|
 2013.01.25.
A Puskás Akadémiának nagyon jó a híre a sportolók körében, és
fontos, hogy a testnevelő tanárok is tudjanak róla
Dr. Lejkó
Dezső, a Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia főorvosa
70. születésnapjának megünneplésére meglepetésvendégek érkeztek;
Áder János köztársasági elnök, Orbán Viktor
miniszterelnök úr, színészek, és a sportélet kiválóságai.
Lejkó főorvos úr szerint a tömegsport
a népegészségügy jelentős pillére, aminek felélesztése
fontos feladat.
Engedje meg, hogy szerkesztőségünk nevében felköszöntsem;
Isten éltesse az emberi kor legvégső határáig! Főorvos úr több
mint tizenöt éve jött a Felcsúthoz. Kétszer is volt a magyar
válogatott orvosa, Csank János és Gellei Imre szövetségi
kapitányi működése alatt. Felcsútra ki hívta?
–Köszönöm szépen! 16-18 éve vagyok a Felcsútnál
is, s akkor még ez a csapat a megyei harmadosztályban játszott.
Baráti kapcsolaton keresztül jutottam oda, mert Felcsúton
mindig jó társaság gyűlt össze a sporteseményeken.
Így aztán teljesen természetes volt, hogy a
Puskás Akadémiának ön legyen a főorvosa?
–A Puskás Akadémia 2006-ban jött létre azzal a céllal,
hogy megint legyenek hazánknak olyan sportolói és emberi nagyságai,
mint az aranycsapat tagjai, mint Puskás volt. Mivel jól ismertek
engem, felkértek, hogy vállaljam el ezt a feladatot, s én örömmel
beleegyeztem.
Amikor felvetődött az akadémia létrehozásának ötlete,
mennyire bízott a megvalósulásban?
–Hittem a megvalósulásban. Akkor már működött
futballakadémia az országban, így volt már precedens erre. S
akik az ötletet felvetették mind szavahihető emberek, olyanok,
akik a jó ügyeket véghez is viszik. Annak idején a mostani
akadémia épületei közül csak a kollégiumé volt meg. Az sem
így nézett ki, hanem egy U-alakú udvarház része volt, amiben
annak idején varroda működött. Ez lett kialakítva kollégiummá,
és ez 2009-ben bővült Makovecz Imre tervei alapján két új épülettel.
Itt kapott helyet az orvosi központ, és az edzőterem. Azóta is
fejlődik az intézmény: füves, műfüves pályák jöttek létre;
a folyamat nem áll meg, most éppen új stadion épül.
Nagyon sokan támadják a jelenlegi kormányt a stadionépítések
miatt. Mi erről a véleménye?
–Engedje meg, hogy kis kitérővel válaszoljak.
Rendelőmben két kép látható, az egyik a régi Sportkórházat
ábrázolja. Akkor megvolt a pavilonrendszer, és a Testnevelési
Főiskola pavilonjai is ide tartoztak. A másik kép az új, félig
kész kórházépületet mutatja az Alkotás utcáról nézve. Az
új épületet 2001-ben kezdték építeni, mert egész Európában
különleges, hogy egymás szomszédságában működik a
Testnevelési Egyetem és az Országos Sportegészségügyi Intézet.
2002-ben az MSZP-SZDSZ-kormány ezt az építkezést leállította,
s azóta nem történt változás. Biztos vagyok benne, ha stadionépítést
a politikai túloldalon kezdték volna el, akkor a jelenlegi
ellenzék nem győzné dicsőíteni, milyen nagyszerű dolog.
Nem csak politikai, hanem bizonyára egészségügyi kérdés
is, hogy legyen helye a sportolási alkalmaknak, hiszen nincsenek
szabad grundok, az összes foghíjtelken parkoló működik.
Mennyire tartja lényegesnek a tömegsporthoz való visszatérést?
–Ez nagyon fontos dolog, mert a tömegsport a népegészségügy egyik
pillére. Ahogy az iskolai testnevelés óra. Ezek nélkül nem is
lehetne népegészségügyről beszélni. A gyerekekkel már iskolás
korukban a testnevelési órákon és egyéb sportlehetőségeken
meg kell szerettetni a sportot. Ha a fiatal generáció
rendszeresen sportol, és itt nem versenyszerű sportolásról
beszélek, az később pozitíven hat a népegészségügyre. Akik
fiatal korukban rendszeresen mozognak, egészségesebbek maradnak.
Orvosként életvezetési, prevenciós tanácsokat
is ad az Akadémia sportolóinak?
–Adok, és adunk, mert nem csak én vagyok ott az egyedüli orvos.
Rendszeresen végzünk vizsgálatokat, terheléses teszteket. Ezen
kívül a táplálkozással, és egyéb prevenciós dolgokkal összefüggő
tájékoztatásokat is tartunk.
Ha az újságokat, a tévéket figyelem, azt látom,
hogy a Puskás Akadémia nincs kellőképpen reklámozva.
