vissza a főoldalra

 2013.06.21. 

Tovább csökkenhet a lakossági szemétszállítás díja

Január 1-je után nem végezhet közszolgáltatást olyan cég, amelyben nincs legalább 51%-os önkormányzati vagy az állami tulajdonrész

A szakmai szempontok mellett a hulladékgazdálkodási szolgáltatás biztonsága és minősége is hangsúlyos szerepet kap a szolgáltató kiválasztásánál a jövőben, és ehhez segítséget is kapnak az önkormányzatok.

 A 2012. évi CLXXXV. törvény szól a hulladékról, és a törvény hatálya kiterjed a hulladékgazdálkodásra és a hulladékgazdálkodási létesítményekre. Jelenleg ezen törvény módosítására kerül sor, vagy új törvény szól a hulladékgazdálkodási közszolgáltatási tevékenység minősítéséről? – kérdezem Dr. Illés Zoltántól, a Vidékfejlesztési Minisztérium (VM) környezetügyért felelős államtitkárától.

 –Bizonyára nem mondok újat azzal, ha kimondom, hogy a törvényalkotás nem egyszerű és nem egyszeri folyamat. Jogász kollegáimtól magam is megtanultam, hogy Magyarországon két típusú törvény létezik: az egyik a kódex típusú, a másik a kerettörvény. A kódex típusúba mindent beleírnak, míg a kerettörvény célokat határoz meg, elvárt végeredményeket, és hozzá tartozó rendeletek tömkelege mondja ki a feladatokat. Az előzőnek előnye és hátránya is, hogy minden benne foglaltatik. Hátránya, hogyha módosítani kell, akkor az országgyűlés elé kell visszavinni, és a törvényhozási folyamat legalább fél évig eltart. Az utóbbi hátránya, hogy végrehajtási utasítások kellenek hozzá. 2000-ben az Orbán-kormány idején a parlament elfogadta a hulladékgazdálkodásról szóló törvényt és 2008-ban született meg a vele kapcsolatos utolsó végrehajtási utasítás. Tehát semmi sem szabályozta azt a részterületet, hiába alkották meg a kerettörvényt. Az ön által említett 2012-es jogszabály kerettörvény, de mégis olyan ritkaságszámba menő esemény történt, hogy a közel 30 végrehajtási utasításból 16 január 1-jével életbe lépett. Ebben a félévben az összes többi is elkészül és életbe lép. Tehát a törvényalkotás olyan folyamat, ami hihetetlen szakmai tudást igényel, mert minden egyes részterületet át kell látni, s ha ez a tudás hiányzik, akkor hatalmas kutatómunkára van szükség. De mit sem ér a tudás és a kutatómunka, mihelyt elkezdődik az érdekegyeztetés; ahány minisztérium, annyi szempont és érdek. Emellett a civilekkel, az érintett vállalkozókkal is egyeztetni kell. Sőt az EU-s jogszabályokba sem ütközhet a magyar törvény. Így előfordulhat, hogy egy adott érdekcsoport erősebb, és a társtárcánál megakadályozza valamely érdek érvényesülését. Így előállhat az a helyzet, hogy amit nem tudtunk mi elérni ősszel, annak véghezvitelére év elején már nagyobb a remény, mert az egyik társminisztérium élén változás történik. Ebből következik, hogy soha nem zárul le a törvénykezési folyamat. Aki ezt nem látja át, s aki erről nem hajlandó tudomásul venni, az veti fel: minek megváltoztatni a törvényt, mikor nemrég fogadták el? Ráadásul az igazi nagy törvények, melyek bizonyos, hogy egyesek érdekeivel ellentétesek, éppen hogy csak a kormánytöbbség támogatásával mennek át a szavazáson. Esetünkben a hulladékgazdálkodásnak csak a kommunális része – tehát a lakossági szemét – olyan üzletág, ami évente 500-600 milliárdos bevételt jelent. Így elképzelheti a kedves olvasó, milyen érdekekről van szó. Egy példával élek: az EU valamennyi országában létezik lerakási járulék. Ez azt jelenti, hogy minden egyes tonna szemét után fizetni kell. Ez a negatív ösztönző, ami azt mutatja, hogy nem az a cél, hogy szeméttelepekre szállítsák a kommunális hulladékot. De be is tilthatják a szemét lerakását, mert a tagállamok törvénye lehet szigorúbb az EU-s elvárásoknál.

