vissza a főoldalra

 2013.06.04. 

Csurka István sírja zarándokhely lehet

Kedden felavatták Csurka István drámaíró, politikus sírkövét a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben. Az ünnepségen Lezsák Sándor, az Országgyűlés fideszes alelnöke mondta el az avatóbeszédet. Az íróra egy korábbi, máig érvényes publicisztikával emlékezünk.

 Csurka István életműve az irodalmi panteonban maradandó - hangsúlyozta Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke a tavaly elhunyt író és politikus sírkövének avatóünnepségén kedden a fővárosi Fiumei úti Sírkertben. Lezsák szerint Csurka folytatta a magyar irodalom nagyjainak korfestő és korszakelemző munkásságát, ahogy azt tette Gárdonyi Géza, József Attila, Illyés Gyula, Sinka István, Krúdy Gyula, Németh László vagy Veres Péter. Az ilyen szerzők művei látleletek, élettel teli fotográfiák egy adott korszakról, ezek olykor jobban érzékeltetik egy-egy korszak mindennapjait, mint az utólag megírt történelemkönyvek - jegyezte meg.

Csurka István életének nagyobb részét olyan korszakban élte le, amikor az író, költő nem írhatta le egy az egyben tapasztalatait, az általa látott és megértett világot, tehát lényegesen nehezebb dolga volt, mint elődeinek. „Az igazi íróknak azonban mindezen politikai akadályok ellenére sikerült korukról hiteles képet, hibátlan jellemrajzokat megörökíteniük műveikben” - mutatott rá Lezsák Sándor.

A tavaly, életének 78. évében elhunyt író nem fogadta el az akkori „hamis társadalomkép megírására ösztönző, jól fizető kultúrpolitikai igényt”, amelynek keretében idillikus munkahelyi viszonyokat, békében és létbiztonságban élő családokat, testvériségben élő szocialista országokat és népeket kellett volna bemutatnia, „csakhogy ilyen állapotok nem léteztek” - fogalmazott az Országgyűlés alelnöke.

Kiderült, hogy hiteles művek születhettek úgy is, hogy a szerző a kiskocsmák pultjáról, a lóversenypálya lelátójának olcsó állóhelyéről vagy a falusi pedagógusszállások hokedlijéről szemlélte az adott kor eseményeit, és Csurka István is ezt tette.

 A síremléket Reisz Pál ferences rendházvezető áldotta meg. „Ahogy Jeremiásnak, Csurka Istvánnak is megadatott a szomorú és vigasztalannak látszó helyzetben, hogy biztassa népét a jobb jövő és a Messiás eljövetelével. A magyar jövő pesszimista prófétájának tartották, ahol lehetett mellőzték. Később általánosan elismerték: szinte mindenben igaza lett, amelyet a magyar sorsra vonatkozóan megjövendölt. Örült annak, ha népének így is hasznára lehetett. Ő maga pedig feláldozott ezen célért mindent: irodalmi karriert, anyagi hasznot, evilági előnyöket, egészséget, és lassan az egész életet.  Így kimondatlanul is nemes és áldozatos törekvéseivel a megváltó Krisztusa nyomába szegődött. Teljes életpályát futott be, odaadott élete volt és bízva reméljük, hogy Jézus Krisztus feltámadásának részesévé lett.”

 Medveczky Ádám Kossuth-díjas karmester, a Csurka István Emlékbizottság elnöke arról beszélt, hogy az író síremléke zarándokhelye lesz a magyarságnak, majd megköszönte az adományozóknak a sírkőhöz való hozzájárulást. „Kíméletlenül bírálta mindazokat az eseményeket, melyek a magyarság érdekével ellentétben állottak. Nem hátrált meg. Hite mindig erős maradt. A kistarcsai internáló táborban ’56 után éppúgy, mint később az elhallgatás, vagy a támadások során. Mindig szervezett és soha nem lankadó kedvvel vette fel a harcot a magyarság érdekében. Nemcsak pártot, hanem lapot, szabadegyetemet alapított.

Szimbólum ez a láng. Ő az a láng, ő az a lámpás, aki világított szerte Magyarországon, hiszen a Lámpás - programjával fényt, világosságot, igazságot árasztott. Ő az, akit ez a világosság örökké jellemez, és ő is ezért harcolt.”

 Az eseményen szavalt Gárday Gábor operaénekes és színművész, valamint Csurka László színművész, az elhunyt író testvére. A rendezvény végén a résztvevők virágokat helyeztek el Csurka István síremlékén.