vissza a főoldalra

 2013.08.13. 

Csorja Gergely: A kibertér veszélyei

Sok milliárd ember élete változott meg az elmúlt 30 évben. 1992 óta, amikor az európai részecskefizikai kutatóintézet, a CERN által kifejlesztett technológia, a World Wide Web, a kibernetikai világháló elindult, lényegében bárki különösebb mélyreható ismeretek nélkül több milliárd honlappal és az e-mail szolgáltatáson, illetve az azóta kifejlesztett közösségi oldalakon keresztül több milliárd emberrel léphet kapcsolatba. A rendszert különösen vonzóvá teszi, hogy a kapcsolat havi néhány ezer forintos költséggel létrehozható és, hogy a világ túlfeléről másodpercen belüli választ kaphatunk. A rendszer, valljuk be: zseniális.

A rendszert, melyet nemes egyszerűséggel internetnek hívunk, természetesen nem érdek nélkül hozták létre és fejlesztettek szinte a világ összes országában. Magát a hálózatot a közhiedelemmel és sokszor a hivatalos tájékoztatással szemben nem az internet szorgos önszerveződő népe, hanem leginkább államok finanszírozták. Az internetszolgáltatók legnagyobb költségét, a fizikai hálózat kiépítését az USA ugyanúgy, mint az Európai Unió vagy akár a magyar kormányhatalmas pénzekkel dotálta. Nem véletlenül.

A rendszertől sokat vártak. Egyrészt a gazdaság soha nem látott élénkülését vizionálták, hiszen a korábbi idő és munkaigényes információáramlás most szinte azonnal megtörténik. Hatalmas tudásbázisok hozzáférését könnyíti meg a rendszer, azonnal hozzáférhetünk olyan információkhoz melyet korábban hosszú, könyvtárakban és levéltárakban eltöltött hetek, hónapok után sem biztos, hogy megszereztünk. Ezenfelül joggal feltételezték, hogy a pénz áramlása is meggyorsul, hogy a világ bármely két pontja között szinte ingyen és azonnal küldhetünk pénzt, mely a kereskedelmet és a nagy tudást igénylő munka hatékonyságát soha nem látott szintre emelheti. Utóbbiban tévedtek.

A pénzügyi rendszer olyan stabilan feji megtermelt javainkat, hogy abból sem engedtek, hogy a pénztranszfert a rendszeren kívüli olcsó és azonnali utalásokkal felélénkítsék. Ugyan létrejöttek internetes bankok, de gyakorlatilag még mindig napokig tart, amíg Magyarországról, mondjuk, Bolíviába küldjük a pénzünket. Vagy ha azonnali átutalást akarunk, akkor irreálisan magas költséggel kell számolni. Ennek megfelelően az az álom is szertefoszlott, hogy a jövőben tömeges távmunkarendszerek jönnek létre. Azaz, hogy az otthon ülő munkaerő rácsatlakozik a világ másik végén üzemeltetett munkahelyére és otthonról, útiköltség, időveszteség és plusz fáradság nélkül elvégzi a munkát, amiért azonnal megkapja jussát. Bár létezik ez a fajta távmunka, de több, most nem részletezendő okból nem terjedt el tömegesen.

Az internethasználat legnagyobb mértékben a szórakozást, vagy az időtöltést szolgálja. Második helyen áll az e-mailek írása és a szociális hálózatokon töltött idő, és csak harmadik helyen áll a munkavégzés.

Ugyanakkor már felnőtt vagy felnövekvőben van egy generáció mely életének jelentős részét az interneten tölti számítógépet, okostelefont vagy nemsokára okosórát nyomkodva. Ez a generáció szociális életének jelentős, közel 60 százalékát az interneten éli. Ott kommunikál ismerőseivel, barátaival, ott szervezi meg a találkozóit, ott tölti szabadidejének jelentős részét, sőt sokan ott tanulnak, és ott végeznek ún. más kreatív tevékenységet, mondjuk blogot írnak. Az interneten találnak maguknak társat és az interneten alakul véleményük a világról.

Természetesen nem csak a szociális hálózatok, mint a Facebook vagy a Twitter és nem csak a honlapok tartalma befolyásolja a fiatalok véleményét, de a megdöbbentő mennyiségű információ közül a legtöbben már csak a jól szerkesztett, célirányos rövid üzeneteket fogják fel. Mondhatnók, hogy kialakult egy harmadik valóság, a világháló valósága és kialakult ennek a valóságnak egy befolyásoló rendszere, mely százezrek, milliók, sőt milliárdok véleményét képes megváltoztatni, mely százezrek, milliók, sőt milliárdok életét képes befolyásolni

Magyarázatot igényel, hogy az internetet – és most ideértek mindent, ami online kommunikáció – miért nevezem harmadik valóságnak. Létezik a minket körülvevő világ, létezik ennek egy leszűrt és erősen torzított mása, a médiában megjelenő valóság. Ezt tekintem második valóságnak és ezért jutott az internetnek a harmadik valóság megjelölés.

