2013.06.28.
Péter hitvallása – P. Szabó Ferenc
elmélkedése
A vasárnapi evangélium
Péter hitvallása Lukács evangéliuma szerint. Mind a három
szinoptikus evangélium elmondja ezt a történetet, amely fontos
mérföldkő Jézus útján. J. Ratzinger/XVI. Benedek pápa A názáreti
Jézus első kötetében (9. fej.) két fontos mérföldkőről
beszél: Péter hitvallását és a színváltozást emeli ki,
elemzi részletesen. Mindhárom evangéliumban Péter válaszol a
tizenkettő nevében egy hitvallással Jézusnak arra a kérdésére,
hogy kinek tartják őt az emberek és maguk az apostolok. „Te
vagy a Messiás!”, olvassuk Márknál. Te vagy „az Isten Fölkentje”
(Krisztusa), áll Lukácsnál. A későbbi Máté-evangéliumban a
legkifejezettebb a hitvallás: „Te vagy a Messiás, az élő
Isten Fia.” És itt Jézus még átadja Péternek, a Sziklának
a kulcsokat, az oldás-kötés hatalmát, és kijelenti, hogy erre
a sziklára építi egyházát.
Nyilvánvaló, hogy Máté már az ősegyház kifejlett hitét
tükrözi. A hitvallás után Jézus mindhárom szinoptikusnál
megjövendöli szenvedését, amit az apostolok nem értenek.
Ratzinger pápa hangsúlyozza, hogy Péter hitvallását csak a
szenvedés megjövendölésével és a követésére vonatkozó igék
összefüggésében érthetjük meg igazán.
Lukács a történet
elbeszélését így kezdi: „Mikor egyszer egyedül imádkozott,
és csak a tanítványai voltak vele…” A Mester tanítványait
bevonja az Atyával való bensőséges kapcsolatába, „fiúi létébe”.
Az emberek különböző módon vélekednek az új prófétáról:
Illésnek, vagy Keresztelő János szellemében cselekvő prófétának
tartják. Jézus övéinek kezdi kinyilatkoztatni istenfiúi
mivoltát. Ez a kinyilatkoztatás majd Jézus feltámadása és a
Szentlélek eljövetele után lesz világos, és a század végén
a János-evangéliumban teljesen kifejezett.
XVI. Benedek megjegyzi, hogy Jézussal kapcsolatban ma is létezik
az „emberek véleménye”, akik valamiképpen megismerték őt,
és egy prófétának tartják a többi között, talán
sikertelen politikai szabadítónak, vagy olyan vallásalapítónak,
mint Buddha, Konfucius vagy Mohamed. Olyasvalakinek, akinek rendkívüli
istentapasztalata volt, de valójában nem Isten tulajdon Fia,
ahogy azt mi keresztények valljuk. Jézus Krisztus címeit csakis
az Újszövetség egészének összefüggésében lehet helyesen
értelmeznünk, nem szabad kizárólagos történeti-kritikai módszerre
hagyatkoznunk. Szoros összefüggés van a hitvallás és Jézus
pere között, amikor is a tanítványok hitvallása vádként
jelenik meg, tehát amikor a főpap ezt kérdezi: „Te vagy a
Messiás, az áldott Isten Fia?” A zsidó vezetők, írástudók
és főpapok Pilátus előtt istenkáromlással vádolják: Isten
Fiának tette magát, ezért kellett meghalnia.
Jézus Krisztus ma is, nekünk is felteszi ezt a kérdést:
„Te, te kinek tartasz engem? Ki vagyok én neked? Egy próféta
a ma fellépő új próféták, guruk között?” Vajon a magunk
ízlése szerint válogatunk az új vallásokból, szekták üzeneteiből?
Avagy az apostolok hitét közvetítő Egyházzal ezt valljuk:
„Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia, a megtestesült Ige, az
egyetlen Üdvözítő!”
Hitünk szerint Jézus Krisztus az Út, az Igazság és az
Élet. Ő az Igazság, amelyet a nyugtalan őszinte emberek
keresnek, Ő a közvető Isten és az emberek között, az Út,
amely az igazi Életre vezet, és ez a teljes Élet is Ő Maga. Kérjük
a Szentlélek kegyelmét, hogy mindig, minden körülmények között
megvalljuk Jézus Krisztust, az egyetlen Üdvözítőt, és hogy
hitünk szerinti hiteles keresztényként éljünk!
(Lk 9, 18-24)
(Vatikáni Rádió/Magyar Kurír)
|