 Mi okból van szükség erre a negatív ösztönzőre?

 –A szemét önmagában nyersanyag; számos olyan eleme van, amely anyagában újra hasznosítható – mint a PET-palack, az üveg, a papír, a fém –, de van, ami így nem, de mégis egyes részének van hőértéke. Így égetés után hőenergiát eredményez.

 Mely országok tiltják meg a lakossági szemét lerakását?

 –Németországban tiltják a kommunális hulladék lerakását, míg Ausztriában egy tonna szemét lerakása után 89 eurót kell fizetni. Magyarországon a szeméttelepek – az elmúlt évtizedekben, gyalázatos módon – főleg külföldiek tulajdonába kerültek, vagy pedig hazai magán és cégérdekeltségek birtokában vannak. A szeméttelep tulajdonosainak az jelenti a hasznot, hogy a lakossági szemétgyűjtőcégek oda viszik a kommunális hulladékot. Tehát, ha a magyar kormány azt akarja, hogy a szemetet ne vigyék szemétettelepre, akkor azok tulajdonosai háborodnak fel, és érdekcsoportotokat mozgatnak. Ugyanakkor a pénz a szemétügyeltből nem tűnik el, hanem a haszon másik helyen allokálódik; például a szelektív hulladékgyűjtésben, mert így másodnyersanyagokat ad el a szemétszállító cég, ami által bevétele lesz. S ekkor a haszon nem a szemétlerakóhoz kerül. Ami pedig megmarad a papíron, fémen, üvegen, műanyagon kívül, abból ki lehet venni a maradék maradékának maradékát, aminek még mindig kalóriája, tehát hőértéke van. Ezt termékké minősítettjük most kormányrendeletben. A szemétszállító cég pedig ezt a terméket tudja eladni a hőerőműveknek, vagy cementműnek. Tehát egy hőerőműnek érdekében áll megvenni a szemetet, mert így kevesebb lignitet kell égetnie, amiből kevesebb kén-dioxid keletkezik, és neki kevesebbet kell környezetvédelemre költenie. Az természetvédelmi és egyben gazdasági kérdés, hogy miután betelnek a szeméttelepek, hatalmas költséggel lehet újabbakat létrehozni. A készülő jogszabályban megnevezett lerakási járulék ezt kívánja megakadályozni. A magyar kormányfő és kormány tehát elkötelezett a hulladékkezelés megváltoztatásában. Ennek a természetvédelem csak egyik szegmense. A másik, hogy a magyar polgárok eddig hihetetlen összeget fizettek a szemétdíjakra. Erre egy példa: Homokhátságon működik több mint 100 településsel a hulladékkezelési-társulás. EU-s pénzeken építették meg a társulás technológiai elemeit, s abból vették meg a szemét szállító autókat. Körülbelül évente 2 milliárd forintos a társulás bevétele, míg a költsége csupán 500 millió forint. A fennmaradó másfél milliárdból több mint 700 millió forint megy „licencdíjként” ki a külföldi anyacéghez. A technológia meg annyi, hogy egy kukásautóba gyűjtsük össze a szemetet, és azt borítsuk ki a szeméttelepen. És ezért kell licencdíjat fizetni…S miből? A lakosságtól befolyt szemétdíjból. A kormány azért mondta, hogy nem engedjük, hogy aránytalanul magas szemétdíjakat kelljen fizetni. 2014-től nemhogy nem növekednek, lesz, ahol csökkennek a szemétszállítás díjai. Emellett a törvényben az is benne van, hogy január 1-je után nem végezhet közszolgáltatást olyan cég, amelyben nincs legalább 51%-os tulajdonrésze az önkormányzatnak, vagy az államnak. Ennek oka, hogy külföldi cégek fillérekért vették meg a többségi tulajdont az önkormányzati szemetes cégekben, és ők határoztak meg mindent, és több milliárd forintot kivittek az országból. Esetünkben pedig a közszolgáltatás – ahogy Németországban, vagy a szomszédos Ausztriában – a lakossági szemét összegyűjtése és elszállítása. Az osztrák és a német cégek azzal támadtak minket, hogy ezzel a jogszabállyal sértjük a versenyszférát, mire közöltük velük, hogy éppen náluk a közszolgáltatást csak állami vagy önkormányzati többségi tulajdonú német és osztrák cégek végezhetik. A törvény harmadik lényeges eleme, hogy a szakmailag korrekt prioritási listát a hulladékgazdálkodás tekintetében be kell tartani. Így elsősorban a szemét keletkezését próbáljuk kiküszöbölni jogszabályokkal, ösztönző rendszerekkel. Másodsorban a keletkezett szemetet szelektíven kell gyűjteni és újrahasznosítani anyagában. Harmadszor a fizikai, kémiai eljárásokkal történő semlegesítést, esetleg az égetést – hulladékégetést csak úgy támogatják, ha ezer kilogramm, égetésre szánt szemétben mindösszesen egy kilogramm PVC, illetve nehézfém származék van – nevezzük meg.