Ez a harmadik valóság ugyanakkor rendkívül sérülékennyé teszi a benne élőt.

Az internetet, ideértve a szociális hálózatokat (Facebook) életvitelszerűen használó százmilliók, sőt talán milliárdok minden adata megtalálható ezekben a rendszerekben. Ott van a baráti körük, ismerőseik, ott vannak személyes adataik, de ami még több, ott vannak a gondolataik. Levelekben, hozzászólásokban, ún. posztokban és megannyi módon. Ott van, hogy kivel szimpatizálnak és kit utálnak, ott van, hogy kire szavaznának és kire nem, ott van, hogy mit szeretnének hallani, mivel lehet őket megmozgatni, mire reagálnak, miben hisznek és mit gyűlölnek. Ott van, méghozzá kitörölhetetlenül. Aki ezekhez az adatokhoz hozzáfér, az az intereneten aktív emberről szinte mindent megtudhat. Sőt, ha megfelelő méretű szervezet képes hozzáférni az említett adatokhoz, akkor azonnal, tehát valós időben képes nyomon követni, hogy ki mit gondol, hogyan reagál egy-egy bejelentésre, egy-egy akcióra vagy történésre.

A kérdés az, hogy hozzá lehet-e jutni ezekhez az adatokhoz és hogy létezik-e olyan rendszer, amely hozzá is jut az adatokhoz?

Ha idáig voltak kétségeink, akkor a Snowden-ügy világossá tette, hogy az amerikai titkosszolgálatok és különös tekintettel az adatgyűjtésre szakosodott NSA, a Nemzeti Biztonsági Ügynökség aktívan jelen van az összes hálózatban. Sőt feltételezhető, bár erre még bizonyíték nincs, hogy az olyan nagy közösségi hálózatok, mint a Facebook sikere mögött is az amerikai hírszerzés áll. Feltehető, hogy a Google és a Microsoft óriási előretörése sem mentes az állami beavatkozástól. Ne legyenek kétségeink: adataink, véleményünk, érdeklődési körünk – amennyiben a világhálón tevékenykedünk – mind hozzáférhetők, és nem csak ezeknek a szolgálatoknak. Ugyanakkor a gigantikus mennyiségű adat feldolgozása nehézséget jelent. Ezért a világhálón valóban megjelenhet minden vélemény, valóban a szabad véleménynyilvánítás egyik, ha nem a legfontosabb fóruma is lett.

Edward Snowden ma már Oroszországban van, így valószínűsíthetjük, hogy Snowden aggodalmai mögött a karmait próbálgató orosz medve és a nyakában ülő Putyin áll. Snowden okfejtésének és általában a magánszféráért aggódó jogvédők alapvető tévedése, hogy ezeket a rendszereket és azok lehallgathatóságát elsősorban azért támogatták a titkosszolgálatok és az őket fenntartó államok, mert egyes emberek ellen akarnak eljárni.

Nem. A rendszer fenntartásának legfőbb értelme, hogy a rendszeren keresztül komplett közösségeket, népeket, országokat lehet befolyásolni. Az első ilyen nagy és sikeres befolyásolási kísérlet az ún. arab-tavasz volt. A Facebookon szervezett forradalmak több arab államot teljes káoszba sodortak. Ugyanakkor látni kell, hogy a gigantikus rendszer tehetetlensége óriási. Bár valószínűsíteni lehet egy-egy akció hatását, de teljes bizonyossággal kiszámítani nem.

Az internet ma úgy van beállítva, mint a korlátlan szabadság záloga. Ma arról cikkeznek, hogy akik meg akarják állítani a szabad információáramlást, praktikusan, akik szabályozni akarják az internetet, azok antidemokartikusak, a szabadság ellenségei és ezért az új birodalom, az internet el fogja pusztítani őket, ahogy Mubarak és a többi diktátor rendszerét is elpusztította Észak-Afrikában.

A hatalmas erejű és mindenhonnan hallható propaganda mögött, mint szinte minden feltűnően hangos propagandahadjárat mögött, nagy hatalmú érdekcsoportok állnak. Az internet szabadságának és korlátlanságának fenntartása mögött éppen az internetet megfigyelő és adatainkban korlátlanul halászó, eufemisztikusan csak titkosszolgálati közösségnek nevezett hatalmi csoport áll.