vissza a főoldalra

 2013.06.14. 

Csorja Gergely: Elbukhat-e a kétharmad?

Ha meg akarjuk érteni a mai politikai történéseket, akkor végig kell nézzük, hogy a kétharmad ellenében álló csoportokat milyen szándék vezérli. A szándék felderítése nehéz feladat. A nehézség elsődleges oka, hogy a magyar közéletet 2002 után és elsősorban Medgyessy Péter puccsszerű eltávolítását követően eluraló Gyurcsány Ferenc, illetve a hatalmát megalapozó családi alapú szövedék fennmaradását a teljes társadalmi káosz kialakításában látta.

Ennek megfelelően Gyurcsányék, és az őket elvtelenül támogató liberális körök elhitték, hogy hatalmuk kizárólagosan akkor tartható fenn, ha a káosz szétterítésével olyan helyzetet teremtenek, melyben a valódi társadalmi támogatottságot biztosító – és nem mellesleg Horn Gyulának köszönhetően létező – baloldali köröket végső választás elé állítják. Vagy foggal-körömmel ragaszkodnak a mélyen korrumpálódott rendszerhez, vagy elvesztik nem is olyan rossz megélhetésüket. Az MSZP hátterét biztosító emberek többsége látta, hogy a gyurcsányi politika tarthatatlan, de olyan mértékben folyt bele a kisszerű csalások, lopások és mutyik tengerébe, hogy nem látott más kiutat. Annak ellenére, hogy magát Gyurcsányt az egész Apró családdal és csatolt részeivel együtt gyűlölték hagyták, hogy Gyurcsány megpróbáljon valamiféle diktatúrát kiépíteni.

Az MSZP befolyását biztosító csoport ezzel lényegében a kádári örökségnek felelt meg. Ahogy Csurka István találóan állapította meg, Kádár rongyember volt és ez a jellemvonás jellemzi az MSZP hátterét is. Bármennyire próbál kitörni az MSZP rongyember mivoltából, ez alapvonásai miatt lehetetlen.

A rongyemberek társaságából időlegesen és taktikai okokból kiváló Bajnai Gordon és a mögötte álló egykori SZDSZ teljesen más logika szerint szervez. Bajnaiék valóban a hatalom újbóli megragadását és a magyar társadalom teljes szétzilálását célozták meg. Felcsúti, Oszkó, Balázs Péter és a többiek – az MSZP egyszeri pénzvadászaival szemben – a magyar társadalom önszerveződésében tényleg nem látnak semmi mást, mint megoldandó problémát. Az egész társadalmat egyfajta alaktalan embertömegnek képzelik el, mely a megfelelő technikákkal befogható és megszelídíthető. Elképzelésük szerint a teljesen akaratát vesztett társadalom alkalmas lehet hosszú távú hatalmuk biztosítására. Azonban a hosszú távú hatalom megszervezésére képtelenek, semmiféle – akár csak egy diktatúrát kiépíteni képes – ismeret, elv vagy rendszerterv sem áll mögöttük. Ők a hatalom birtokában csak egyetlen tevékenységre alkalmasak: a források végletes kiaknázására.

Ezzel együtt most az összes közül a legveszélyesebbek. Ugyanis a források kiaknázása pillanatnyilag hatalmas lehetőséget biztosít sokaknak. A magyar társadalomban sok, amúgy tehetséges ember érzi úgy, hogy a boldog élet alapja az egyszeri szerzés. Ez a szerzés természetesen törvénytelen, természetesen erkölcstelen, természetesen bármi áron történik. Doktor Faust ma számlagyárat tart fenn, áfát igényel vissza, felszámol, okiratot hamisít, csal és lop. A mindentudás helyett, pedig beéri 10 milliós lapostévével, dzsetszkível és Audi Q7-essel. Ha a sátánnal kötött üzlet csak korlátozott körben lehetséges, akkor a kinnmaradók képesek minden építő ellen fordulni, de erről később.

A Jobbik hasonló alapokon szerveződik azzal a lényegi különbséggel, hogy a társadalom sajátos csoportját jeleníti meg. Ez a csoport ugyan érez magában valamiféle vágyat a változtatásra, de a változtatás valódi alapja nem a rendszer tényleges megváltoztatása iránti igény, hanem a saját helyzet felemelésének igénye. A Jobbikot szervező erőt – az MSZP-től és másoktól kapott anyagi és kopogtatócédulákban manifesztálódott támogatáson túl – nem a rendszer tarthatatlansága vagy visszásságai alapozzák meg, hanem, hogy ő, a pillanatnyilag jobbikos nincs a rendszer tetején. Dehogy változtatnának ők bármit, ha jönne a pénz. Jó példa erre, hogy a leghangosabb Novák Előd egy pillanatig sem utasította vissza az érdemtelenül felvett EU-s pénzeket, melyeket ráadásul az azóta kutyázott Szegedi Csanád adott neki.

Végül a magyar politikatörténet egyik legfurcsább kreálmánya, az LMP következik. Az LMP tulajdonképpen Schiffer András frusztrációiból épített, de a pártok gazdálkodásáról szóló törvénynek megfelelő szervezet. Schiffer időről időre meghódítja a saját maga által kitalált pártot, majd gyenge szerelmi teljesítményétől frusztráltan fűhöz-fához rohangál támogatásért.