2013.03.08.
Gasparovic budapesti színjátéka
A szlovák államfő több alkalommal is megsértette a felvidéki
magyarságot
Ivan Gasprovic a
szlovák álláspontot képviselte, míg Áder János a magyar érdekekért
szállt síkra a február 19-ei magyar-szlovák államfői találkozón.
A szlovák államfő elismerte a történelem eltérő megítélését,
közös tankönyveket szorgalmazott. A szlovák sajtó ezekben a
napokban is egy alkotmányjogi beadvány alapján arról cikkezik,
hogy Gasparovic a szlovák kormányfő szolgája és kiszolgálója,
s ez általános vélekedés.
„Tiszteletben
kell tartani a nemzeti kisebbségek jogait, Magyarországon és
Szlovákiában is segíteni kell az érvényesülésüket, még ha
néhány kérdésben más jogi alapokból indult is ki Budapest és
Pozsony. A kisebbségek gazdagítják az országokat” - mondta
Ivan Gasparovic Budapesten. Nekem erről egy Shakespeare idézet
jutott eszembe: „Fölszárnyal a szó, eszme lenn marad. Szó
eszme nélkül mennybe sose hat.” Mi minderről Csáky Pál
közírónak, a Magyar Közösség Pártja elnökségi tagjának,
a Pro Futuro Hungarica (A Magyar Jövőért) Polgári Társulás
elnökének a véleménye?
–Úgy gondolom, hogy Gasparovic úr színjátékot
adott elő Budapesten; a verbális szinten pozitívnak tűnő
nyilatkozatai mögött elég durva magyar-és kisebbségellenes
metódus áll. A szlovák államfő több alkalommal is megsértette
a felvidéki magyarságot azzal, hogy 350 ezres felvidéki kisebbségről
szólt, holott közel félmillióan vagyunk. S mikor ezt még a
szlovák újságok is reklamálták nála, akkor azt mondta, hogy
a cigányokat nem vonta ebbe bele. Holott a közel félmilliós szám
önbevallás alapján készült Szlovákiában, és Gasparovicnak
rendelkezésére álltak a népszámlálási adatok. Már akkor is
magyarellenes megnyilvánulásairól volt ismert, amikor az MKP
kormányon volt, illetve mindez csak megerősödött az első
Fico-kormány idején. Bizonyára arra gondolt, hogy lassan fel
kell adni hivatalát, és nagyon jó imázsjavító lehet számára
a magyarországi látogatás. Egy biztos: nincs valóság a szavai
mögött.
Mely pártoknak kedvez az ő elnöksége?
–Egyértelműen Robert Fico és pártja támogatta. A
szlovák sajtó ezekben a napokban is egy alkotmányjogi beadvány
alapján arról cikkezik, hogy Gasparovic a szlovák kormányfő
szolgája és kiszolgálója, ami általános vélekedés. Nagyon
rossz véleménnyel vannak az államfő műveltségi szintjéről
a szlovák médiában, többen nevetségessé is teszik őt.
Gasparovic úr valószínűleg okkal került ilyen helyzetbe; erre
egy példa, hogy libanoni szerződésről beszélt libanoni
helyett. Ezen sokan nevettek, ahogy akkori is, mikor balkáni államokat
összekeverte. Bosznia-Hercegovinában nem számolt azzal,
hogy ez a „szerb köztársaság" Bosznia részét képezi
– az ország ugyanis egy bosnyák, egy horvát és egy szerb részből
áll, melyek közösen alkotják azt a föderációt, melyet
Bosznia és Hercegovina néven ismerünk. Gasparovic összetévesztette
az érintett alakulatot az önálló Szerbiával. A szlovák sajtóban
szinte havonta pellengérezik ki megnyilvánulásait. Szlovák és
cseh újságírók közül többen örömmel várják a
Zeman-Gasparovic első találkozót. Zeman cseh elnök úr
bejelentette, hogy első útja Pozsonyba vezet, és bizony Zemanról
is tudni vélik, hogy néha „különös” kijelentéseket tesz.
