vissza a főoldalra

 2013.05.10. 

Milyen baloldal?
Ez szervezett alvilág

Szeretném hinni, hogy az időközi választásokon aratott kormánypárti sikerek annak köszönhetők, hogy a politikai pártok és az ország vezetőinek megítélésében még mindig a tisztességet és a szavahihetőséget tartjuk a legfontosabbnak. A megbízható és a felelősségteljes módon megnyilvánuló politikust gazdaságilag nehéz helyzetben is hajlandók vagyunk követni. Nemcsak azért utasítjuk el a Kádár–Aczél rendszerből kinőtt milliárdosok manipulációs technikáit, mert a saját bőrünkön tapasztaltuk országkiárusító tevékenységük „eredményét” a tömeges munkanélküliséget és a hatalmas ránk hagyott adósságot, hanem mert elegünk lett abból, hogy hazudtak reggel délben meg este.

A Kádár–Aczél rendszer mélyre ható erkölcsi rombolás következményének kell betudnunk, hogy a rendszerváltozásnak nevezett sokk után, sokan az etikai megfontolásokat félretették. A politikai hatalomgyakorlás technikáit professzionális módon használni tudó, a neoliberális nyugat, illetve az eurokommunisták által felkampányolt bűnszövetkezetet a hatalomba háromszor is beszavazták, hogy 2010-re a velük kapcsolatos keserű tapasztalatok birtokában belássák, bűnözőkkel semmire sem megyünk. S hogy ezek az ügyesek, a bűnnel jegyesek, azt Katona Béla az MSZP–SZDSZ, tehát a közülük való titkosszolgálatokat vezető miniszter jelentette: kormányzásukkal 1994-ben megkezdődött, a hídverés a politika és a szervezett bűnözés között, s a ciklus végére tényszerűen bebizonyosodott, az alvilág jelentős pozíciókat szerzett. Mondhatnánk Ferenctől Ferencig tartott tündöklésük, Portik és Laborc az elkerülhetetlen bukásuk.

A hírhedett Nyírfa-ügy előtérbe kerülő politikusa, Baja Ferenc, a Horn–Kuncze kormány környezetvédelmi minisztere az MSZP frontembereként 1994-es választási győzelmük egyik kovácsa volt. A Zefirusz és a Zsurki vodkagyár tisztázatlan gazdasági ügyleteiben is felbukkanó neve összekapcsolódott a nyírségi „gazdasági csoport” hitellel, állami támogatással és állami megrendeléssel kistafírozott pofátlan ingatlanvagyonosodásával. Minél szegényebb lett az ország, annál jobban gazdagodtak ők. Akik jókor voltak jó helyen. „Nagyonis”, tudjuk a másik Ferenctől. Nyírfától a vadkenderig tartó kis növényhatározónkból maga a maffia vicsorog ránk.

Most éppen azt hazudják, hogy közkívánatra összefognak, de soha nem voltak külön. Az hogy lenyakazzák néha egymást, az náluk nem különállás. Az, hogy mindennap a ki kivel, mit miért hogy, és ha nem, akkor miért igen, badarságaival töltik meg a nyilvánosságot, mit számít? A vadkender koalíció színre lépésétől kezdve tudni lehetett, a végén összeborulnak. A brancs egy pártba terelése az első lépés a diktatúrájuk kiépítésének irányába. Tudhatjuk, másokat mindig azzal vádolnak – előcsapásként – amit valójában ők terveznek. Minimum 40 év diktatúra rutinját hordozzák magukban. Apró családi örökségként. Kormányozni sose tudtak, erre bizonyíték Gyurcsány őszödi beszéde, vagy Bajnai gügyögése arról, 8 év hatalmi tobzódás után egyszer csak észrevette: „az általunk lefektetett sínek a semmibe vezettek”. Akkor hát mit akarnak? Külföldi támogatással legalább a bolsevik terror első napjait kiélvezni, hagyni a bosszút kéjesen kiáradni, ha csak 133 napig is, látni, hogy reszket tőlük a keresztény középosztály.