vissza a főoldalra

 2013.11.01. 

Bebizonyítjuk, hogy az állam is tud jó gazda lenni

A szocialisták kormányzásuk idején lenullázták a magyar gazdaságot

Az elmúlt húsz év alatt az állami vagyon a tizedére csökkent az ésszerűtlen és felelőtlen gazdálkodás következtében. A jelenlegi kabinet ezzel szemben megfordította az irányt: a privatizáció korszakát lezárva az állami vagyon megőrzésére, gyarapítására és hatékony hasznosítására helyezte a hangsúlyt. Szerkesztőségünk vendége Hegmanné Nemes Sára, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium vagyonpolitikáért felelős államtitkára.

 A magyar országgyűlés még 2011 decemberében elfogadta az új nemzeti vagyontörvényt, azzal a céllal, hogy erős védelmet biztosítsanak a közvagyonnak, és tételesen meghatározzák a nemzeti vagyon körét Az azóta eltelt bő másfél évben milyen eredményeket sikerült elérni a nemzeti vagyontörvény megalkotásával?

 – Amikor 2010-ben a Fidesz-KDNP pártszövetség kormányra lépett, kimondta, hogy a privatizáció korszaka lezárult, és a megmaradt nemzeti vagyont kétharmados törvénnyel akarja megvédeni. De nem csak megvédésről van szó, hanem arról az új szemléletről is, amely a vagyongyarapítást tűzte ki célul. Az említett jogszabály nem csak azt mondja ki, hogy mely vagyonelemek tartoznak a nemzeti vagyon körébe, hanem azok megvédéséről is gondoskodik. Ennek megfelelően a törvényt csak kétharmados parlamenti felhatalmazással lehet módosítani. Ez azt jelenti, hogy azokat a nemzeti – állami és önkormányzati – vagyonelemeket, amelyeket taxatíve felsorol a törvény, a kormány megvédi az esetleges privatizációs szándéktól. A nemzeti vagyon több elemből áll össze. Az első a kizárólagos vagyon, ide tartozik többek között a Szent Korona és a hozzá tartozó jelvények, az Országház, a föld méhének kincsei természetes előfordulási helyükön, a felszín alatti vizek, azok természetes víztartó képződményei, a folyóvíz és természetes tavak elhagyott medre és a folyóvízben, természetes tavakban újonnan keletkezett sziget, az országos közutak és azok műtárgyai, az állami tulajdonban álló terek, parkok, a meghatározott országos törzshálózati vasúti pályák és azok tartozékai, valamint az állami társaságok jelentős része. A nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű nemzeti vagyont nem lehet sem elidegeníteni, sem megterhelni. A nemzeti vagyon fogalomkörébe tartozik az önkormányzati vagyon is, és a helyi önkormányzatok törzsvagyonát szintén tilos elidegeníteni. A nemzeti vagyontörvény azt is meghatározza, miként kell a nemzeti vagyonelemeket jó gazda módjára üzemeltetni. Ezért kimondja, hogy a vagyonkezelő ezen vagyoni kör esetében csak állami vagy önkormányzati szerv lehet, vagy annak 100%-os tulajdonában álló gazdasági társasága. Mindez első olvasatra talán kissé száraznak tűnik, de azért kellett belefoglalni a törvénybe ezeket a passzusokat, mert az elmúlt húsz év keserű tapasztalatai erre köteleztek bennünket. Elég, ha csak a Budapest Airport esetére gondolnunk. A nemzeti vagyontörvény kimondja, hogy nemzetközi repülőteret állami vagy önkormányzati intézmény, vagy annak 100%-os tulajdonában álló gazdasági társasága üzemeltethet. Ha más akarja ezt az üzemeltetést végezni, csak koncesszió útját teheti meg. Tehát fizetnie kell érte. A koncessziós törvény hatálya alá tartozott régebben a Budapest Airport is, de egy feles törvénnyel kivonták ezt a céget a koncesszió hatálya alól, és hetven évre egy külföldi vállalkozás vagyonkezelésébe adták. Ennek mi lett az eredménye? Az, hogy a Budapest Airport több tulajdonosváltáson is átesett. Az ehhez hasonló anomáliákat a vagyontörvény megszünteti és lezárja, valamint kimondja, hogy a vagyonelemeket a köz javára kell üzemeltetni. A törvény a gazdasági társaságokra vonatkozóan kiemeli, hogy vannak olyan stratégiai területek – mint például a Magyar Fejlesztési Bank, az energetikai vagy közműcégek vagy az erdőgazdaságok – amelyeket tilos privatizálni. Az elképzelhető, hogy kisebb befektetők bevonása érdekében elenyésző nagyságú üzletrészeket értékesítünk, de a nagy állami és önkormányzati cégeket már nem lehet elherdálni. Fő célunk a vagyon gyarapítása, ennek első eleme a MOL-részvények felvásárlása volt, majd ezt követte a Rába és az E-ON gáz -üzletág állami tulajdonba vétele. Folyamatosan tárgyalunk azokkal az energiaszolgáltatókkal, akik ki akarnak vonulni a piacról. Megvettük továbbá a Mahart Passnave többségi tulajdonát is, így ez az emblematikus cég végre visszakerült a magyar állam tulajdonába. Arra törekszünk, hogy bebizonyítsuk: a jó gazda gondosságával az állam képes megfelelő tulajdonos lenni.

