vissza a főoldalra

 2013.03.15. 

Csorja Gergely: A demokráciát fenyegető veszély

Az ellenzéki pártok képviselői rendre kérdőre vonják a miniszterelnököt. A parlamenti szabályok erre lehetőséget adnak. Ez a gyakorlat a parlamentáris demokráciában bevett, csodálkozni valónk sem lehetne. De van.

Az ellenzék, különösen a Jobbik és az MSZP megnyilvánulásai oly mértékben szellemszegények, hogy lényegében kiüresítik a parlamenti formákat. Nincs értelme megnézni a közvetítést, nincs értelme foglalkozni a felvetett kérdésekkel, nincs értelme figyelni az ellenzék véleményére, nincs értelme arra reagálni. Nem lehet vitatkozni a kocsmában róla, nem lehet álértelmiségi beszélgetéseken a fejünket fogni, nem lehet pro és kontra kiborulni. És ez bizony baj.

 Az azonnali és napirend előtti kérdések közben valami mély elkeseredés lesz úrrá rajtam. Mintha a politika ravatalozásán vennék részt, mintha a közéleti szellem koporsója elé most hurcolnák a gyászvitézek az emlékezés koszorúit. Modern magyar politikai vita, élt 20 évet.

Igaz, ami igaz, életében sem volt valami tündöklő elméjű csoda, de azért voltak jól sikerült pillanatai. Voltak bohócai és értelmiségei, voltak taktikusai és voltak árulói, voltak kiemelkedő elmék az ellenzék soraiban. A mindenkori ellenzék soraiban. Most, ehelyett van Dúró Dóra, Mesterházy Attila, Vona Gábor és Török Zsolt. Tragikus.

A miniszterelnök eljátssza, mintha komolyan lehetne venni a kérdéseket, mintha a kiszerű, didaktikusnak szánt, de valójában csak a tehetségtelenségtől unalmas felszólalásokra érdemben kéne reagálni. És becsületére legyen mondva, reagál. Úgy tűnik, hogy valódi kérdésekre válaszol, úgy tűnik, hogy megpróbálja felvenni a padlóról a vita színvonalát, de ehhez legalább két ember kell.

Ez a mérhetetlen színvonalcsökkenés a 2004 utáni időszakban gyökerezik. Akkor alakult ki a szocialisták köreiben, hogy már megengedhetik maguknak a házi idióták előtérbe engedését. Hogy nyilvántartott pszichopaták kerülhetnek a politika élvonalába. Bármennyire meglepő, a Magyar Szocialista párt igazi bukását és ezzel a Fidesz kétharmados sikerét Ron Werber alapozta meg. Ron Werber hozta be és vitte sikerre a minden létező erkölcsi normát és értéket felrúgó politizálást.

Ennek mentén a szocialisták odáig jutottak, hogy jelentős anyagi támogatásban részesítették a Jobbikot. Hogy titkosszolgálati eszközökkel kezdtek egyfajta nyilas beütésű társaságot szervezni. Hogy a vidéki MSZP-szervezetek tagjai és a Nemzetbiztonsági Hivatal egykori titkos kapcsolatai aktívan részt vettek a Jobbik felemelésében. Hogy az MSZP és elsősorban a néhai SZDSZ médiabefolyását használták a Jobbik felfuttatására. Az elképzelés szerint a Jobbikot rá akarták tolni a Fideszre.

 Egyrészt saját prekoncepciójuknak estek áldozatul. Ugyanis az elképzelések szerint a Jobbik majd elvonzza a Fidesz szélsőséges szavazóit, merthogy a Fidesznek jelentős mennyiségű szélsőséges szavazója kell legyen. Másrészt azt hitték, hogy a Jobbik okozta fasisztaveszély és elsősorban annak általuk felerősített nemzetközi visszhangja majd elengedő lesz a Fidesz megzabolázásához. Nem lett.

Az, hogy a Jobbik az MSZP és az SZDSZ szponzorálásnak eredményeként robbant be a köztudatba a másik oldalon jelentős hátrányt okozott az ellenzéki pártban. A Jobbik vezetői kontraszelektáltak. Nem saját jogon érték el sikereiket.

