vissza a főoldalra

 2013.03.08. 

Aki elévülhetetlen érdemeket szerzett a megtorlások idején

Hollós Ervin (1923–2008)

A rendszerváltozás egyik emlékezetes momentuma volt az, amikor 1990 januárjában egy nagy belpolitikai botrány közepette szétkergették a BM III/III Csoportfőnökséget, a hírhedt belső elhárítást. Ennek a szervezetnek a közvetlen elődje volt 1957 és 1962 között a BM II (politikai nyomozó) Főosztály 5. számú osztálya, amelynek állományát nagyobb részben a volt – 1956 októberében megszüntetett – államvédelmi szolgálat embereiből verbuválták. Mivel azonban Kádár egyáltalán nem kedvelte a volt ávéhásokat – csak kényszerből vette őket igénybe a megtorlás során – az újjászervezett belső elhárítás legelső vezetője nem egy szakember lett, hanem egy, a rákosista rendszert is hűségesen kiszolgáló politikus, Hollós (volt Holzschlag) Ervin (Budapest, 1923. Bauer Anna). Az ő történetéről lesz szó a következőkben.

 Hollós Ervin apja borbélysegéd, majd mester volt, anyja háztartásbeli. Az elemi iskola elvégzése után előbb segédmunkás lett majd kifutófiú. Már ekkor – 1937-ben – kapcsolatba került Budapesten, a VII. kerületben, az úgynevezett munkásmozgalommal. 1939 és 1942 között szűcsinas volt, miközben tovább mozgalmárkodott. 1938-ban belépett az SZDP-be, amelyben akkoriban az illegalitásba kényszerült kommunisták is tevékenykedtek. 1940-ben ő lett az SZDP Budapest VII. kerületi ifjúsági csoportjának titkára. 1941-ben Csendes Károly vonta be a KMP (Kommunisták Magyarországi Pártja) tevékenységébe. 1942-től a kommunisták Országos Ifjúsági Bizottságának tagja lett. Részt vett különféle tüntetések szervezésében. Hamarosan lebukott, de a nyomozás során állítólag nem vallott. Végül 10 hónap internálás után 3 év börtönbüntetésre ítélték.

Büntetését részben Budapesten, a Margit körúton, részben Szegeden, a Csillagbörtönben töltötte. Önéletrajzi adatok szerint a börtönben együtt volt Lakos Évával, Erdős Lászlóval, Csendes Károllyal, Gárdos Györggyel Orbán Lászlóval, Koós Bélával, Lajtai Verával, Borgos Gyulával, Vida Ferenccel, Bárd Andrással és másokkal. 1944. október 19-én Hollós Ervint is beosztották egy bajai büntetőszázadba, ahonnan hamarosan Péter György és mások társaságában sikerült megszöknie. Hollós Ervin előbb Szabadkára, majd Szegedre ment, ahol sikerült ismét bekapcsolódnia a kommunisták illegális mozgalmába.

Az MKP 1945. április 1-jétől Debrecenbe küldte egy 3 hónapos pártiskolába. Ennek elvégzése után a MADISZ-ban kapott beosztást, a szervezet budapesti titkára lett. 1946-ban már igen fontos kommunista káderként tartották nyilván, hiszen a neve szerepelt azon a 300 főt tartalmazó listán, akik felett az MKP Politikai Bizottság rendelkezett. 1946 és 1949 tavasza között az MKP Központi Vezetőség Ifjúsági Titkárságának vezetője volt, közben egy ideig pártfőiskolai előadó is. Főiskolai előadó volt hat elemivel, hároméves tanonciskolával és három hónapos pártiskolával! Önéletrajzi adatai szerint közben, 1948 májusában a KEB (az MKP Központi Ellenőrző Bizottsága – BL) megrovás pártbüntetésben részesítette az ifjúsági szervezet gazdasági ügyei miatt. Kicsit más megvilágításba helyezi ezt a pártbüntetést egy másik dokumentum: azért kapta a megrovást, mert a fizetésén kívül havi 1000 Ft-ot vett fel, gyereke születésekor pedig 2000 Ft-ot, amit a Pártnak nem jelentett, és nem ellenőrizte a MADISZ anyagi ügyeit, ahol 1947 tavaszától 1948 tavaszáig komoly visszaélések történtek Az ellenőrzés elmulasztása nem véletlen, hiszen Hollós Ervin egyike volt a „visszaélőknek”. Ebben az időben a felesége, Lajtai Vera az MKP-MDP két éves pártiskoláján volt szemináriumvezető.

1949 februárjában pártbüntetése ellenére, és annak okát figyelmen kívül hagyva, Hollós Ervin lett a MINSZ (Magyar Ifjúság Népi Szövetség) főtitkára. Valamivel több mint egy év múlva – 1950 áprilisában – javasolták, hogy folytasson tanulmányokat az MDP politikai főiskoláján. Ezt befejezve az időközben – 1950 nyarán – létrehozott egységes és egyetlen magyar ifjúsági szervezetnek, a DISZ-nek lett az egyik központi vezetőségi titkára. 1950 nyarán hangzott el az egyik emlékezetes és meggyőződéséből fakadó mondata: A történelem szükségszerűsége, hogy nekünk győznünk kell, és a kapitalizmusnak el kell pusztulnia.” Mostanra már nyilvánvaló Hollós Ervin „szükségszerű” tévedése. Érdemes röviden idézni pártfőiskolai jellemzéséből is, amelynek dátuma 1952. július 3.: A tanfolyamon pártvezetőségi tag. Komoly tekintélye van. Véleményét néha ellentmondást nem tűrő tónusban közli, ráerőszakolja a többiekre.

