vissza a főoldalra

 2013.03.01. 

Madarat, akarom mondani, ludat tolláról, Bajnait barátjáról ismerni meg

Fél évszázadon belül már kataklizmaszerű összeomlást eredményez a demográfiai válság

Az Együtt 2014 alkotmánytervezetében nem szerepel a magzat életének védelme. Mindez mekkora visszalépést jelentene? Csupán arról van szó, hogy azoknak kedvezzenek, akik azt hirdetik: „mi magunk rendelkezünk a testünkkel”, vagy azt gondolják, ha a nők inkább dolgoznak, mint gyereket nevelnek, abból nagyobb lesz a pillanatnyi haszna az államnak? Ezekre a kérdésekre keressük a választ dr. Téglásy Imrével, az Alfa Szövetség elnökével. Elnök úr úgy gondolja, a termelést és fogyasztást fétisként vagy bálványként imádó üzenet megfogalmazói tudják, hogy majd azok népesítik be a Földet, akik ennek a hadüzenet nélkül folytatott, titkos háborúnak a nyertesei lesznek.

 Miért fontos, hogy a magzat élete alkotmányos védelmet kapjon?

 –Nagyjából kétszázötven éve pusztítja a magyarságot az egykézéssel indult termékenységellenesség, amely nemzeti létünk súlyos megrokkanását okozta és okozza. A pándémiának is nevezhető világméretű népirtás számszerűsíthető, elsődleges áldozatainak, a magzati életkorukban elpusztított gyermekeknek a száma mára meghaladta a kétmilliárdot. Az emberiség világméretű pusztulásának drámáját szenvedjük. Ennek forgatókönyvéből néhány jeles, nemzetközi hírnevű demográfus már korábban kiemelte: elsődlegesen alulnépesedésre visszavezethető, fél évszázadon belül már kataklizmaszerű összeomlást fog eredményezni e demográfiai válság. Elkövetőként és szemlélőként is áldozatai vagyunk a reproduktív imperializmusnak vagyis a termékenységellenesség gazdaságpolitikai célokat népirtással szolgáló ideológiájának és gyakorlatának. Ennek természet- és teremtésellenes üzenete ez: – Ne szaporodjatok!  A cél és eredmény pedig az, amit József Attila így foglal össze: „Egy nyál a tenger, termelő zabálás.” A termelést és fogyasztást fétisként vagy bálványként imádó üzenet megfogalmazói ugyanakkor jó tudják, hogy a mesterségesen meddővé tett népek „szent helyein” mindig élnek, és kereskednek majd népek és nemzetek. Tudják és akarják, hogy majd azok népesítsék be a Földet, akik ennek a hadüzenet nélkül folytatott, titkos háborúnak, a bölcsők háborújának nyertesei lesznek.  A természet és termékenység elleni háborúban a halál civilizációjának urai hatalmas erőket képviselnek. E szinte bensőnkké tett, szinte belénk programozott pusztítással szemben alig van esélye van egy-egy józanabb népnek, egészséges életösztönre alapozó nemzetstratégiának. Főleg akkor nincs, ha még a veszély sem tudatosul bennünk. Európában a kis Málta mellett például egyedül Írország büszkélkedhet azzal, hogy kormánya nem üzent hadat a saját népe termékenységének. A húsvétinak nevezett magyar alaptörvényről is tudni kell, hogy a szépen fogalmazott és sokak által annyira várt dokumentumban a törvényhozó ugyanis nem mondja ki a magzatgyermek jogalanyiságát.

 A válsághelyzetben lévő anyák megkapták-e azokat a lehetőségeket, ami segítséget nyújtott volna számukra?

 – Bár a statisztikai adatok arról szólnak, hogy tavaly némiként  csökkent a „művi terhesség-megszakítások”száma, vagyis alábbhagyott a magzati életkorukat élő gyermekek elleni erőszak, további eszmélésre-cselekvésre van szükség a magyarság életerejét talán már végzetesen megtörő veszteség ellensúlyozására. A Fekete Gyula által 7-8 millióra tehető lélekvesztés azért olyan irgalmatlan, mert néhány kétségtelenül lényeges élet- és családvédő hatású gazdasági lépésen túl még nem történtek további intézményes előkészületek a létellenes folyamat felforgató hatásának ellensúlyozására. Más szóval, amíg idehaza az oktatás, az egészségügy és szociálpolitika intézményrendszereit összefogva nem hozunk létre olyan, anyaországot akaró közbeszédet és közéletet, hogy anyának és apának diadalmas, győztes, édes állapot legyen, amíg bocsánatot nem kérünk az akaratuk ellenére abortuszra hurcolt nőktől, amíg a családon belüli erőszak alapképleteként meg nem gyászoljuk méhen belül elrekkentett magzatgyermekeinket, amíg a jelenlegi várandósgondozás helyett nem építjük ki a szociális, jogi, pszichés szempontok alapján gyógyító-megelőző terhesgondozás rendszerét, nos addig aligha gyógyulnak az önkezünk által ütött sebek.

