vissza a főoldalra

 2013.06.07. 

Gyereket a homoszexuális pároknak?

Múlt vasárnap Varsóban és mintegy száz további lengyel városban felvonulásokat tartottak a hagyományos, vagyis egy nőből és egy férfiból álló családmodell védelmében. A megmozdulásokon összességében több tízezren vettek részt. Szókimondóbban fogalmazva: a lengyelek a homoszexuális házasságok engedélyezése ellen tüntettek. No, nem kell megijedni, szerencsére nem arról van szó, hogy Lengyelországban engedélyezték volna az egyneműeknek a házasságkötést és gyermekek hivatalos örökbefogadását. (Egyelőre a lengyel társadalom még nem jutott idáig, remélhetőleg sokáig nem is fog.)

Nem, e több tízezer lengyel a francia ellenzék iránti szolidaritásból vonult az utcára. A párizsi parlament ugyanis áprilisban – négy hónapig tartó heves vita után – elfogadta a melegek hivatalos házasodását engedélyező törvényjavaslatot; a szabályozás szerint e párok mostantól gyerekeket is örökbe fogadhatnak. Ennek így kellett történnie, állapíthatjuk meg, ugyanis e törvény a tavaly megválasztott francia államfő, Francois Hollande egyik legfőbb választási ígérete volt. Most aztán jól betartotta az ígéretét, minden rá szavazó rendkívül elégedett lehet… Kissé meglepő módon Franciaországban a törvénytervezetről szóló négy hónapos parlamenti vitával egyidejűleg élénk társadalmi viszályok is dúltak: ezek szerint a francia társadalom egésze mégsem olyan elszántan liberális, mint ahogy azt évtizedeken keresztül hirdették nekünk. Párizsban és más francia nagyvárosokban az elmúlt időszakban számos tüntetést rendeztek a tervezet ellen, s ahogy az egy demokratikus országban lenni szokott, mellette is. Az egymással szemben álló tüntetők időnként – „roppant demokratikusan” – összecsaptak, így aztán nem egy demonstráció zavargásba és nyers erőszakba torkollott.

A most tartott varsói tüntetésen a lengyelek sokaságában néhány tucat francia is részt vett, a szervezők természetesen megfelelően hangsúlyozták ezt, és több alkalommal köszöntötték őket a hangosbeszélőn keresztül. A megmozdulás egyik kezdeményezője, Jacek Sapa beszédében kijelentette: „Mi, lengyelek szolidárisak vagyunk a franciákkal abban a küzdelemben, amelyet a hagyományos családi értékek védelmében folytatnak. Franciák, ne adjátok meg magatokat, mi veletek vagyunk!” Ezt követően a francia vendégek szószólójának is átengedték a mikrofont, aki azt hangsúlyozta, hogy nem engednek az álláspontjukból, és soha nem fogják elfogadni az új párizsi törvényt: polgári ellenállási mozgalmat indítanak.

A lengyelek évszázadok óta élénk figyelemmel követik a franciaországi történéseket; „vigyázó szemüket Párizsra vetették” még a kommunista időkben is, sokkal inkább, mint mi, magyarok. Ennek egyik oka az, hogy Párizsban a XIX. század derekától (gondoljunk csak Fryderyk Chopinre és Adam Mickiewiczre) mindig erős és tevékeny lengyel emigráns csoportok éltek, afféle szellemi központot alkotva. Ezért is, hogy erre az áprilisban elfogadott francia törvényre szerte Lengyelországban ilyen érzékenyen reagáltak. A hagyományos értékek, a családi élet védelme egyébként is fajsúlyos téma lengyel földön, az ottani társadalmat ez nagyon foglalkoztatja. Nem meglepő hát, hogy az egyneműek házasságkötésével kapcsolatban mostanság sorra jelennek meg cikkek, kommentárok. Legutóbb a Sieci című, Varsóban szerkesztett jobbközép hetilap foglalkozott a témával: a május 26-ra dátumozott lapszámban két terjedelmes írás tárgyalja a fejleményeket. Az alábbiakban ezeknek néhány fontos részletét ismertetem.

A lap chicagói tudósítója, Pawel Burdzy arról számol be, hogy az Egyesült Államokban a média tudatosan elhallgatja a homoszexuálisokkal kapcsolatos gyerekmolesztálási ügyeket. Ilyen esetek kizárólag akkor kerülnek országos nyilvánosságra, ha a katolikus egyházhoz köthetők. Magyarán: ha egy katolikus pap pedofilia gyanújába keveredik, annak hírértéke van – ha egy homoszexuális pár pedofil, arról szemlesütve hallgatnak. Ez a liberalizmus, a világnézetileg semleges tolerancia lényege… Mindamellett a tengerentúlon egyre általánosabb jelenség, hogy a különféle hírműsorokat és tudósításokat az újságírók egyéni véleménye és irányultsága határozza meg, vagyis a szerzők tetszésük szerint elferdítik-átírják a tényeket, személyes politikai meggyőződésük szerint döntik el, hogy miről számolnak be és mit hallgatnak el. E jelenség léte persze eddig is nyilvánvaló volt, csak éppen senki nem ismerte el a nyilvánosság előtt. Az utóbbi hónapokban viszont mintha átszakadt volna egy gát: mérvadó amerikai lapok, mint például a New York Times, a Washington Post és a Los Angeles Tribune hasábjaikon kendőzetlenül foglalkoznak azzal, hogy milyen módszerekkel dezinformálja a közvéleményt a média. A tudatos elhallgatás, azaz a hazudozás egyik példája egy homoszexuális pár gyerekmolesztálási pere, amely már másfél esztendeje folyik, s bár nagy horderejű, mindeddig szinte teljes titoktartás övezte. Most viszont váratlanul fellebbent róla a fátyol… Connecticut államban 2011 novemberében letartóztattak egy meleg házaspárt. Az ötvenéves George Harasz és a negyvenöt éves Douglas Wirth azzal a váddal került rács mögé, hogy éveken keresztül folyamatosan molesztáltak két kiskorú fiút. A páros az ezredfordulótól összesen kilenc gyereket fogadott örökbe szakhatósági engedéllyel, törvényes eljárások keretében. A vádirat szerint közülük kettőt, egy hatéves és egy tizenöt éves fiút rendszeresen zaklattak szexuálisan, perverz játékaik eszközének tekintve őket. A cselekményeket a fürdőszobában és a hálószobában követték el, Miki egérnek öltözve. A részleteket nem sorolom tovább. A per jelenleg is tart, az április elejére tervezett ítélethirdetést elhalasztották, a védők a megszokott módon csűrik-csavarják a tényeket, eljárási hibákra hivatkozva teljes újratárgyalást kértek. A vádlottak kifizették az óvadékot, szabadlábon védekeznek. A hatóságok valamennyi gyereket elvették tőlük, és más, heteroszexuális pároknál helyezték el őket.

A másik cikk szerzője, Agnieszka Zurek arról értekezik – mondandóját pontos adatokkal alátámasztva –, hogy a nyugati média által lefestett „homoszexuális idill” igen gyakran „szivárványos drámává” változik. Kutatások bizonyítják, hogy a homoszexuális házaspárok által nevelt gyerekek lényegesen gyakrabban válnak otthoni szexuális visszaélések áldozatává, nagyságrenddel magasabb százalékban foglalkoztatja őket az öngyilkosság gondolata, felnőttként lényegesen nagyobb hányaduk szorul pszichiátriai kezelésre, továbbá sokkal kisebb százalékban létesítenek tartós párkapcsolatot. Ám e tényekről a liberális média élharcosai szemlesütve hallgatnak.

Zsille Gábor