|
 2013.06.28.
Keszthely grófja – a mának is üzenő
példakép
Az 1950-es évektől 1980-ig a XVIII. századot, mint az
elmaradott feudális, rendi nacionalizmus korszakát mutatták be
– és már e megnevezéssel is negatív színben tüntették fel
A keszthelyi
Festetics kastélyban tartották május végén Kurucz György:
Keszthely grófja – Festetics György – című monográfiájának
bemutatóját. A megjelenteket Pálinkás Róbert igazgató köszöntötte,
aki fontos és hiánypótló munkának nevezte a kötetet.
Mi motiválta, hogy monográfiájában gróf Festetics Györgyöt
bemutassa, és mekkora körnek szól maga a könyv? – kérdezem
dr.Kurucz Györgytől,
a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karának
oktatási és nemzetközi dékánhelyettesétől.
–Alapvető kérdés, hogy vajon mi határozza meg egy
könyv értékét, vonzerejét, vagyis egy
szűk rétegnek szolgáltat –e eddig nem ismert információkat,
vagy szélesebb olvasóközönség érdeklődésére is számíthat.
Ez a könyv közel két évtizedes kutatómunka eredményei alapján
ugyanúgy szól a történész szakmának, mint a téma iránt érdeklődő
olvasóközönségnek. Minden korban vannak olyan élethelyzetek,
konfliktusok, kihívások, melyek kellő tanulsággal szolgálhatnak
az újabb generációknak. Ez az, amiért a könyv vonzó lehet
egy szélesebb kör számára, túl azon, hogy a kötet igen sok
egyedi, forrásértékű illusztrációt is tartalmaz. Úgy
hiszem, Keszthely grófja, Festetics György életében példaértékű
az, hogy amikor ő 1790 után kénytelen elhagyni a katonai pályát,
mert haditörvényszéki eljárást folytatnak vele szemben, és
hivatalnoki pályán sem érvényesülhet, sőt a magánélete sem
lehet felhőtlen, mert hihetetlen nagy adósságteher nyomja vállát,
nem a passzivitásba menekül, a problémák nem teszik cselekvésképtelenné,
hanem a szavak nélküli cselekvés emberévé válik. Anyagi
lehetőségeinek kiaknázásával és társadalmi presztízsével
felkarolja a magyar agrárszakképzés ügyét, támogatja a
magyar nyelvű kiadványokat és tehetséges fiatalemberek tanulmányait
finanszírozza. Nála ez jelenti a közjó szolgálatát. Tehát
Festetics grófot semmilyen illúzióvesztés miatti apátia nem
jellemzi. Ezért pályája minden időben pozitív példaként
szolgál.
Gróf Festetics György a göttingeni tudós társaságnak
volt a levelező tagja. Ebből következtethetünk-e arra, hogy
munkásságát külföldön is elismerték?
–Így van, hiszen a göttingeni Georgia Augusta az első
olyan modern európai egyetem, amelyik az információk komplex
kezelését tartja lényegesnek, és ahol ennek megfelelően az
egyes szakterületek tudásanyagainak
kombinációjára alapozva dolgozzák ki a tanterveket. A nagyhatású
göttingeni professzorok a magyar peregrináció révén a Magyar
Királyság szellemi életére is közvetett módon nagy hatással
vannak. Erre egy példa: a történeti statisztikai iskola
kiemelkedő alakja, Schwartner Márton is göttingeni diák volt.
Igaz, maga Festetics a bécsi Theresiánumban tanult, de mégis
kora felkészült közgazdasági szakembere is volt, ráadásul zágrábi
kamarai hivatalnokoskodása idején az a Skerlecz Miklós a közvetlen
munkatársa, aki az 1790-1791-es országgyűlésen elhatározott
kereskedelmi bizottsági munkálatok egyik alapvető jelentésének
kidolgozója volt. Ez a szellemi háttér, a közgazdasági
ismeret különösen meghatározó volt az ő esetében, amit
bizonyít, hogy Festetics fiatalkori könyvtárában már
fellelhető Adam Smithnek a nemzetek gazdaságáról szóló alapműve.