 Ahhoz, hogy az állam hatékonyabban képes legyen megóvni természeti erőforrásainkat, elegendő „csupán” egy jogszabály, vagy a különböző állami szervek struktúráját is át kellett alakítani?

 – A két legnagyobb tulajdonosi joggyakorló, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. és a Magyar Fejlesztési Bank gazdálkodását szigorú jogszabályok határozzák meg. A nemzeti vagyontörvény, mint keretjogszabály, pontosan megfogalmazza azt, hogy a természeti kincseket és vagyonelemeket miként kell hatékonyan üzemeltetni. Kis ország vagyunk, és nagyon sok olyan természeti kincsünk van, amit védeni akarunk, nem pedig eladni. Az elmúlt húsz évben a tizedére csökkent a nemzeti vagyon mennyisége, mert amit csak tudtak, privatizáltak. Mi pedig azt mondtuk, ami megmaradt, azt meg kell őrizni nem csak magunknak, hanem az utókor számára is. Korábban azt tapasztaltuk, hogy éppen az adott jogszabály adta meg a lehetőséget arra, hogy egy magánbefektető döntsön egy bizonyos nemzeti vagyonelem sorsáról. A törvény most kimondja például azt is, hogy a kizárólagos állami vagy önkormányzati vagyonelemek alá tartozó ingatlanok nem lehetnek osztott tulajdonúak. Tehát az új jogszabály kizárja azt, hogy a Citadellára vagy a Budai Vár oldalába valaki felépítsen egy ingatlant, és használatbavételi jogot jegyeztessen be rá. Megengedhetetlen, hogy a telek az államé, míg a ingatlan a befektetőé, aki aztán 99 évig üzemelteti azt. Tehát a telket a beruházó vegye koncesszióba, vagy fizessen érte bérleti díjat, ami az állam és az önkormányzat számára garanciát jelent. A Citadellával is az volt a gondunk, hogy nem műemlékhez méltó módon használták, üzemeltették. Az államnak alig volt beleszólása abba, hogy a korábbi vagyonkezelő mit épít a területen, és milyen programokat szervez oda. Most lehetőség van arra is, hogy amennyiben az állam nem tud hasznosítani egy bizonyos vagyonelemet, akkor ingyenesen átadhatja egy önkormányzatnak. Csak abban az esetben értékesítheti az állam az ingatlant a szakértők által meghatározott piaci áron, ha az állami szervek és önkormányzatok sem tartanak rá igényt.

 Megerősödött tehát az állam tulajdonosi szerepe a stratégiai ágazatokban. Ilyenkor az ellenzék államosításról beszél, ugyanakkor a szocialisták még a nyáron felszólították a kormányt, hogy vegye át a pápai húsgyárat. Nem érez ebben egy kevés cinizmust?

