|
 2013.08.13.
Tusványosról posványosan – qui
prodest
Közvéleménykutatást
tartottam telefonon a tusnádfürdői Orbán beszédről. Objektív
tájékozódásra vágytam, ezért a közeli ismerősök, konkrétan
a barátok, családtagok véleményén kívül, az is érdekelt, más
hogy vélekedik.
Azon melegében,
felhívtam húsz nem közeli, csupán az ún. futó ismeretségi körömbe
tartozó magyar állampolgárt, látta-e Tusnádfürdőről a közvetítést,
mit szól hozzá?
Hárman elragadtatásukról
biztosítottak, éppen a miniszterelnököt tapsviharral jutalmazók
között ültek, ők a helyszínen hallgatták végig. Heten később
nézik meg felvételről, mondták, mert éppen úton vannak. A 83
éves mérnök, 66 éves tornatanár, vendéglős vállalkozó, 59
éves statisztikus, üzlettulajdonos, 52 éves faesztergályos, 45
éves nyelvész, 35 éves zeneművész, 31 éves általános
orvos, 40 éves virágkötő, 38 éves hegedűművész, 23 éves
lovasoktató véleményét adom közre. Az átlagéletkor
valamivel 45 év feletti, a válaszolók 30%-a nő.
A férfiak mind,
kivétel nélkül pozitív jelzővel illették a beszédet, abban
is azonos volt a véleményük, hogy egyetlen Orbánhoz hasonló
kvalitású politikusa sincs az ellenzéknek. A hegedűművésznő
ismerősöm becsületesen bevallotta, politikailag nem értékelhető
az ő véleménye, mivel erősen kedveli a miniszterelnököt, számára
mindegy mit mond, azonosul vele. A másik három hölgy is érzelmi
alapon ítélkezett, biztosak benne, hogy a magyar ügy képviselete
a világban addig tart, míg Orbán a miniszterelnök. Megnyugvással
vegyes jóérzés töltött el, mert nem a politikusoktól
megszokott hasbeszélés volt műsoron, hanem felelősségteljes
számvetésként nyugtázhattam, amit hallottam.
Ezért is
bosszantott fel a HírTv-ben hétfőn, a Lapzárta rózsaszín
inges fiatalember vendége, amint kissé nyegle modorában előadta,
hogy hát szo-szo, a miniszterelnöki beszéd egy közönséges
kampánybeszéd volt, nem volt benne semmi érdekes. Ismerem ezt a
típust, aki mindent tud, sőt mindent jobban tud, ember legyen a
talpán, aki őt meglepi bármivel is. Nem is miatta választom a
HírTv-t. Mert ha mondjuk kígyósziszegést akarnék hallani, átkapcsolnék
az ATV-re. Azután amikor, gondolom az objektivitás jegyében, áttértek
még annak kimerítő taglalására, hogy paradicsommal dobálták
meg Tusnádfürdőn Orbán Viktort, telefont ragadtam, de reménytelenül
hosszú csengetés után sem vette fel senki.
(Pedig csak azt
akartam elmondani, hogy a román tévé ellenséges, ráadásul
hazug propagandaanyagával, érdekesnek találom a kormánybarátnak
elkönyvelt médium azonosulását. Mint ahogy az is furcsa számomra,
vagy legalábbis talányos szerkesztői megoldásnak tartom,
amikor a Borsod megyei és egyéb szoci jelöltekkel beszélgetnek
el sorozatban, rendkívül kedélyesen arról, hogy a fideszes
rablóbandát, ők a makulátlanok, hogyan fogják földbe döngölni.
Vajjon az a képviselőjelölt aki a Fidesz színeiben elindul, és
majd a kampány finisében az arcába vágják az. ún. „fideszközeli”
médiumokban válasz nélkül hagyott rágalmakat, nem lesz-e nehéz
helyzetben?)
Ami a paradicsomos
megdobálás velejéig hazug kitalációjának tálalását
illeti, hát hogyismondjam. Tény, hogy ismert volt egy szemtanú
beszámolója az esetről: egy részeg 16 éves ott kódorgó kölök
dobott 1 szem koktélparadicsomot a színpad felé. Orbán Viktor,
és a körülötte lévők észre sem vették. A hazug propagandát
kiagyalók, nőt is adtak a dobó mellé, bevett titkosszolgálati
szokás szerint, és gondoskodtak róla, hogy a felbérelt piás párból
mindjárt áldozat is legyen, hiszen a román csendőrök megbírságolták
őket. Megbízóik, már mint hőstettről számoltak be a
Realitatea TV-ben. Noha az RTV jelen sem volt az eseményen, de azért
az ún. Breaking News-ban terjesztette a „nagy horderejű ügyet”,
aminek alapján elindult a sajtókampány.
Eltöprengek az
ilyen vagy ehhez hasonló esetek láttán, vajon a valódi történés
megvilágítása nem bizonyul elég érdekesnek, egyébiránt mi végre
vannak a derékig beásott, amúgy nem tipikusan tv-szerű beszélgetős
műsorok, ha nem az álhírek leleplezésére, a háttérben meghúzódó
szándékok feltárására? Némely újságíró és meghívott
politológus és egyéb szakértő az ún. beszélgetős műsorokban,
ha lehet, a kormány intézkedéseit ne trükközésnek minősítse,
ne azt üzenje nekem, hogy há há há, egyik kutya, másik eb:
(ne az motiválja, hogy egy választáson veszíteni is lehet, és
akkor mi lesz ővele, aki mindig jókor jó helyen akar lenni), ne
okoskodjon fizetett házi ellenségként a tv- és rádióstúdiókban,
mert az elbizonytalanít. Ezzel természetesen nem azt mondom,
hogy a visszásságokat el kellene tűrni. De, ha az újságíró
észlel ilyet, járjon utána, kérdezze az illetékest, az elkövetőt,
ne politológusok meg mindenfajta szakértők összevissza beszéléséből
maradjon tüske az emberben. Talán észrevették már, hogy a
magyar ember a választott vezetőjére szeret felnézni. Példaképnek
is tekinti. Tisztelni és szeretni akarja. Éppen ezért vetik be
Ron Werberék az Orbán elleni lejárató kampányukat. Éppen ezért
nem kímélik a családját, gyermekeit, szüleit. Mert tudják,
mi nem gondoljuk a megszeretett emberről, hogy akárkivel
csereszabatos. Nem. Mi azt akarjuk, hogy különbnek lássuk. Mert
különb is.
czyla
|
