|
 2013.05.10.
Az ukrán bürokrácia útvesztőjében
Naponta két eurót kell négyzetméterenként fizetni a tárolásért,
amíg nem történik meg a vámkezelés
Olekszandr Vikul
ukrán miniszterelnök-helyette szerint a kárpátaljai folyók
vize nem lépett ki a hullámtérből, ezért nincs szó jelentősebb
árvízveszélyről. A megye nagyobb folyóinak felső és középső
szakaszain stabil apadás figyelhető meg, de az esetleges árvízi
veszélyhelyzetek esetére a katasztrófavédelem 400 munkatársa
és több mint száz gépe teljes készültségben van. Nagy
Béla, a Kárpátaljai Református Egyház főgondnoka, a Zsinat
világi elnöke, a Diakóniai Osztály igazgatója
szerkesztőségünkkel közölte: a korábbi árvizek után
döntöttek úgy, hogy katasztrófavédelmi raktárt hoznak létre.
Tart-e még az árvízvédelmi készültség Kárpátalján?
–Nemrég beszéltem a Tisza-menti települések lelkészeivel,
akik megerősítették az információt, hogy károkozás nélkül
vonul le a folyón az árhullám. Bízunk az Úrban, hogy idén a
Tisza nem okoz katasztrófát.
Kiléptek a megye folyói a hullámterükből?
–Kisebb folyók
kiléptek a medrükből, jelentős volt a talajvíz magassága, a
belvíz is egyes területeken. A Tisza is kilépett a medréből
egészen a töltés aljáig, de mostanra visszahúzódott.
A Kárpátaljai Református Egyház felkészült a lehetséges
árvízre?
–Katasztrófavédelmi raktárunkat azért hoztuk létre,
hogyha baj lenne, akkor időben tudjuk segítséget nyújtani. A
korábbi árvizek – 1998-ban és 2001-ben súlyos gondok voltak
Kárpátalján – után döntöttünk úgy, hogy lépniük kell.
Ezért holland és német segélyszállítmányokból tartalékot
képeztünk, amihez azonnal hozzá lehet nyúlni, ha szükség
lenne rá. A református egyház raktárában csónakok, homokzsákok,
szivattyúk, generátorok sorakoznak arra az esetre, ha szükség
lenne rájuk. Bízunk az Úrban, Isten ád nekünk olyan testvéreket,
akik eddig is sokat segítettek rajtunk. Nagy segítség számunkra,
hogy a Magyarországi Református Egyházzal aláírtuk a közös
alkotmányt, és baj esetén közösen segítünk egymásnak. Így,
amikor Miskolc környékén árvíz volt, mi tudtunk segítséget
nyújtani. Gondot jelent számunkra, hogy az ukrán kormány átalakult,
és a katasztrófavédelmi ügyekkel foglalkozó minisztérium
jogutód nélkül szűnt meg. A humanitárius segélyek elbírálásával
a szociális minisztérium foglalkozik. Ez azt jelenti, hogy a mai
napig szállítmányaink vámzár alatt vannak.
És meddig tart ez az állapot?
–Kárpátalján
vámudvara is van az egyháznak. Ez azért fontos, mert számos
segélyszállítmány érkezik a területre, viszont az ukrán bürokrácia
sűrűjében hónapokig kénytelenek lakat alatt tartani ezeket az
adományokat. A reformátusok vámraktárának előnye, hogy mivel
miénk az épület, négy hónapig nem kell a szállítmányok tárolásáért
külön fizetni. Négy hónap elteltével azonban – az ukrán törvények
értelmében – állami vámudvarba kell szállítani az adományokat,
ahol naponta két eurót kell négyzetméterenként fizetni a tárolásért,
amíg nem történik meg a vámkezelés.
Miből tudják ezt az összeget kigazdálkodni?
–Az összeget akkor kell kifizetni, ha megérkezik
Kijevből az engedély. Azt nem tudom, hogy miből tudjuk
kifizetni az adományokat, mert nem kevés szállítmányunk van vámzár
alatt.
Csak önökkel „kivételeznek”?
–Nem, hanem általánosságban mindenkit érint az ukrán
bürokrácia. Egyetlen engedélyt kaptunk csupán a múlt hónapban.
De a többi segélyszállítmány a vámudvarban vesztegel. Igaz,
hogy nem élelmiszerről, hanem ruhaneműkről, iskolaszerekről
van szó, de fizetni kell minden napért.
Milyen módszer alapján történik a segélyek szétosztása?
–Minden gyülekezetből és egyházi intézményből érkeznek
hozzánk a kérelmek. De nem csak kimondottan egyházi intézményektől
keresnek meg bennünket, hanem állami óvodáktól, iskoláktól
is. Így iskolapadokat, iskolaszékeket, táblákat tudtunk adományozni.
Sőt még magánszemélyektől is érkeznek megkeresések, s
ezeket is bizottságunk bírálja el. Vallási szempontból sem
kivételezünk, segítünk római és görög katolikus híveknek
is.
A nyugati világ pénzügyi válsága miatt a nyugat-európai
egyházak és segélyszervezetek lehetőségei nem szűkültek-e
be?
–Sajnos ez valós probléma. A Nagyberegi Református
Líceum keretében négy iskolánk üzemel, s közel 400 gyermek
tanul bennük. Az egyik iskolához kollégiumot építenénk, mert
eddig béreltük a bentlakáshoz az épületet. Ezt 2013 végén
vissza kellett adni az államnak. Nagy segítséget nyújtott
eddig a magyar állam, de közel 150 millió forint hiányzik,
hogy be tudjuk fejezni az építkezést. Azt ukrán törvények
szerint pedig egyházi intézmény építését nem lehet az államnak
segítenie. Nekünk, kárpátaljai magyaroknak, reformátusoknak
meg kell maradni, mint ahogyan János apostol írja: „aki Isten
akaratát cselekszi, megmarad örökké”. Bízom benne, hogy mi
is megmaradunk, és egymás hite által megerősödünk.
Medveczky Attila
|
