Alaptalanul vádolja a székelyföldi Románok
Civil Fóruma Tamás Sándort
Azokkal van gondunk, akiket az egykori Securitate idetelepített a
megyébe, hogy megosszanak, és etnikai feszültséget szítsanak
Januárban tett
feljelentést a Ioan Lacatusu nevével fémjelzett Kovászna,
Hargita és Maros Megyei Románok Fóruma nevű szervezet az Országos
Diszkriminációellenes Tanácsnál. A szervezet azt kifogásolta,
hogy Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke egy korábbi
nyilatkozata során különbséget tett a megyében régóta honos
románok, valamint az egykori Securitate által betelepített román
ajkú lakók közt. A Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok
Fóruma szervezet által kifogásolt szöveg a következő:
„Megyénkben soha sem volt problémánk azokkal a románokkal,
akik évszázadok óta itt élnek Székelyföldön. Azokkal van
gondunk, akiket az egykori Securitate idetelepített a megyébe,
hogy megosszanak, és etnikai feszültséget szítsanak. Meg kell
próbálnunk változtatni azon románok mentalitásán, akikkel
együtt élünk ebben az országban és Székelyföldön, ahol nem
csak magyarok, hanem székelyek is laknak. Fontos, hogy legyen
nagyon világos: Románia nem csupán a románoké, hanem minden
olyan lakosé, aki itt él, betartja a törvényeket és adót
fizet.” Az Országos Diszkriminációellenes Tanács határozata
értelmében Tamás Sándor kijelentése nem volt kirekesztő a
románsággal szemben. Az üggyel kapcsolatban a megyei tanács
elnöke a következőket nyilatkozta: „A kijelentés, amely Ioan
Lacatusu-nál kiütötte a biztosítékot éppen a nemzeti szimbólumhasználat
körüli cirkusz elején hangzott el. Meggyőződésem, hogy Kovászna
megyében sok olyan román ember él, aki számára tiszta: ami a
székelyeknek jó, azzal nem ártunk a román közösségnek sem,
hiszen ugyanazokon az utakon járunk, ugyanazon üzletekben vásárolunk,
ugyanazt a levegőt szívjuk. Amikor azt mondtam, hogy Kovászna
megyében vannak olyan román ajkú emberek, akiket az elnyomó
karhatalom telepített ide, akkor azokra a szélsőséges személyekre
gondoltam, akik nap mint nap feljelentések megírásával
foglalkoznak, árgus szemekkel keresik azokat a törvény által
megteremtett kiskapukat, amelyektől szimbólumaink használatának
betiltását remélik. Én úgy látom a dolgokat, hogy azok, akik
ténylegesen tesznek a magyar, vagy éppen a román közösségért,
ezáltal közvetve a megye szellemi és gazdasági fejlődéséért,
hasznos emberek. Akik az energiájukat a két közösség egymás
mellett élés megnehezítésére fecsérelik, akik annak idején
a Securitate-nak körmöltek jelentéseket, azok mindannyiunk
ellenében áskálódnak. A feljelentést olvasva felmerült
bennem a kérdés, hogy Ioan Lacatusu melyik kategóriába sorolná
magát? Nem az én tisztem, hogy az ilyesmit eldöntsem,
mindenesetre örvendetesnek tartom, hogy a diszkriminációellenes
tanács nem adott helyet a mondvacsinált vádaknak.”