 – A szocialisták kijelentését nagyon erős cinizmus jellemzi, annál is inkább, mert az ő kormányzásuk idején a nemzetgazdasági szempontból lényeges területeken szinte lenullázták a magyar gazdaságot, és a dolgozókat is kiszolgáltatott helyzetbe hozták. Most meg azt követelik, hogy a privatizáció során teljesen tönkretett cégeket, mint amilyen a MAL is, mentse meg az állam. Ez több mint cinizmus, ez már arcátlanság! A minisztérium alá tartozó Nemzeti Reorganizációs Nonprofit Kft. is, amely a stratégiailag kiemelt gazdasági társaságok felszámolási ügyét intézi, azért kellett létrehoznunk, mert azt tapasztaljuk, hogy mind több területről egyre több cég megy tönkre. Azért, hogy a munkahelyek megmaradjanak, és ne kótyavetyéljék el az adott ingatlant, gyárat, üzemet, állami vagyonfelügyelő veszi át a bajba jutott cég irányítását. Emellett az államnak és az önkormányzatnak biztosítania kell a megfelelő forrást a munkahelyek megőrzését szolgáló, ésszerű intézkedésekre. Az állami kontroll előnye, hogy nem a profit maximalizálása a cél, hanem az, hogy a cég a köz javára, megfelelő módon üzemeljen – akár nonprofit formában – , mert nem az osztalék elosztásában vagyunk érdekeltek. Ezekben az esetekben azért is jobb, ha az állam vagy az önkormányzat a tulajdonos, mert mindketten a közösség érdekét és a szociális felelősséget tartják lényegesnek. Ezért is döntött úgy a kormány a rezsicsökkentés során, hogy el kell érni a közszolgáltató cégek nonprofit formában történő működtetését, hiszen a lakosság alapvető szükségleteit látják el. A stratégiai fontosságú cégek megmentése igencsak távol áll attól, amit hagyományosan államosításnak nevezünk. Az állam, amellett, hogy tulajdonossá válik, a szakmai, stratégiai irányításon kívül megfelelő finanszírozást is biztosít a cégeknek. Itt viszont mindig figyelni kell az uniós versenyjogi szabályokra is. Amint már említettem, nagyon fontos számunkra, hogy megőrizzük a munkahelyeket, ahogy azt a MÁV esetében is tettük. Az állami vasúttársaságot 300 millió forintos adóssággal vettük át, és sikerült úgy létrehoznunk egy nagyszabású szerkezeti átalakítást, hogy nem emeltük a díjakat, a kedvezmények jelentős része változatlan maradt, és mindez nem járt tömeges elbocsátásokkal. A lényeg, hogy az olyan állami cégek, amelyek szolgáltatásukból eredően képtelenek profitot termelni, költséghatékonyan üzemeljenek.

 Többen felvetették azt, hogyha a kormány elveti a PPP (Public Private Partnership)-konstrukciót, az azt jelenti, hogy le is mond a nagyberuházásokról. Mi erről a véleménye?

 – A Fidesz már 2010 előtt felhívta a szocialista kormányok figyelmét a PPP- konstrukciók jelentős pénzügyi és üzemeltetési kockázataira. A félelmünk sajnos beigazolódott, hiszen a pénzügyi gondok begyűrűztek az összes PPP- konstrukcióban – vagyis a köz- és magánszféra együttműködésében – elindított beruházásba. Jelenleg hozzávetőlegesen tíz kisebb PPP-projektcég felszámolása van folyamatban. Ez azt jelenti, hogy szintén állami vagyonfelügyelőnek kell biztosítania azt, hogy a felépített ingatlan megmaradjon a magyar állam tulajdonában, és mondjuk ne egy offshore-cég tegye rá a kezét. Ez utóbbira több példa volt az előző kormányok idején. Mára a magánbefektetők és a bankok is rájöttek arra, hogy ezek a konstrukciók igen nagy kockázattal járnak, hiszen a vállalkozók a devizahitelek miatt komoly árfolyamveszteséget szenvedtek el. Természetesen szükségesek a nagyarányú beruházások, de csak ésszerű formában. Ehhez meg kell teremteni a megfelelő forrást, így közbeszerzés útján EU-s pénzekből, vagy állami, önkormányzati tőkéből felépülhetnek az adott létesítmények. A költségvetésnek éves szinten 120 milliárd forintot jelent, hogy a PPP-konstrukciókból adódó kötelezettségeit teljesítse. A kormány eddig 17 településen váltott ki PPP-konstrukcióban épült sportlétesítményeket, főleg tanuszodákat, tornatermeket, ésbefejezte a PPP- konstrukcióban indult Törökbálinti Bálint Márton Általános Iskolát és Szabadidő Központot. Ezzel is segíteni szeretnénk a gazdasági válság és az előző kormányok felelőtlen gazdálkodása miatt nehéz helyzetbe került önkormányzatokon a mindenkori költségvetési lehetőségek szerint.