vissza a főoldalra

 2013.11.08. 

Főhajtás Csúrogon

Fájdalommal gondolunk halottainkra, az 1944/45-ben a környéken megölt háromezer áldozatra, a délvidéki magyar közösség több tízezernyi, ártatlanul kivégzett tagjára. Gondolunk a férfiakra, az asszonyokra, az aggastyánokra és a gyermekekre egyaránt. Két évvel ezelőtt ugyanezen a helyen elmondtam, hogy míg az 1941/42-es magyar katonai és csendőri, tömeges megtorlások főbűnösei elnyerték méltó büntetésüket, addig a megtorlás magyar áldozatainak tömegsírja felett, a hozzátartozók által emelt emlékműveket, kereszteket rendszeresen lerombolták, bemocskolták. 2011-ben hiányoltam azt, hogy a szerb parlament nem hozta meg azt a történelmi jogszabályt, amelyben hatálytalanította volna a vajdasági magyarságot kollektív bűnösséggel megbélyegző, háborúvégi, közigazgatási határozatokat, megtagadva az ártatlanul kivégzettektől és utódjaiktól a jogos rehabilitáció és kárpótlás lehetőségét.

 A magyar–szerb megbékélés jegyében az elmúlt két évben nagyon sok minden történt. Akárhogy is, de elkészült ez az emlékmű, nem gazzal, szeméttel és állati ürülékkel borított területen állunk. Európai jelentőségűnek nevezhető az, hogy a szerb törvényhozás – A Vajdasági Magyar Szövetség kezdeményezésére és a Szerb Haladó Párt indítványára – politikai nyilatkozatban ítélte el a kollektív bűnösség elvét. Rendkívüli pillanat volt, amikor itt a magyar és a szerb államfő közösen hajtott fejet. Akkor azt hittük, az első lépés meghatározó lesz a két nép megbékéléséhez, a következő lépések helyett azonban azt tapasztaljuk, hogy gesztusaink válasz nélkül maradnak, a szerbiai társadalom tudatában és a médiában az önvizsgálat, a gaztettek beismerése helyett a hős partizán romantika és a magyar fasiszta gonosztevők hamis sztereotípiája nemigen oldódik. Itt állunk értetlenül, Szerbia Magyarország támogatásának is köszönhetően hatalmas lépést tett az EU-integráció felé, a jog és az igazságosság terén is, ugyanakkor az ígéretek ellenére nyoma sincs a Csúrog, Mozsor és Zsablya magyar lakosságának kollektív bűnösségét kimondó határozatok hatályon kívül helyezésének – mondta tegnap Korsós Tamás szabadkai főkonzul Csúrogon, az 1944/45-ös tömeges kivégzés színhelyén.

 – Azt mondják, technikai okok miatt késik a kollektív bűnösséget kimondó határozatok hatályon kívül helyezése. Akadozik a rehabilitációs és restitúciós folyamat, bizonyára szintén technikai okok miatt. Akármennyire is abszurd, de mi, akárcsak köztársasági elnökeink, most itt olyan ártatlan áldozatok előtt hajtunk fejet, akikre a szerbiai jogrend mind a mai napig kollektív bűnösként tekint. Emlékműveinket meggyalázzák, részvét, együttérzés, politikai-ideológiai elhatárolódás nem hallatszik, nem érzékeljük a központi hatóságok határozott fellépését – hangsúlyozta Korsós Tamás szabadkai főkonzul, majd felszólított: – Ne hagyjuk, hogy a megbékélés folyamata megtorpanjon! Gyászunk közös, a magyar kormány elkötelezett híve a megbékélés következetes véghezvitelének, és szerb oldalról is elvárjuk ugyanezt!

Teleki Júlia, aki  édesapját veszítette el a vérengzésben, megemlítette, hogy immár 20. alkalommal jöttünk össze ezen a helyen, de első alkalommal méltó emlékmű előtt: Köszönöm a VMSZ-nek azt, hogy segített, hozzájárult az emlékmű létrehozásához – mondta, majd emlékeztetett arra, hogy sajnos emlékpark még nem épült itt, ez most a cél. – Ennek az emlékhelynek nem a fiatalok randalírozására kellene szolgálnia, gazdát kell találnunk. Akármikor itt vagyok, úgy érzem, mintha édesapámat most temetnék – hallottuk Teleki Júliától.  

Beszédet mondott Mina Jurišin, az 1942-es csúrogi razzia emlékét ápoló civil szervezet titkára. A megemlékezés imádsággal és a Himnusz eléneklésével zárult. A kegyelet virágait elhelyezte: Légvári Sándor az édesapja emlékére, Korsós Tamás főkonzul, Pásztor István a VMSZ nevében, Zsoldos Ferenc a Magyar Nemzeti Tanács nevében, a Tartományi Képviselőház nevében Dušan Jakovljev alelnök, a Csongrád-megyei önkormányzat nevében Magyar Anna, a szabadkai VMSZ nevében Kern Imre, ezenkívül a kishegyesi és nagybecskereki önkormányzatok, a Vajdasági Magyar Polgári Szövetség, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt, a Magyar Egységpárt és a Magyar Remény Mozgalom képviselői, akárcsak más hazai és magyarországi szervezetek és egyesületek tagjai. Virágot helyeztek el az áldozatok hozzátartozói is.