vissza a főoldalra

 2013.11.08. 

Közéleti bizonyságtétel

A reformáció napján, október 31-én a bátor bizonyságtételt is ünnepeljük. Luther Márton 95 tételével 1517-ben a hittel, az erkölcscsel és a keresztyén ember józan eszével ellentétes gyakorlatot leplezte le. Luther és az őt követő reformáció egyfajta bizonyosságtételként is felfogható. A keresztyén ember bizonyosságtétele, hogy nem csak féli az Istent, de fel is fogja, hogy a krisztusi tanítás a helyes utat mutatja meg. A református rend szerint a már kinyílt értelmű fiatalok maguk döntenek a tanítás elfogadásáról, és ezt a döntésüket a közösség előtt megerősítik. A konfirmáció szertartása, tehát egyfajta bizonyságtétel.

Most mi is bizonyságtétel előtt állunk. A magyar társadalom megkapta a lehetőséget, hogy megerősítse elhatározását. Azt az elhatározást, melyet 1956-ban, majd 1989-ben ígéretté, és végül 2010-ben valósággá változtatott. Az elhatározás lényege, hogy a magyarság nagykorúsítja önmagát. Nem engedi tovább, hogy gyámság alatt tartsák. Önálló és a többi társadalommal egyenrangú életet akar élni.

A konfirmációra, a megerősítésre 2014 tavaszán nyílik lehetőségünk, amikor az országgyűlési választásokon két papírdarabbal és tollal a kezünkben dönthetünk. Bár nem a közösség előtt, hanem egy fülkében, de mégis ez a döntésünk fogja meghatározni a magyarság életét. Ha a megerősítés elmarad, ha nem tudunk bizonyságot tenni nagykorúságunk mellett, akkor a magyarság további, – történelmi távlatból nézve – rövid életét úgy éli le, hogy a szabadság továbbra is csak vágy, csak valami fiatalkori révület marad.

Fel kell készülnünk, hogy a bizonyságtétel előtt, eleddig soha nem látott hevességgel akarják ránk erőltetni, hogy a nagykorúság, a szabadság csak illúzió. Hogy az illúziót hirdetők, az új magyar reformátorok semmivel sem jobbak a korábbi hatalmasoknál. Ennek bizonyítása a korábbi rendszer haszonélvezői, a hatalmukat végkép elvesztők szempontjából létkérdés. Mivel valódi szervezettséget, valódi lehetőséget nem kínálnak, így egyetlen sanszuk maradt: be akarják bizonyítani, hogy a magyar rendszer üzemeltetői csalók. Csak hirdetik a szabadságot, valójában kizárólag a hatalmukat építik.

A megerősítés persze csak akkor sikerülhet, hogy ha a bizonyosságtétel felelőssége nem csak a szavazófülkében ikszelő polgáré. Ha a megerősítésre váró hatalom képes magába nézni, és képes meglátni, hogy ez a mi újkori magyar reformációnk még éppen hogy csak elkezdődött. Képes észrevenni, hogy ez a rendszer még a folyamat elején, a legelején tart. Ha képes szembesülni, hogy ez a rendszer még alig működik.

Számot kell vetnünk a ránk váró feladatokkal. Meg kell lássuk, hogy egyelőre nem sikerült úrrá lenni a bürokrácián, nem tudtuk valóssággá tenni a magyar termelés megerősítését, hogy a magyar állam még mindig nem áll a tenni akaró, valódi értéket létrehozni képes magyar vállalkozások mögött, hogy a magyar kultúra gazdátlanul bolyong. Nem sikerült valódi honvédelmet építeni, és nem sikerült meghaladni a jogpozitivizmust sem.

Ez a számvetés belül kell megtörténjen. Emlékezzünk, hogy micsoda botrányt kavartak, amikor Kövér László egy interjúban, csak egy félmondatos utalást tett, hogy felesleges mindent törvényi szinten szabályozni. Amikor még éppen csak érintette, hogy a jogfelfogásunkkal és gyakorlatunkkal valami komoly baj van, micsoda össztüzet zúdítottak rá!?

A szembenézésnek tehát belül, a lelkekben kell megtörténnie. A magyar társadalom megérzi az őszinte bizonyságtételt és annak elmaradását is. Az elmúlt huszonhárom évben több lehetőséget elszalasztottunk. Most ne rontsuk el!

Csorja Gergely