–Több labdarúgó akadémia működik az országban, és nem tudom,
mennyire kéne ezeket reklámozni. Engem sokkal jobban zavar az,
hogy arról kevesebbet hallunk, hogy 10%-kal csökkent a gáz és
az elektromos áram díja. Gondolom, ha mindez 2002 és 2010 között
történt volna, akkor óriásplakátokon is hírül adták volna,
az árcsökkenés tényét. Jó lenne, ha a kommunikáció hatékonyabb
lenne ezen az oldalon. A témához visszatérve: a Puskás
Futballakadémiának nagyon jó a híre a sportolók körében és
országosan is, azt tartom fontosnak, hogy a testnevelő tanárok
tudatosítsák a gyerekekben a sportolás pótolhatatlan jelentőségét.
Mennyire példakép ma egy sportoló? Hiszen, ha példaképként
megjelenik a közmédiában, akkor annak hatása lehet.
–Ez így van, de úgy látom, hogy az utóbbi években nem divatos
annyira sportolni, mint régebben. A sportnak sokkal nagyobb húzóereje
volt. Azt szokták mondani, hogy a futballban nincsenek nagy eredményeink,
azért a visszaesés. Más sportágakban viszont nagyon jó eredményeket
értünk el az olimpiákon, és mégsem lettek nagy példaképeink
a bajnokok.
Az élsportolók mennyire vigyáznak az egészségükre?
Egyre többször lehet látni a tévében, hogy a játékos szívrohamot
kap a pályán. Ilyen régebben is volt, csak most a tévés közvetítések
miatt kapott nagyobb publicitást?
–Ahogy mondja. Sokkal nagyobb a hírértéke annak, ha valakinek élő
egyenes adásban áll le a szíve. Amikor még nem volt ilyen médiafelülete
a sporteseményeknek, akkor is előfordultak – pl. a Vasas –pályán,
a Fradi-pályán – hasonló tragikus esetek. Tehát nem arról
van szó, hogy a futballisták ma egészségtelenebbül élnének,
mert akkor is előfordultak a hirtelen szívhalálok, melyekre nem
volt figyelmeztető jel.
Ilyen esetben szokták azt mondani, hogy
minek sportolni, ha szívrohamot kapunk?
–Ugyanígy meghal például a buszon utazva az a 20 éves fiatal, aki
életében nem sportolt, csak annak nincs hírértéke.
Főorvos úr annak idején milyen példát követett,
mikor elkezdett a Spartacusban vízilabdázni?
–Semmilyen példát nem követtem, ez azt is mutatja, hogy ma másként
gondolkodnak a gyerekek. Az egyik osztálytársam 1957-ben rábeszélt,
hogy jöjjek le úszni a Császárba, s végül „ottragadtam”
és a Spartacusba kerültem, majd a Vasas kötelékében vízilabdáztam.
Most már nem biztos, hogy olyan egyszerű a klubokhoz felvételt
nyerni.
Hogyan válik valaki sportorvossá a hatvanas években
Magyarországon?
–A negyedévet követő kötelező sebészeti gyakorlatra
kényelmi okokból a Sportkórházba kértem magamat, mert nem
messze laktam. Sportolóként is többször jártam oda, így
ismertem az intézményt. A kötelező gyakorlat alatt nagyon
megtetszett a sebészeti osztályon folyó munka, jó volt a
kollektíva, annyira, hogy a gyakorlat végeztével is visszajártam,
műtéteknél asszisztáltam, és a hatodév végén felajánlották,
ha van kedvem, dolgozhatok ott. Így 1969 őszén ott álltam munkába.
Elég ritkaságszámba megy, ha egy orvos több mint 40
évig egy helyen dolgozik.
–Nem gyakori eset, az biztos, hiszen elég sok egészségügyi
intézmény szűnt meg 1990 óta. A sportéletbe később 1973-ban
kerültem be, mint a Vasas orvosa. Aki előttem volt a Vasasnál,
Árky főorvos úr, ’73-ban lett a rendelőintézet vezetője. Jó
viszonyban voltunk, s elmondta, hogy időhiány miatt nem tudja összeegyeztetni
teendőit, ezért, ha van kedvem hozzá, beajánlana maga helyett
a Vasas futballcsapatához. Így kerültem a Vasashoz. Ott kellett
lenni az edzőmérkőzéseken, mérkőzéseken, s ha ráértem, az
edzéseken is. Úgy látom, hogy akkoriban a csapatorvosok sokkal
többet voltak a csapat mellett. Ha jó kollektíva alakul ki egy
klubnál, az sokkal jobban vonzza nem csak a sportolókat, hanem a
csapatorvost is.
Nagy kihívást jelentett, mikor a válogatott orvosa
lett?
–Jobban reflektorfénybe került a tevékenységem, és
ezért felelősségteljesebb volt ez az elfoglaltságom – a közvélemény
sokkal jobban figyeli a válogatottban játékosának a karrierjét
– , de a Vasast akkor sem hagytam ott. A sérültet ugyanúgy
rendbe kell tenni, s nem szabad azt nézni, hogy a válogatottban,
vagy a megyeiben focizik.
Külföldön milyen színvonalú a sportellátás?
–Mind a Vasas, mind az Újpest, mind a válogatott
orvosaként rálátásom volt arra, hogy milyenek Nyugaton a sport
illetve az élsport körüli egészségügyi rendszerek. Nincs
okunk szégyenkezni.
Medveczky Attila
|
