|
 2013.05.17.
Slágeroperett Kolozsvárról
(Kálmán: Cirkuszhercegnő – a Kolozsvári Magyar Opera vendégjátéka)
Április 29-én,
az I. Budapesti Nemzetközi Operett-Musical Fesztivál keretében,
a Budapesti Operettszínházban csodálhattuk meg a Kolozsvári
Magyar Opera előadását, Kálmán Imre Cirkuszhercegnőjét.
Amit ezen az estén láthattunk, az egy minden kétséget kizáróan
professzionális, sziruposságtól mentes, ugyanakkor mégis érzelmes
operett. Aki a kolozsváriak Cirkuszhercegnőjét megtekintette,
megérti, miért is annyira népszerű műfaj az operett. Szabó
Emese rendezésében a darabot meghagyta eredeti környezetében,
így a díszletek, jelmezek mind korhűek, és a boldog békeidőt
idézik elénk. A rendező megtett mindent, hogy az operettet a nézőkkel
is megkedveltesse, a letűnt, nosztalgikus műfajt megszólaltassa.
Minden percében átélhető és -érezhető, megnevettető és átélhető
a kolozsváriak Cirkuszhercegnője.
Az
operett ezüstkorszaka, a Kálmán-Lehár-éra operettjei reflektálnak
a korabeli eseményekre, zenéjük, a bécsi valcer, a magyar
verbunkos és csárdás, a lengyel polka és mazurka, a bécsi
heuriger-dalok, a horvát népdalok fuzionálva a korabeli divatos
könnyűzenei motívumokkal, „össznemzetiként" reprezentálta
a Monarchia etnikai sokféleségét. Természetesen ez a
„kolozsvári operett” is magában hordoz egy finom társadalombírálatot,
de akinek füle van, és jó a szeme is, felfogja azt úgy is, ha
nem farmerban adják elő, vagy kacsás úszógumival és matrózpólóban.
Egy jó darabnak éppen az az ismérve, hogy korokon átívelően
megőrzi a mondanivalóját. Hiszen hol nincsenek eladósodott
urak, akik minden gazságra képesek, hogy pénzhez jussanak. És
hol nincsenek olyan nők, férfiak, akik csak nagy lelki katarzis
után találnak rá az igazira? Igaz, ezt ma már szégyellik
bevallani, mert tiszta érzéseket táplálni sokszor ciki manapság.
Ez az operett, ami felnőtteknek szóló mese, kissé tanmese is,
nevetségessé teszi az intrikát. Hiszen a humor is nagy fegyver,
és amit, akit kinevetünk, attól nem félünk…. A szenvedélyes
duetteket és keserű szólókat éneklő főszereplők mellett
grandiózus jelenetek és vicces feldolgozások is helyet kaptak a
darabban. Nemrég Verdi-hősnőként kapott vastapsot az Erkel Színházban
Kele Brigitta, s most
operettes oldaláról mutatkozott be. Megjelenése, egyénisége,
kulturált hangja számos primadonna szerepben kiválóan érvényesül.
Olyan jelenség, aki képes a közönséget elvarázsolni,
elhitetve vele az operett meséjét. Hangja szépen szárnyalt, és
prózája is kidolgozott volt. Szabó
Levente még újonc a bonvivánok csapatában, s minden alap
(hang és technika) megvan hozzá, hogy térségünk vezető
operetténekese legyen. Pataki Enikő Mabel Gibson szerepében eleinte bizonytalannak tűnt
hangilag és alakításilag is, de a második kettőstől kezdve
egyre jobban jött föl, mint gyöngy a borban. Ha még több
humorral fűszerezné alakítását, akkor még megnyerőbb lenne.
Madarász Lóránt Tonyja hangilag szintén az első kettősben
hagyott kívánni valót maga után, majd egyre felszabadultabban,
jól intonálva énekelt. Remek komikusi vénával megáldott színész,
aki nem játssza túl a szerepét. Ádám János kitűnő színészi adottságokkal alakította az
intrikus, bajkeverő Sergius Vladimir herceget, és azt is
bebizonyította, hogy hangja is megfelel a műfaj kívánalmainak,
mikor a fergeteges huszárindulóra került sor. A kolozsvári
balettkar tagjai komoly teljesítményt nyújtottak, hiszen Kozma
Attila igényes, precíz, de nem tolakodó koreográfiája
hangsúlyos része az előadásnak. A táncok a pontosan
kidolgozott mozdulatok miatt elérik a kívánt hatást. A kisebb
szerepekben emlékezetes alakítást nyújtott Székely
Zsejke az örökké háborgó Karolina szerepében és Mányoki László a minden hájjal megkent, ravasz hercegi titkárként.
A kórus pedig a maga kategóriájában szintén nagyon jól helytállt,
intonációja, szólamegyensúlya, koncentrációja kifogástalan
volt, mondhatni, hogy szólamukban feloldódott individuumok együtteseként
hatott. A kolozsvári zenekar Kulcsár
Szabolcs vezényletével pompás zenei kíséretet biztosított
a könnyed, de nívós Kálmán –operetthez.
Medveczky Attila
|
