-30%-a még a brüsszeli kasszában maradt. Amit tudtunk, lehívtunk, és a 2006-2013-as időszak ezekről a fejlesztésekről szóltak. Az a véleményem, hogy a mi vagyonmegosztási ügyünk jelentős joghézagra mutatott rá. A kormány nagyon jól értékelte a joghézagot, és próbálta kezelni. Képzeljék el, hogy Csepel azt mondaná, hogy le szeretne válni Budapesttől, és lakosságarányosan kéri az összvagyon értékét.

 Pári polgármestere szerint, ha bírósági gyakorlatot nézzük, vagy a máshol történő megegyezéseket, látjuk, a vagyont lakosságarányosan osztották meg. Tehát nem volt az ügyben semmi különleges.

 –Szerintem pedig történtek különleges dolgok. A két település a ’70-es években került közös tanácsi rendszer alá, azaz összevonásra, így viszont olyan vagyonelemek is megosztásra kerültek, mint a második világháborús emlékmű, vagy Tamási 1920-as években épült városháza épülete, amik már az összevonás előtt városunk vagyonát képezték. Ezért is sérül az ember igazságérzete. Lehet, hogy a jog szerint azt a közös önkormányzati állapotot kell feltüntetni alapnak, ami 1990-ben indul az állami vagyon átadásával az önkormányzat részére, de mi tamásiak mindenképpen igazságtalannak érezzük ezt a bírósági döntést. Ez egy olyan döntés, mintha valakit arra kényszerít a bíróság, hogy egy válóper után ne csupán fizesse ki a volt házastársának a jog szerint járó pénzt, de tegye lehetővé neki azt, hogy továbbra is a lakásban tartózkodjon, sőt a rezsiköltségét is állja. Ha nem változott volna most meg az önkormányzatok feladatköre, akkor az előbb említett hasonlat szerint továbbra is mi biztosítottuk volna azokat a szolgáltatásokat, melyeket a páriak igénybe vesznek. Ezt a joghézagot jeleztük a kormánynak, így az új önkormányzati rendszer szerint azok a települések, melyek önállóan nem tudják ellátni kötelező feladataikat, tehát életképtelenek, nem szabad különválniuk. A kormányzat jelezte, hogy az új vagyonmegosztási perekben már nem lehet azt alkalmazni, amit Pári esetében. Tehát Tamási példája precedenst teremtett.

 Ez a bírósági per megrontotta Tamási és Pári lakói közt a kapcsolatot?

 –Jogtisztelő állampolgárok vagyunk, de a bíróság döntése sérti az igazságérzetünket. A páriak pedig rá vannak szorulva a tamásiakra. Az, hogy Pári megkapta a kormánytól a megítélt összeget, mindenképpen tőkeinjekciót jelent ebben a mikro térségben és ezzel mindkét település jól járt. Amit a szocialista – érában elrontottak, hogy nem figyeltek ennek a városrésznek a fejlesztésére, azt a jelenlegi kormányzat orvosolta.

 Az elmúlt években milyen jelentős beruházás történt a városban?

 –Létrehoztuk az integrált oktatási központot, szociális alapellátót építettünk, a rendelőintézetet fejlesztettük, hőszigeteltük, járóbeteg központtá alakítottuk ki. Fürdőfejlesztést realizáltunk; de nem azért mert annyira fantáziaszegények lennénk, hogy mi is élményfürdőt hozzunk létre, hanem próbálunk a helyi adottságokra építeni , fejleszteni a 40 éves múlttal rendelkező fürdőnket.  Évente 200 ezer ember fordul meg ebben a termálfürdőben. 2012. őszén írtuk alá a geotermikus energia felhasználásra a támogatási szerződést. Kerékpárutat építettünk éppen Pári irányába, hogy ezzel segítsük a bejárókat, és a hajdani börtönépületből német testvérvárosunk segítségével kialakítottuk a kultúrák házát, és jelenleg tornacsarnokot építünk, csatornázunk, s 3-4 szállodára rendelkeznek jogerős építési engedéllyel befektetők..

 A sajtóban újfent támadja az ellenzék a közmunkaprogramot. Tamásiban értékteremtő munkát végeznek a közmunkások?