Vona Gábor, ez a szorongó gyöngyösi félértelmiségi először a Fideszben akart karriert építeni. Csakhogy nem jutott előre. Az is igaz természetesen, hogy a Fidesz holdudvarának egy része is tetszéssel fogadta az ötletet, hogy a színről a MIÉP-et esetleg végképp eltüntető, de legalább hangerőben felülmúló társaságot kell létrehozni. Már akkor is megállapítottuk ezeken a hasábokon, hogy maga a gondolat is beláthatatlan következményekkel járó politikai hiba volt.

Morvai Krisztina megcsinálása, az országos politikába emelése és az új Jobbik létrehozása azonban a már említett szocialista szponzorálás nélkül csak kósza kísérlet lehetett volna. A Jobbik eredeti vezetői nem vállalták a szerepet, ezért újakat kellett szerezni. Ekkor a Jobbik négy erős embere – Morvai, Vona, Szegedi és Novák – közül legalább kettő zsidó származású és legalább egy kapcsán felvetődött, hogy be van ütve. Ez a csodálatos titkosszolgálati kifejezés azt jelenti, hogy az illető jelent a hatóságnak.

A feltételezés szerint tehát a Jobbikon belül olyan emberek kerültek meghatározó pozícióba, akikkel lehetetlen bármiféle értelmes politikai irányvonalat kialakítani. Nincs jelentősége, hogy a kiszemelt gyereknek avagy nőnek van-e bármiféle elképzelése, képes-e minimális értékelhető szellemi teljesítményre, a lényeg, hogy hajlandó legyen a szponzor elképzeléseinek megfelelően játszani.

Ron Werber – és elsősorban 2006-os sikerének – másik hatása, hogy a szocialista párton belül elhitték, hogy teljesen mindegy kit szerepeltetnek, a megfelelő támogatással úgyis biztos a siker. Bajnai, Oszkó, Mesterházy vagy Török megjelenése és futtatása a Horn éra alatt elképzelhetetlen lett volna. Horn az összes aljasságával együtt is tudta, hogy bizonyos szint alá nem lehet menni. Hogy az Apró-család kívánalmainak megfelelően Gyurcsány sikerre vitele később olyan terhet jelent a szocialista pártnak, melyet képtelen elviselni szétesés nélkül. A szétesés lényegében megtörtént.

A szocialista párt maradványaiból pedig Mesterházyra futotta.

A Fidesznek ma nincs alternatívája. Rajtuk kívül nincs olyan politikai erő Magyarországon, mely képes lenne kormányozni, mely bármiféle értelmes lehetőséget jelentene az országnak. És ez bizony nagy baj. A modern képviseleti demokrácia talán egyetlen komoly előnye az összes többi rendszerrel szemben, hogy a hatalmon lévő csoport nem dőlhet hátra, nem kényelmesedhet el, mert mindig ott liheg a nyakában az ellenzék. Az ellenzék – mely ideális esetben jobb teljesítményre sarkallja a kormányt és ha a kormány és a kormányt hatalomra juttató csoport nem teljesít megfelelően, akkor – bármikor képes lecserélni a hatalmon lévőket. Az ország érezheti, hogy biztonságban van, mert nem csak egy erőközpont létezik.

A mai magyarországi impotens és mérhetetlenül tehetségtelen, kontraszelektált ellenzék a képviseleti demokrácia lényegétől fosztja meg az országot.

Nem Orbán Viktor állítólagos diktatórikus törekvései, nem a kitalált teljes pályás letámadás, a semmivel sem bizonyított politikai és gazdasági hegemónia veszélyezteti a demokráciát. Ma Magyarországon a demokráciát fenyegető igazi veszély az ellenzék mérhetetlenül alacsony színvonala. Ugyanis ez a társaság, tehetségtelensége, kilátástalansága, ostobasága és hatalomakarása miatt bármikor, bármire kapható. Ez a társaság – mivel saját jogon képtelen alternatívát felmutatni – bármilyen segítséget elfogad. Ez ma a demokráciát fenyegető legnagyobb veszély.