|
 2013.03.29.
Uszítás az Ukrainszka pravdában
A Galíciából
származó történészen azonban szemmel láthatóan úrrá lett
a propagandista szellem. Talán észre sem vette, s egykori tanárainak
nyomdokaiba lépett, akik még Marx, Engels és Lenin alapján
magyarázták az emberiség elferdített történelmét.
Roman Oficinszkij,
a történelemtudományok doktora a rendszerváltás körüli években
lehetett egyetemista, amikor a hallgatók már kinevették azokat
a tanáraikat, akik még mindig ragaszkodtak a szovjet történetírás
hazugságaihoz. Azóta az egykori diákból az Ungvári Nemzeti
Egyetem (UNE) egyik vezető tudósa lett. Ebben a minőségében
egyre gyakrabban nyilatkozik a sajtónak, főként a kérészéletű
kárpátaljai miniállam, Karpatszka Ukraina történetével, s úgy
általában a második világháború időszakával
kapcsolatban.Az ukrán tudós legutóbb az Ukrainszka pravda
internetes portálnak nyilatkozott Karpatszka Ukraina márciusi
kikiáltásának évfordulója kapcsán. A terjedelmes interjúból
e helyt csak két jellemző momentumot emelnénk ki. „Pidkarpatszka
Rusz autonómiája öt hónapig tartott – 1939. március 15-ig.
Az 1938. november 2-i bécsi döntés alapján elveszítette
lakossága 23 százalékát és területe 12 százalékát a
legnagyobb városokkal, Ungvárral, Munkáccsal és Beregszásszal
együtt, amit Magyarországnak adtak át, bár a magyarok nem
alkottak ott többséget.” A magyar hadsereg 1939. márciusi kárpátaljai
bevonulásával kapcsolatban többek között ezeket mondja: „A
40 ezres magyar hadsereg támadásától és a helyi magyarbarátok
terrorista cselekedeteitől Karpatszka Ukraina több mint másfélezer
szimpatizánsa vesztette életét. A Kárpátok hágóin a magyar
és a lengyel katonák közel 600 foglyot lőttek agyon. Ezek
emberiesség elleni bűncselekmények, amelyek soha nem évülnek
el. Fennmaradt számos fotó magyar és lengyel tisztekkel,
amelyek megörökítik a kivégzéseket, a leszúrtak és agyonlőttek
szemléjét. Például a huszti katonai kórházban vagy a hóborította
Jaszinya közelében.”
Nem célunk e
helyt kioktatni egy történészt, az olvasók kedvéért azonban
jegyezzük meg, hogy az első bécsi döntés következtében
Magyarországhoz visszakerült felvidéki és kárpátaljai területek
869 ezer fős lakosságból 752 ezer fő (86,5%) volt magyar és
117 ezer más nemzetiségű (szlovák, német, rutén). S bár a
magyar túlsúly Kárpátalján valamivel csekélyebb lehetett az
átlagnál, a helyi – zömében szintén magyar anyanyelvű –
zsidósággal együtt így is jelentősen meghaladta a ruszinokét-ukránokét
Kárpátalja Ungvár, Munkács és Beregszász határolta alföldi
részén. A Galíciából származó történészen azonban
szemmel láthatóan úrrá lett a propagandista szellem. Talán észre
sem vette, s egykori tanárainak nyomdokaiba lépett, akik még
Marx, Engels és Lenin alapján magyarázták az emberiség elferdített
történelmét. A proletariátus három nagy vezére időközben
eltűnt a történelem süllyesztőjében, egyes szovjetkori és
mai ukrán történelemíróknak láthatóan közös vonása
azonban, hogy ellenségként kezelik a magyarságot, s gyűlöletet
szítanak az ukránok körében. Amit Roman Oficinszkij a történelem
népszerűsítése címén tesz – az Ukrajinszka pravda jóvoltából
immár országos szinten –, az nem egyéb, mint közönséges
uszítás, miközben Kárpátalján már javában menetelnek
ugyancsak galíciai nacionalista honfitársai, és magyar
gyerekeket támadnak meg. Tudnia kell, hogy őt és hasonszőrű
kollégáit is felelősség terheli a történtekért.
(Forrás:karpataljalap.net)
|