 –Már a 2010-es választások idején azt mondtam, hogy a helyi értékekben kell bízni. Nem a riviérát kell idehozni, hanem saját értékeinket fejleszteni. A Nemzeti Földalaptól kérvényezünk folyamatosan földet, és 78 hektáron gazdálkodunk a közmunkaprogramon belül. A résztvevőket így nem csak arra próbáljuk ösztönözni, hogy az utcán szedjék össze a szemetet, hanem értékteremtő munkára, zöldségtermesztésre is. A megtermelt javakat pedig a közétkeztetésben hasznosítjuk.Gyakran számon kérik tőlünk, polgármesterektől, a munkahelyteremtést. Legjobb megoldás a közmunkaprogram, a maximális létszámot alkalmazzuk már évek óta.

 Az utak többsége még mindig földes, az év nagy részében használhatatlan

 Fejlesztési stratégiát dolgoz ki a Tolna megyei Pári, hogy beosszák a 622 millió forintot. Gere Zoltánt, Pári polgármestere lapunkkal közölte: amíg a legtöbb környező faluban új utak, járdák, csatornázás, gázberuházás készült, addig Páriban, mint a város peremkerületében- ezalatt bezárták az iskola alsó tagozatást is.

 2003--ban miért döntöttek a különválás mellett?

–Párit 1970-ben egyesítették Tamásival, a község lakói 2003-ban helyi népszavazáson mondták ki az önállóvá válást. A bíróság a közös vagyon lakosságarányos megosztása mellett döntött, így Pári a vagyon 7,3 százalékának megfelelő összeget kapott. Az országos centralizációs akarat hatására Pári 1970-től Tamásival közös tanácsi rendszerben működött. Ennek egyenes következménye lett, hogy 1984-től Pári Tamási város részévé vált. Ez alatt az időszak alatt Tamási soha nem látott látványos fejlődésen ment keresztül. Tehát Pári és Tamási közös tanácsi rendszerbe került. A ’90-es évek elején sok település kilépett az önkormányzati rendszer létrejöttével a közös tanácsi szerkezetből. És akkor a bírói gyakorlat az volt, hogy amit közösen használtak, az számított közös vagyonnak. A mi esetünkben minden Tamásiban működött, olyan szinten, hogy 1977-ben megszűnt Páriban a tanácsháza, és az ügyintézések. Tamási 1984. január 1-jétől város lett, és akkor Párinak el kellet döntenie, hogy önálló lesz, vagy Tamási város részeként működik. Úgy határoztak akkor, hogy Pári beolvad Tamásiba. Megszűnt az általános iskola felső tagozata, a tanácsház kirendeltsége, az önálló plébánia, a Tsz egyesült a Tamási Széchenyi TSZ- szel. A 90-es évek elején a környező kistelepülések - kihasználva az új pályázati lehetőségeket – komoly infrastrukturális fejlesztéseket végeztek. Új utak, járdák, csatornázás, gázberuházás készült a legtöbb környező faluban. Páriban – mint a város peremkerületében- ezalatt bezárták az iskola alsó tagozatást is. 1998-ra Pári elérte mélypontját. A falu közterületeit méteres gaz jellemezte, amit legfeljebb évente kétszer vágtak le. Az utak többsége még mindig földes, az év nagy részében használhatatlan. A járdák nagy része járhatatlanná vált. Az orvosi rendelő és a védőnői szoba évtizedek óta nem volt kimeszelve. A kultúrház dohos, romos állapotú, évi egy rendezvényre nyitották ki. Kulturális élet nem volt a faluban. Elkezdődött egy civil szerveződés, megalakult az első civil szervezet. Képviseltettük magunkat a Tamási Önkormányzatban, remélve hogy így többet tudunk a faluért tenni. Sok eredményt nem értünk el, legfeljebb egyel többször kaszálták le a gazt. Ezen folyamatok mentén jutottunk el az elválás gondolatához, amit 2003-ban helyi népszavazáson el is döntött Pári lakossága. A település lakói pedig az elválás mellett döntöttek azért, mert 1970-től Pári teljesen leépült. A jogszabály ezt úgy engedte meg, hogy a következő általános választás idejétől, 2006 októberétől lehet önálló.

