|
 2013.11.01.
Emlékszoba a ferences vértanúknak a börtönben
Emlékszobát
avattak a sopronkőhidai börtönben október 17-én Kiss Szaléz
ferences vértanú és mártír sorsú rendtársai emlékére.
Mindszenthy József emlékszobája mellett kapott helyet a kiállítás.
Kiss Szaléznak két éve emléktáblája is van az intézmény
falán.
A börtönben
tartott megemlékezésen Szarka Péter alezredes köszöntötte az
egybegyűlteket. Beszédet mondott Rubovszky György és Firtl Mátyás
országgyűlési képviselők. Rubovszky szerint az emlékszobák
és emléktáblák azért fontosak, mert arra késztethetik a
fiatalokat, hogy utána olvassanak a történteknek. Firtl szerint
az 1945-öt követő időszakban Magyarországon a börtönök
tele voltak olyanokkal, akiknek nem igazán volt elítélhető bűne,
miközben a szabadon élhettek azok, akik minden értékre, az
emberi életre, az ország jövőjére veszélyesek voltak. Kiss
Szaléz 67 évvel ezelőtt azért került börtönbe és lett vértanú,
mert azt vallotta: Az egyház elsődleges joga és kötelessége a
fiatalok keresztény életre nevelése.
Kálmán Peregrin
ferences, a boldoggá avatási eljárás magyarországi felelőse
ismertette az 1944 és 1954 között vértanúságot szenvedett hét
ferences életútját. Károlyi Bernát, Körösztös Krizosztóm,
Kovács Kristóf, Hajnal Zénó, Kiss Szaléz, Lukács Pelbárt és
Kriszten Rafael életáldozatukkal tettek tanúságot hitükről
és emberszeretetükről. Ugyanazt tették a nyilas és a
kommunista időszakban: mentették az üldözötteket, kiálltak
az egyházért, a kisemmizettekért. Valamennyien tisztában
voltak vele, hogy a híveik melletti kitartásuk egyenlő a vértanúság
vállalásával. A hét ferences közül kettő – Kiss Szaléz
és Lukács Pelbárt – volt „lakója” a sopronkőhidai börtönnek.
Kiss Szalézt itt is végezték ki, a többiek az ország különböző
részén, Lukács Pelbárt pedig szovjet lágerben halt meg.
Boldoggá avatási perük magyarországi szakasza augusztusban zárult.
Az ügyüket már Rómában a Szenttéavatási Ügyek Kongregáció
vizsgálja.
(Forrás:
ferencesek.hu)
|
