|
 2013.05.03.
25 éve jelentették be a
falurombolási tervet
A tervezett településrendezés nyilvánvalóan a nemzetiségek
szellemi hagyományai és közösségi tudata ellen irányult
Huszonöt
éve, 1988. április 29-én jelentette be Nicolae Ceausescu államfő,
a Román Kommunista Párt (RKP) főtitkára, hogy az országban
2000-ig végrehajtják az ún. településszisztematizálási
tervet, melynek során „agráripari centrumokat" hoznak létre.
A köznyelvben falurombolásként elhíresült program a tizenháromezer
romániai falu mintegy felének a felszámolását irányozta elő.
Romániában már a hetvenes évek óta folyt a városok és városközpontok
szisztematizálása. Az erőltetett városiasítás – a
statisztikákban legalábbis – látványos eredményekkel járt,
51 község vált várossá. Ezt követte a vidéki területrendezési
elképzelés megvalósítása, amely nem csak a lerombolandó, elköltöztetendő
falvakat, hanem minden települést érintett, mert drasztikusan
csökkentette a beépíthető területet és elrendelte az ezen kívül
eső házak, családi gazdaságok elköltöztetését. Az intézkedésektől
a pártvezetés a mezőgazdasági művelésre alkalmas terület háromszázaléknyi
növekedését remélte. A falurendezési terv részleteit 1988.
április 29-én ismertette Nicolae Ceausescu az RKP KP Politikai Végrehajtó
Bizottságának ülésén. Eszerint az első szakaszban, 1990-ig
elkészítik az átrendezés minden részletre kiterjedő tervét,
s felmérik a falvak lakosainak számát. A két-háromezer főnél
kevesebb lakosú településeket, azaz a romániai falvak felét
eleve életképtelennek minősítették. Az 1995-ig tartó második
szakasz végére megyénként 2-3 agráripari komplexumot
terveztek kialakítani, az utolsó szakaszban pedig, 2000-ig 558 városi
jellegű agráripari központ jött volna létre iskolákkal, kórházakkal,
sport- és művelődési központokkal. A lakosságot többszintes
lakóházakba akarták áttelepíteni, ezeket kizárólag a központi
típustervekkel összhangban lehetett megépíteni. (1985-től már
több települést felszámoltak Bukarest környékén és Giurgiu
megyében, de a modellértékűnek tekintett új településeken többnyire
a legalapvetőbb szolgáltatások is hiányoztak.) Ceausescu
bejelentését követően az ország egész területén megkezdődött
a községek átszervezése: a falvak bontásához még hozzá sem
fogtak, de sok helyen az orvosi ellátást már megszüntették.
Nagyságukra nézve a magyarlakta falvak nem érték el az életképessé
nyilvánítás alsó határát, s veszélyeztetettekké váltak a
német nemzetiségű falvak is, mivel lélekszámuk az NSZK-ba történő
erőteljes kivándorlás miatt folyamatosan csökkent. A tervezett
településrendezés nyilvánvalóan e nemzetiségek szellemi
hagyományai és közösségi tudata ellen is irányult, erősítve
a román lakosság módszeres betelepítésével támogatott
homogenizációs folyamatot. Mindez ellentétes volt a polgári és
politikai jogok nemzetközi egységokmányával és a helsinki záróokmánnyal,
amelyeket Románia is aláírt. Nicolae Ceausescu bejelentése után
az értelmiség egy része tiltakozott a pártvezetésnél. A
településszisztematizálási programot a román vezetés 1988 végén
lelassította, amiben a nemzetközi tiltakozásoknál nagyobb
szerepet játszott az anyagi eszközök hiánya. A falvakat
eredetileg buldózerekkel akarták a földdel egyenlővé tenni,
de aztán ekkoriban láttak napvilágot azok az elképzelések,
hogy iskola, közlekedés, orvosi ellátás, postai szolgáltatás
híján inkább hagyják őket maguktól elhalni. A tarthatatlan
bel- és külpolitikai állapotot végül a romániai forradalmi
átalakulás szüntette meg, amely 1989. december 22-én magával
sodorta Nicolae Ceausescut és egész rendszerét.
MTI
|