Ez mutatja, hogy Festetics koncepciózusan viszonyul az általános
közgazdasági kérdésekhez. Ezen ismeretek gyakorlati haszonná
való alakítását feltétlenül segíti a göttingeni
kapcsolatrendszer, ami abban is tetten érhető, hogy a Georgikon
meghatározó tanáregyéniségei közül ketten, Asbóth János
és Rumy Károly György szintén göttingeni diákok voltak. Sőt
Asbóth rendszeresen küld írásokat a göttingeni tudományos
folyóiratnak, a Göttingische Gelehrte Anzeigen szerkesztőségének. A magyar
szellemi élet tehát Festetics révén is szervesen kapcsolódik
a korszak jelentős tudományos központjához. Ez azért is lényeges,
mert Göttingen a Hannoveri Választófejedelemség területén
található, és a választófejedelem, nem mellékesen, maga az
angol király. Így az akkor legkorszerűbb agrárgazdasági elvek
az angol mintára létrehozott göttingeni egyetemnek köszönhetően
is áramoltak szét a kontinensen.
Mi még azt tanultuk az iskolában, hogy a főnemesek dorbézoltak,
vadászgattak, és nem törődtek a gazdasággal, a haladással.
Mennyire kell árnyalni ezt a képet?
–Ez azért jó felvetés, mert különösen ideológiailag
terhelt időszakokban a történeti jelenségek, folyamatok
leegyszerűsített közvetítése a lényeges. Ebből a szempontból
feltétlenül árnyalni kell, sőt át is kell értékelni ezt a kérdést.
Toldy Ferenc nevéhez kötődik az a szemlélet, hogy a szatmári
békekötés után a XVIII. század a magyar nemesség és főnemesség
tekintetében az elnemzetietlenedés időszaka, amikor az
arisztokrácia külföldön él és nem beszél magyarul. Holott
egyáltalán nem igaz, hogy a magyar főnemes nem tud magyarul.
Sok példát tudok felhozni levéltári kutatásaim eredményeként,
hogy a magyar honfiúsítást (indigenátust) kapott külföldi főnemesi
családok, melyek idővel megtelepednek Magyarországon, levelezésükben
sokszor használják a magyar nyelvet. Ilyen főnemesek, a
cseh-morva-osztrák származású Althánok, akik a XVIII. század
elején kapják meg III. Károlytól az indigenátust, és vele az
egykori Zrínyi-birtokokat Zala vármegyében. Althán Mihály Jánossal
a század végén Festetics már magyarul levelez. Mindez
II. József egyértelműen modernizációs szándékú, ám
elsietett, elhibázott reformjavl szembeni ellenreakcióként is
felfogható, de tény, hogy sokan még a birodalom nyugati területéről
érkező főnemesek közül is a magyar nyelv és identitás
mellett foglalnak állást. Ezért nem tekinthető ez az időszak
olyannak, ami idegen lenne a reformkori megújulás folyamataihoz
képest. Sőt folytonosságról van szó, hiszen amikor Festetics
unokaöccse, Széchenyi István megírja alapvető műveit, akkor
azok idővel nem csak a kialakuló, elsősorban köznemesi származású
reformellenzék számára inspirálóak, hanem a magyar főnemesség
egy bizonyos részét is gondolkodásra készteti, a reformtörekvések
támogatására sarkallja. Így születik meg és ver gyökeret a
nemzeti érdekegyesítés gondolata, s így jön létre mindaz,
ami megteremti a modern polgári Magyarországot. Meg kell
jegyezni, hogy az 1950-es évektől 1980-ig a XVIII. századot, többnyire
mint az elmaradott feudális, rendi nacionalizmus korszakát
mutatták be – és már e megnevezéssel is negatív színben tüntették
fel. Festetics példája mutatja, hogy ez az időszak előkészítője
annak a mentalitásbeli átalakulásnak, amelyik az 1830-as évektől
meghatározóak. Keszthely grófja és Széchenyi István is tisztában
volt azzal, hogy egy ország sorsa nagyban függ politikai elitjének
az össznemzeti érdek iránti elkötelezettségétől, szolgálat
képességétől és szellemi felkészültségétől. Festetics
sem csak a Georgikont hozza létre, hanem egy elitképző iskolát
is alapít, hogy a magyar állam iránt elkötelezett, több
nyelven beszélő, felkészült hivatalnokokat képezzen. S ne
feledjük el azt sem, hogy a katonai elit képzését szolgáló
alapítványt tesz, gyakorlatilag a Ludoviceum létrehozásának
gondolata is az ő nevéhez fűződik. Mindez bizonyítja, hogy
Festetics György olyan személyiség volt, akinek az életműve
mindenképpen hatással volt a jövőre.
Medveczky Attila
|