Tehát Gasparovic – amerikai szóhasználattal élve – béna
kacsa, s ő már semmit nem tud megoldani, eltávozik, és megítélése
elég negatív lesz.
Mind az MKP, mind ön ezt várta ettől a találkozótól?
–Mi kevésbé
diplomatikus, kevésbé mesterséges, inkább a tárgyra térő
megnyilvánulásokra, tárgyalásokra számítottunk. Senkinek nem
lehet érdeke az, hogy a magyar-szlovák viszonyról a valóságosnál
rózsaszínűbb képet kapjunk. Ne feledjük el, hogy lényegében
visszazuhantunk a második világháború utáni évekbe, mikor a
benesi dekrétumok alapján fosztottak meg szlovákiai magyar állampolgárokat
akaratuk ellenére állampolgárságuktól a kollektív bűnösség
elve alapján. Napjainkban pedig ugyanazt teszik a magyar állampolgársági,
illetve a szlovák ellentörvény alapján. Nem hinném, hogy túlzott
optimizmusra lenne okunk; aki figyeli a sajtót, láthatja, hogy a
nyelvhasználat kérdése, az oktatásügyi problémák is jelen
vannak az állampolgársági téma mellett. Tehát számos kérdésben
indokolt a határozott hangnem.
Vannak, akik sikerként könyvelik el az új hidakról és
határátkelőkről született megállapodás a két ország között,
és azt, hogy sikeres kooperációt alakítottak ki az árvíz
elleni védekezésben.
–Amikor a kényes témákról kevesebb szó esik,
akkor másodlagos fontosságú dolgokról beszélnek. Ezzel nem
azt akarom mondani, hogy a hidak kérdése és a munkahelyteremtés
alábecsülendő lenne, de ezeket kiegészítő témaként kellet
volna felvetni. Természetesen minden pozitív megnyilvánulásnak
örülünk. Értem a magyar politika tartózkodását, hiszen látható,
hogy romokban van a helyzet a magyar-román viszonyban, és
Magyarország igyekszik elkerülni azt, hogy minden szomszédjával
összetűzésbe kerüljön. Én ennek az igyekezetnek tudom be a
kissé langyos megnyilvánulásokat.
Robert Fico kormányfő egy főiskolásoknak tartott előadáson
meglepő megoldással állt elő a romakérdést illetően. „Ki
kellene emelni azokat a gyerekeket abból a környezetből, és máshol
elhelyezni őket" – mondta, amelynek köszönhetően véleménye
szerint szebb jövőt lehetne biztosítani a nem megfelelő körülmények
között élő roma gyerekek számára. Fico beszélt az ilyen
„speciális intézményekről". Ez olyan „janicsár-megoldás”.
Ha a magyar kormányfő állt volna elő ilyen ötlettel, akkor mi
történt volna?
–Óriási felháborodás lett volna kül- és belföldön
egyaránt. Riasztottak volna minden jogvédőt az EU-ban. Úgy
gondolom, hogy nem csak retorikai szempontból kifogásolható az,
amit Fico mondott, hanem szakmailag is. Nyolc éven át
miniszterelnök-helyettes voltam, számos tanácsadóval megbeszéltem
a részleteket; s most szakértől mondják azt, hogy abban az időszakban
valósultak meg roma-ügyben a leghatékonyabb lépések. Fico a
mondandójával elárulta, hogy nem ért ehhez a témához. Amit
most javasol, azt szakmai szempontból már kipróbálták a
kanadai indiánoknál. Az eredmény eléggé lehangoló volt, mert
súlyos pszichés zavarok léptek fel a gyerekeknél, s ők
gyakran öngyilkosságba menekültek. Mindez hasonló lenne egy
kommunista átnevelőtáborhoz, vagy a janicsáriskolához. A
szlovák sajtót olvasva azt látom, Fico darázsfészekbe nyúlt,
de mindezzek végül is tisztázódik a szlovák belpolitikai
helyzet.
Medveczky Attila
|