 A ’90-es évektől részönkormányzat sem működött?

 –Nem, bár erre lett volna törvényi lehetőség. Annyi történt, hogy, amint jeleztem,1998-ban lett Párinak, éppen személyemben, képviselője azt önkormányzatban.

 Hogyan számolták ki a 622 milliós követelést?

 –Amikor megalakul egy új önkormányzat, akkor a jogszabály szerint hat hónapon belül meg kell egyezni a vagyonmegosztásban. Az akkor még érvényben lévő 1995-ik évi LXV-ös törvény úgy fogalmazott, hogy különböző elvek – pl. lakosságszám, vagy funkciók –szerint kell a megosztást véghez vinni. Ha a bírósági gyakorlatot nézzük, vagy a máshol történő megegyezéseket: a vagyont lakosságarányosan osztották meg. A vagyonmegosztásra Tamási város polgármestere 2005. november 16-án tette meg az első javaslatot. Ebben lakosságarányos megosztást javasolt 13,27:1 arányban, tehát Párinak a közös vagyon 7,53 %-a járt. Ebből a legjelentősebb tétel az ingatlanok megosztása volt. A Pári területén lévő vagyonon felül Tamási természetben kívánt még átadni 274.154 eFt nyilvántartási (könyvszerinti) értékű ingatlant. (Ez néhány ingatlant jelentett volna.) A javaslatról döntés nem született, s ez pereskedéshez vezetett. A Pári Előkészítő Bizottságnak nem volt jogköre döntést hozni, ezt csupán a 2006-ban megalakult önkormányzat tehette meg. Tamási Város Képviselőtestülete pedig úgy gondolta, hogy ez a feladat a következő testület dolga. 2006. október 1-től Pári újra önálló településsé vált. Tanácstalanok voltunk. Komoly gondot okozott a polgármesteri hivatal kialakítása, berendezése, de legdurvább a pénzügyi helyzetünk volt. Az általános önkormányzati választás évében, év végéig - településegyesítés megszüntetés esetén – a „régi” település kapja a költségvetésének megfelelő állami normatívákat mindkét településre. Ezt arányosan megosztva tovább kell küldenie a levált településnek. Hogy mikor és hogyan, azt már nem határozza meg jogszabály. Pári esetében ez sem sikerült túl jól, Tamási egyenlőtlenül és késve küldte a Párinak járó normatívákat. Az induló új önkormányzatnak, - melynek ugyanazok a törvényi kötelező feladatai, mint más önkormányzatoknak – október 20-ig nulla forintja volt. Követelésünket az alapján számoltuk ki, hogy Tamási 2007-ben rendelkezésünkre bocsátotta az összes nyilvántartását, mérlegbeszámolóját. Figyelembe vettük, hogy csak azokat az eszközöket gyűjtsük ki, ami a közös időszak alatt keletkezett. 880 millió körüli összeg jött ki, és ebből levontuk azt, ami Pári közigazgatási területén található. Elszámolás történt 41 millió forint értékben, így jött létre az a 622 millió forint, amit nekünk megítélt a bíróság.

 Mit gondoltak, hogy Tamási önkormányzata ezt miből fizeti ki önöknek?

 –Ha cinikus lennék, azt mondanám, erről Tamásinak kell gondoskodnia. 2007-ben majdnem megállapodtunk a kifizetés módjáról, ami „fájdalommentes” lett volna Tamásinak, de az utolsó pillanatban a másik fél meggondolta magát. Tamási költségvetése 2-3 milliárd éves szinten, s mondhatjuk, hogy a 622 millió 2-3 havi költségvetése.

 Ezt a 622 milliót végül is az állam fizette ki?

 –Igen, a pénz december 14-én megérkezett a számlánkra. Sőt, ennél magasabb összeget fizetett ki az állam, mert megjelent a végrehajtás költsége is.

 622 millió hat éves költségvetési pénze a falunak.

 –Ez az egyik megközelítés, a másik szerint 40 év elmaradt fejlesztésének összege. Ez a félig tele pohár esete…

Medveczky Attila