Hollós Ervin egyértelműen a DISZ vezéregyénisége volt, annak ellenére, hogy soha nem volt a szervezetnek első számú vezetője, főtitkára. Ebből következően a DISZ-ben folyó munkáért – a sorozatos hibákért is – kiemelt felelősség terhelte. A Petőfi Kör vitáin még szélsőségesen sztálinista álláspontot képviselt. Pedig hol volt már akkor Sztálin? 1956 októberében azonban a DISZ vezetői közül ő ismerte fel a leghamarabb és leginkább helyesen a veszélyt. 1958. október 18-án kijelentette: Az a legszükségesebb, hogy a legsürgősebben üljön össze a DISZ Központi Vezetőség és tegyen intézkedéseket, mert még tragikussá válik a helyzet. A DISZ számára a „tragédiát” a forradalom 1956. október 23-i kitörése jelentette. A kommunista szervezetek közül a DISZ a legelsők között omlott össze, bomlott fel, szűnt meg létezni.

Önéletrajza szerint az ellenforradalom alatt a DISZ Központi Vezetőségében, a Pártközpontban, a Parlamentben és a Budapesti Pártbizottságon tartózkodott Nem ellenőrzött adatok szerint 1956. október 30-án a Köztársaság téri pártházban volt, annak ostroma alatt is, és kisebb sérülést is szenvedett. Ugyancsak életrajzában tesz említést arról, hogy az „ellenforradalom” alatt együtt volt Gosztonyi Jánossal, Orbán Lászlóval, Lakatos Évával, Várnai Ferenccel, Ságvári Ágnessel2és másokkal.

1956. november 20-tól Hollós Ervin a BM állományába került, egyes adatok szerint Kádár János kifejezett kérésére. Egy ideig az állambiztonsági titkárság vezetője lett, rendőr alezredesi rendfokozatban. A szolgálati adatlapján olvasható bejegyzés szerint ebben az időben egy speciális feladat megoldásán dolgozott. Ezzel a feladattal kapcsolatban konkrét adatok nem állnak rendelkezésre, de okkal feltételezhető, hogy a megtorlás előkészítésén, az egykori államvédelmi állomány átmentésén és a BM Politikai Nyomozó Főosztály létrehozásán munkálkodhatott. 1957. április 15-től, az MSZMP Intéző Bizottság jóváhagyásával, Hollós Ervin rendőr alezredest kinevezték a BM Politikai Nyomozó Főosztályon a Belső Reakció Elleni Harc Osztályának – a BM II/5 Osztálynak – vezetőjévé. Sem megfelelő iskolai képzettsége, sem gyakorlata, tapasztalata nem volt ehhez a munkához. Mégis elévülhetetlen érdemeket szerzett a forradalmárokkal szemben lefolytatott megtorló ügyekben, így pl. a Nagy Imre és társai elleni büntetőper előkészítésében is. 1960 tavaszán nem véletlenül részesült a Vörös Csillag Érdemrend kitüntetésben.

1962 nyarán, amikor jelentős átszervezésekre került sor a BM-ben, Hollós Ervin rendőr alezredest is elmozdították beosztásából, sőt a belügyi állományból is. Erre az indokolás szerint azért került sor, mert a párt politikáját nem megfelelő módon alkalmazta. Más adatok szerint az eltávolításra azért került sor, mert személyi ellentétei támadtak más belügyi vezetőkkel. Egy 1963-as dokumentum szerint Hollós Ervin a Művelődésügyi Minisztérium Marxizmus–Leninizmus Oktatási Osztály helyettes vezetője lett 1962 augusztusától, miközben másodállásban a Budapesti Műszaki Egyetemen tanársegéd is volt, a tudományos szocializmus tantárgy oktatója. Vannak arra utaló adatok, hogy az ELTE-n valamikor történész diplomát szerzett. Annak azonban nincs nyoma, hogy járt-e valaha középiskolába és rendelkezett-e érettségivel.

Az 1960-as évek közepétől részben önállóan, részben a feleségével, Lajtai Verával – aki akkoriban Pártélet folyóirat szerkesztője volt – közösen több könyvet írt és jelentetett meg az „ellenforradalom”-ról és az „ellenforradalmárok”-ról, amelyekkel a kádári propagandát szolgálta. 1967-ben megkapta a Szocialista Hazáért Érdemrend kitüntetést. Bár mindvégig meggyőződéses sztálinista-rákosista volt, tagja lett a kádári MSZMP-nek, az egyetemi pártbizottságnak. A rendszer megváltozása után sem tagadta meg szélsőbalos nézeteit.