 Tehát nem támogatják a szemét lerakását. Mekkora összegben határozzák meg a lerakási járulékot?

 –Idén 3000 ft tonnánként a lerakási járulék, míg jövőre 6000ft , s ez évente 3 ezer forinttal növekedik. Az így begyűjtött pénzek sorsáról most vitázunk a parlamentben, mert terveink szerint a járulékok a VM-hez kerülnének be, és pályázati úton visszaosztásra kerülnének azon közszolgáltatókhoz, melyek nagyobb arányban akarják megvalósítani a szelektív begyűjtetést a lakossággal, illetve az előválogatást. Az utóválogatás pedig kézi erővel és lézeres berendezésekkel történik. Így nem kerül szemét a lerakóba, hanem vagy anyagában hasznosul, vagy termék lesz belőle, s akkor maradék maradékának maradékaként hajt hasznot a cégeknek. Így ezekkel a betoldásokkal a hulladékos törvénynek nem is a módosítása, hanem erősítése történik meg.

 Mi a célja a közszolgáltató cégek minősítésének?  

–A minősítésről szóló törvény szerint három kategóriában, és kategóriánként három osztályba soroljuk be a cégeket. Ennek érdekében a szolgáltatókat három minősítési kategória (A-B-C) és három minősítési osztály (1-2-3) alapján rangsorolják. A kategóriák a hulladékkezelés komplexitását jelzik, az osztályok pedig a szolgáltatás minőségének javítását célzó funkciókat mutatják és ezek alapján az önkormányzatok könnyebben választhatnak magasabb szintű szolgáltatót, akiket viszont ösztönöznek a jobb szolgáltatás nyújtására. Akik nem kapják meg a minősítést, nem végezhetnek közszolgáltatást Magyarországon. Az önkormányzatok pedig eldönthetik, hogy milyen minősítéssel bíró céggel kötnek szerződést.

 Most egyesek megint államosításról beszélnek, mert az állam mondja meg, ki végezhet közszolgáltatást, és az önkormányzat kezéből kivették a döntési lehetőségeket.

 –Ez a kormány az erős államban hisz, így ellentétben a korábbiakkal, mi azt gondoljuk, hogy az élet számos területének a közösség érdekében kell állami kézben lennie. Hogyan is várható el például egy önkormányzattól, hogy megszervezi az állami védekezést? Teljesen hibás stratégia ezért önkormányzatokra bízni egy ország érdekében elvégzendő feladatot. A hulladékgazdálkodás területén is ki kell mondani: nincs szó államosításról, nem vesszük el senkinek a vagyonát, hanem törvény születik arról, hogyan kell gazdálkodni a jövőben a hulladékkal.

Medveczky Attila