|
 2013.05.24.
Versenyképesek az erdélyi borok
Nagyon megnehezíti a bürokrácia a gazdálkodások életét
Szatmár megyei
borászok nyerték a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete (RMGE)
által tizennegyedik alkalommal megrendezett Erdélyi szőlőhegyek
elnevezésű borversenyt. A Kolozs megyei Tordaszentlászlón
megrendezett borversenyen a magyar borakadémia tagjaiból és romániai
akkreditált borkóstolókból álló zsűri a fehérborok között
a krasznabélteki Hetei pincészet sárga muskotályát, a vörösborok
között pedig a nagykárolyi Veress László merlot és cabernet
sauvignon cuvejét találta a legjobbnak.
Mennyi bortermelő vett részt ezen a versenyen? – kérdezem
Sebestyén Csabát, az RMGE elnökét.
–Összesen 138 mintát hoztak Erdély bortermelő vidékeiről,
így Diószegről, az Érmellékéről, Szilágyságról, a Küküllő-mentéről,
sőt még Székelykeresztúrról is hoztak bort.
Csak kistermelők nevezhettek be boraikkal?
–A Romániai Magyar Gazdák Egyesületének
borversenyei főleg az erdélyi kisgazdaságoknak szólnak, s nem
számoljuk pontosan a termőterületet, de a nagy termelőket, a
borkombinátokat nem fogadjuk be a versenyre. Így főleg azok a
borok kerülnek bemutatásra, melyek nem jelennek meg a nagy áruházláncok
polcain, mert egyedi, saját ízvilággal, nem nagy mennyiségben
készített borokról van szó. Ez a specifikuma az Erdélyi szőlőhegyek
elnevezésű borversenynek.
Ha a szakkönyveket lapozgatjuk, akkor az erdélyi borokkal
kapcsolatban szinte mindenki Erdély-Hegyalját emeli ki. Milyenek
a győztes szatmári borok?
–Jó borok voltak a szatmáriak, azért kaptak aranyérmet.
A fehérborok kategóriában a 13 aranyéremből
5, a
vörösbor kategóriában pedig 6 –ból 3 volt szatmári volt.
Szatmár vidékéről mindig jó borok érkeztek, bár most meglepően
jó borok voltak Diószegről, Arad vidékéről és Enyed környékéről,
tehát az Erdély-Hegyaljáról.
Ezeket a nyertes borokat később a nagyközönség is
megvásárolhatja?
–Eddig a borok
bemutatással nem foglalkoztunk, de idén jött egy javaslat,
miszerint az aranyérmes borokat ne a borvidékeken, hanem a
borfogyasztó vidékeken, panziókban, éttermekben mutassuk be.
Mi nem tartjuk nyilván azt, hogy a győztes borokból mennyi van
készleten. Aki meg akarja vásárolni a bort, felkeresheti a gazdát,
és megvásárolhatja tőle.
Említette a panziókat, éttermeket; mi jellemzi az erdélyi
borturizmust?
–Küküllő-mentétől kezdve máshol is vannak olyan
borházak, pincék, melyek borbemutatókat szerveznek. Véleményem
szerint a kis mennyiség miatt ezeket a borokat helyben kell
eladni, és kialakul az a tendencia, hogy egyes borvidékeknek
megvan az a borbemutató helye, ahol a vidékre jellemző borokat
meg lehet vásárolni. A válság miatt leállt ezeknek a vendéglátó
helyeknek az építése, de remélem, idővel újabbak jönnek létre.
Milyen állapotban van a rendszerváltás után több
mint két évtizeddel az erdélyi magyar borászat,mezőgazdaság?
Hallani, hogy a román agrártárca a több ezer hektáron gazdálkodó
dél-romániai agrárvállalkozók igényeihez igazítja a jogszabályokat,
és így hátrányba kerülnek az erdélyi gazdák.
–Az szinte minden országban megfigyelhető, hogy a
nagyobb gazdaságok lobbija erősebb. Nálunk ez fokozatosabban érvényesül.
Így duális az agrárium szerkezete. Romániában vannak 20-30
ezer hektáros nagygazdaságok, és 1-2 hektáros törpebirtokok.
A borászat tekintetében Erdélyben egyrészt gazdasági
meggondolásból, másrészt státuszszimbólumként a borászat
fennmaradt, és a hagyományos borvidékeknek megvannak a saját
boraik. Az már sajnos más kérdés, hogy abból nem tudnak sokat
eladni. De jó, versenyképes borok vannak Erdélyben, hiszen ez
az országrész mindig kiemelkedő volt a borok szempontjából.
Problémát jelent, hogy igen nagy az előítélet az összefogással
kapcsolatban, s nem alakultak ki pinceszövetkezetek, hegyközségek,
hogy a gazdák közösen tudják boraikat kezelni, és egységes
minőségre törekedjenek.
Az adminisztráció, a bürokrácia mennyire nehezíti meg a
gazdák életét?
–Nagyon megnehezíti a bürokrácia a gazdálkodásokat,
mert az erdélyi gazdáktól távol áll a papírügyek intézése,
a hivatalokba járás, a pályázás. Nem épült még ki olyan
szaktanácsadási rendszer, ami a gazdák mellett áll. Az EU-ban
körülbelül 300 gazdára jut egy szaktanácsadó, Afrikában ez
a szám2900, míg nálunk 7900. Ez mutatja, mennyire rosszul állunk.
Jó lenne, ha legalább a 2014 utáni közös agrárpolitikának a
kivitelezésében kiépülne Romániában is egy szaktanácsadási
hálózat, vagy kamarai rendszer.
Ön még az év elején a gazdák elleni merényletnek
nevezte a Ponta-kabinet által elfogadott mezőgazdasági adócsomagot.
Történt –e azóta változás?
–Nem az adó nagyságával
van a probléma, hanem magával az elvvel; hiszen még akkor is jövedéki
adót kell fizetni a gazdának, ha semmit sem adott el. Függetlenül
attól, hogy mit mennyiért ad el, vagy mennyi a ráfordítás költsége,
egységesen 16%-os jövedéki adót kell fizessen minden gazda a
megállapított átalány jövedelemből. Egy nagyáruháznak meg
akkora jövedéki adót kell fizetnie, amekkora a kereskedelmi felülete,
s ahány pénztárgépet működtet. Ez példanélküli a világon.
A Románia Magyar Gazdák Egyesülete úgy értékeli, hogy a mezőgazdaság
ily módon történő adóztatása merénylet az ország agráriuma
és vidéki térségei ellen. Sajnos minden bizonnyal ezt a
jogszabályt az alsóházban is elfogadják. Ha a gazda nem ad el
semmit, és mégis fizetnie kell, akkor azt csak az EU-s támogatásból
tudják levonni tőle. Ezt viszont tiltja az EU, s akkor mi
jogorvoslatért fordulunk a megfelelő európai intézményekhez.
Medveczky Attila
|
