vissza a főoldalra

 

 

 2013.08.13. 

Ügynökök az egészségfejlesztésért

Még idén kiépül a lelki egészségügyi központok hálózata is

Az ország különböző pontjain 58 egészségfejlesztési iroda kezdi meg működését. Az irodák közül 18 a leginkább hátrányos helyzetű településeken található. Az egészségfejlesztési irodák irányításáért, módszertani tanácsadásáért az Országos Egészségfejlesztési Intézet (OEFI) lesz felelős. Léder László, az Országos Egészségfejlesztési Intézet megbízott főigazgatója érdeklődésünkre közölte, hogy a helybeliek egészségével foglalkozó irodák megszervezik az adott közösségek egészségfejlesztési programjait is.

 Mi az egészségfejlesztési irodák elsődleges feladatuk?  

–2013 a népegészségügyi mozgósítás éve, így az elsődleges feladat, hogy az iroda munkatársai elérjék: minél többen csatlakozzanak a népegészségügyi, egészségfejlesztési, szűrési programokhoz, és életmód-tanácsadásokon vegyenek részt. Hosszú távon az a cél, hogy az egészségfejlesztési irodák olyan elérhető tanácsadó pontok legyenek, ahová egészségügyi beutaló, orvosi konzultáció nélkül bárki bemehet, hogy egészségügyi problémáira választ kapjon.

 Még TAJ-kártya sem szükséges hozzá?

 –TAJ-kártyára szükség van, de az irodák finanszírozását nem a társadalombiztosítási járulékból oldották meg. Így az irodák olyan népegészségügyi szolgáltatást végeznek, melyet már a népegészségügyi termékadóból finanszíroznak. Tehát működésük nem terheli az állam egészségügy kasszáját. Bár irodákról ír a sajtó, de mi a legjobb értelemben beszélünk olyan ügynökségekről, melyeknek aktív szerepet kell játszani a különböző járásokban. Feladatuk, hogy összefogják egy-egy járás egészségfejlesztéssel foglalkozó szakembereit, koordinálják az adott terület érintő egészségfejlesztési programokat, szűrési napokat. Mindez azért lényeges, mert a különböző szereplők által indított egészségfejlesztési programok sokszor nincsenek összhangban egymással.

 Hogyan jut el önökhöz a páciens, mert azt veszem észre, hogy az emberek többsége, önként nem szívesen jár szűrésekre, tanácsadásokra, már csak ha arra gondolok, hogy egy tüdőszűrésre 1-1,5 órát kell várakozni…

 –Jó a kérdés; és éppen ezért beszélünk alacsony küszöbű, tehát könnyen elérhető szolgáltatásokról. Ügynökségeink szakemberei ezért például helybe hozott szűréseket szerveznek meg úgynevezett szűrőkamion segítségével. Ez azt jelenti, hogy ki sem kell mozdulni a településről a lakosoknak, hanem rövid idő alatt különböző szűréseken vehetnek részt. A közelmúltban indult el intézetünk országos szűrprogramja, ami a balatonkenesei strandon vette kezdetét, ahol az anyajegy-szűrésre sorba álltak az emberek. Ez a tapasztalat is mutatja, hogy az emberek szeretnének szűrésekre eljutni, ha az számukra nem okoz nagy időkiesést. A szűrés csak az egyik része a feladatnak. A háziorvosok nagyon könnyen megállapítják a betegről, hogy túlsúlyos, de arra már nincs kapacitásuk, hogy egyénre szóló tanácsadást végezzenek. Az orvos azt mondja ezentúl a páciensnek: menjen el az egészségfejlesztési irodába, ahol személyre szabott táplálkozási tanácsot adnak.

 Mely szervezetekkel, egészségügyi intézményekkel kötelező, s melyekkel javasolt az együttműködés?

 –Kötelező együttműködéseket nem írtak elő, csak javasoltakat. Egyértelmű, hogy az alapellátásban és szakellátásban dolgozókkal ajánlott a kapcsolattartás. Ezen kívül a szociális intézmények, önkormányzatok, egészségügyi színterek – például iskolák – is lényeges partnerek lehetnek. Annál is inkább, mert a különböző oktatási intézményekben komoly egészségfejlesztési programokat szerveznek uniós pályázati támogatással. Így az iskolákban dolgozó egészségügyi szakemberekkel is nagyon ajánlott az együttműködés. Az ilyen együttműködések hiányában irodáink nem is tudnának hatékonyan működni.

 Az egészségfejlesztési iroda munkatársai igény szerint házhoz is mennek, s felkeresik az idősebb, vagy mozgássérült embereket?

 –Ez is az egyik célunk, de azt tudni kell, hogy az első lépcsőben nem sok munkatárssal indul el a munka. A pályázati kiírásban az szerepel, hogy egy ügynökségen belül vagy két teljes állású alkalmazott dolgozik, vagy egy teljes és két félállású munkatárs, akiknek elsősorban koordináló szerepük lesz. Ezek a helyi egészségfejlesztési ügynökök – akik az adott járásban elkészített programokkal pályáztak – jobban ismerik a helyi viszonyokat, így elérhetik azokat, akiket a szakmában csak hátrányos, „láthatatlan célcsoport”-nak neveznek, vagyis akiknek rossz az egészségi állapotuk, de a népegészségügyi programokkal nem lehet őket megszólítani, és jelentősen rontják az egészségügyi statisztikákat.

 Esetünkben a lélek és a test ápolása együtt van?

 –Így van, s ezért a pályázatban a képesítési elvárások közt pszichológus; mentálhigiénikus; védőnő, népegészségügyi felügyelő, népegészségügyi ellenőr, orvos, egészségfejlesztési szakirányú végzettséggel rendelkező szakember, diplomás ápoló, dietetikus; rekreációs szakember is szerepel. Emellett a személyre szabottságnak önmagában létezik mentálhigiénés védőfunkciója; nem személytelen a tanácsadás, hanem az illetőt meghallgatják, és az ő élet és pszichés körülményeit is figyelembe veszik a konzultáció alatt. Az iroda munkatársai abban is segíthetnek, hogy megfelelő szakembert ajánlanak a lelki problémák feldolgozásához, hiszen sokszor a pszichés gondok a kiváltói a testi betegségnek. Kihangsúlyozandó, hogy a stratégia alapján elindított hálózatfejlesztés első állomásának tekinthetők a most létesülő irodák. A tervek szerint még az idén kiépül a lelki egészségügyi központok – melyek célzottan mentálhigiénés tanácsadással foglalkoznak – hálózata is.

 Mi alapján lehet lemérni az egészségfejlesztési irodák működését?

 –Még most dolgozzuk ki azt a jól szabályozott ellenőrzési, monitorozási rendszert, amit szeptembertől indítanánk el, hiszen addigra kötik meg az irodák a finanszírozási szerződéseket. Előtte megfogalmazzuk az ellenőrzéshez szükséges mutatószámokat az irodákkal tárgyalva, éppen azért, hogy ne várjunk tőlük irreális tevékenységet.

 

Medveczky Attila