 Elmondhatjuk, hogyha a magzati élet védelméről beszélünk, akkor az asszonyok, anyák védelméről is szó van?

 – A magzatvédelem elsődlegesen az anyából, apából és magzatgyermekből álló „magcsalád” életének védelmét jelenti. Mivel a másállapot a körülményektől függően hol várandós, hol terhes állapot, az igazi életvédő a válságokkal fenyegető életkörülmények folyamatos figyelésére, megelőzésére és gondozására törekszik annak érdekében, hogy a terhesek – köztük az apák is – inkább várandósok legyenek s a magzatgyermekek a megédesült szülők szeretetburkában növekedve megszülessenek.  A súlyos válsághelyzetbe került, a rendszer által nemi betegnek tartott terhesek húsz éve mindössze azt a lehetőséget kapják az abortusz bonyolítására hivatott Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat védőnőitől, hogy minden gyakorlati segítség nyújtása nélkül elbeszélgessenek velük. Az elégtelen szociálpolitika így óhatatlanul is cinkossá vagy ítéletvégrehajtóvá teszi az egészségügyet.

 A Bajnai-féle csoportosulás alkotmánytervezetében nem szerepel a magzat életének védelme. Kiknek szeretnének ők kedvezni?

 – Madarat, akarom mondani ludat tolláról, Bajnait barátjáról ismerni meg. E barát, vagyis a magát Demokratikus Koalíciónak nevező szerveződés logójában nemzeti színeink helyett a szivárvány színei „ékeskednek”. Ez a heraldika nyelvén egy új, a nemzetközi színéren már jelentős állásokat elfoglaló politikai áramlatra utal. A magát gender mainstreamnek nevezett ideológiai-politikai perverzió tagadja a nem–nemzés–nemzetség (avagy család)–nemzet fogalomsor minden elemének mély és természetes, ember voltunk alapjait újra meg újra leképező, feltételező létét. Képviselői elutasítják a termékeny családot képező férfi és nő nemes közösségét. Helyette inkább a nemtelen felforgatását részesítik előnyben.  A természetellenest felmagasztosító önkény persze nem öncél, nem néhány eltévelyedett személy polgárpukkasztó erkölcstelensége. A mélyebb és átfogóbb szándék az, amit programalkotókén maga Marx, majd az őt modernizáló Frankfurti Iskola, illetve az ideológiájukon nevelkedő, mára döntéshozói szerepbe került 68-asok nemzedéke hirdetett meg. Marx szerint „a Szent Család titka a földi család. Azért, hogy az elsőt eltüntessük, a másodikat kell elméleti és gyakorlati szempontból is megsemmisítenünk.” A megsemmisítés oka pedig az, hogy a család megléte akadályozza azt a nyereségközpontú szabadrablást, amit a kapitalizmus az emberi tőke szégyentelen és kizsákmányoló termelésbe állításával mindig és mindenhol gyakorolni kíván. Más szóval sokkal többről van szó, mint a „magzat” életjogának kérdése. Az anyaság, az apaság, a család közjót alapozó léte vagy ennek további kizsákmányolása a tét. A családnak arról a társadalmi alapsejtjéről van itt szó, amit szószólóival már eddig is jócskán megszentségtelenített a teremtés helyett a termelést fetisizáló tőke. A tegnap még a Kossuth-címer ellopásával próbálkozók mára legalább céljaikat jól kifejező színvilágot választottak a sokféleség és másság szivárványos logójával. A velük egyet nem értők álláspontját gyűlöletbeszéddel billogozzák, a türelmetlenség, a természet- és társadalomellenesség üzenetét az óvodáktól az egyetemekig és a politikai döntéshozatal legmagasabb szintjéig mindenfelé kötelező „táncrenddé” tennék. Ők azok, akik tegnap azzal a jelszóval akarták kitépni a magyarországi óvodás kislányok kezéből a játék babákat, hogy az anyaság szerepének ez az álláspontjuk szerint túl korai megjelenése károsan hat a női jogokra, mert a „nemkívánatos sztereotípiákat” (értsd: a hagyományos férfi és női szerepet) erősíti.