2013.11.15.
Álljon meg a fáklyásmenet, töke van a
menyasszonynak
Mint cseppben a tenger – Heller Ágnes
A cionista világmozgalom
tagjaként, abban aktív szerepet töltött be, rendszeres résztvevője
volt a cionista táboroknak és a cionista tüntetésekből is aktívan
kivette részét. Bár ki akart vándorolni Izraelbe, de ettől elállt.
Az az átbábozódási képesség, mely a Heller Ágnes félék
sajátja, csodákra képes, hiszen férjével Hermann Istvánnal
együtt 1948-ban már a kommunista párt tagjai voltak, amikor
azok a cionizmust, üldözendő nacionalista ideológiának
tekintették. Ugyanekkor Rákosi Mátyás demokráciát, 35%-os béremelést
ígért, azonnal, ahogy hatalomba kerül. Vesszen a klerikális
reakció! Fizessenek a gazdagok! – ordították a kommunisták.
El ne feledjük,
hogy abban az időben, mikor Heller és Hermann kommunista párttagok
és cionisták egyszerre lehettek, mások osztályrésze az övékétől
kissé eltért.
Példának okáért
1950 és 1953 között 1 millió embert vontak ügyészi eljárás
alá, minden második ellen vádat is emeltek. 40 ezren voltak
rendőri őrizetben, illetve internálva, közel 15 ezer főt (három
ezer családot) pedig egyszerűen kitelepítettek, kitiltottak
Budapestről, disznóólakban, pajtákban jutott fedél a fejük fölé,
ha jutott.
Ám ő békében
folytathatta felsőfokú tanulmányait, Lukács Györgynek a tanácsköztársaság
véres kezű hóhérjának rendíthetetlen híveként. Lassan már
a kommunista rendszer ellenállójaként bemutatkozó Heller a
Tudományos Akadémián 1955-ben elérte a kandidátusi, majd a
filozófia tudományok doktora fokozatot.
A kommunisták,
akikkel állítólag Heller nyelvelt, semmilyen akadályt nem gördítettek
az elé, hogy 1977-től kezdődően a berlini, a melbourne-i , a
torinói, a Săo Pauló-i, végül a New York-i egyetemen állomáshelyeket
létesítsen.
Manapság pedig,
mind a tudományos, mind a politikai és kulturális életnek aktív
szereplője. 2010-től professor emeritaként ismét tanít az
ELTE Esztétika Tanszékén. Magát zsidóként tartja számon,
azt sohasem tagadta. A kormányváltás után egy több mint gyanús
pénzelosztási machinációban való máig tisztázatlan részvétellel
és több Magyarország elleni fellépésével az EU-ban Cohn
Bendit oldalán, illetve legutóbb a svéd televíziónak
nyilatkozva váltotta ki minden magyar ember jogos ellenszenvét.
„Régóta folyik a vita arról, hogy mit jelent zsidónak
lenni. Egyszerűbben: mi a zsidóság? Vallás? Származás? Kultúra
és hagyomány? Kutatásaira hivatkozva Kovács András szociológus
azt nyilatkozta, hogy a zsidó identitás meghatározó eleme nem
a vallás és nem a kulturális kötődés, hanem az üldöztetés,
a holokauszt emléke. Szerinte ez a legerősebb kötelék.”
(2005. nol.)
„Simon Perez izraeli elnöknek a Maariv által tudósított
szavai, hogy „manapság gyarmatok létesítése és hadsereg
bevetése nélkül is lehet birodalmat építeni… felvsároljuk
Manhattant, Lengyelországot, Magyarországot és Romániát.”
(2007. HVG)
Talán megbocsátható a lakiteleki alapítók kérdésfelvetése,
hogy akkor ez most hogy is van?
„a gazdaságon
és pénzvilágon kívül (ipar, mezőgazdaság, közlekedés,
kereskedelem, bankvilág), közvetve vagy közvetlenül,
kiterjed-e a kultúra, média, közoktatás, tudományok, egészségügy
etc. területeire is? (...) az ország teljes intézményi és irányítási
rendszerét, a politika teljes világát is (pártok, parlament,
kormány, önkormányzatok etc.) magában foglalja-e? (…) mi a célja
a totálisnak tűnő országfelvásárló elképzeléseknek?
Puszta üzlet? Katonai vagy másfajta bázis létrehozása? Népmozgalmi,
bevándorlási, illetve kitelepítési, beolvasztási elgondolások?”
Válaszolni természetesen
nem Perez úr válaszolt, hanem a HVG. Az a HVG amelynek főszerkesztőjét
most egyszerűen berendelte a Bajnaival szövetséges MSZP sajtóigazgatója,
hogy átadja közlésre a Gyurcsány-párt tagja által készített
hamis videofelvételt, amelyet a Fidesz által elkövetett választási
csalás dokumentálása céljából készítettek. A HVG a
parancsot teljesítette. A hamisítványt közölte.
Minimum
elgondolkodtató, hogy 2007-ben is a HVG esett neki ordenáré módon
a nemzeti oldalon állóknak. A hét MDF-alapítót, köztük
Csurka Istvánt, Für Lajost, Lezsák Sándort, Csoóri Sándort,
Fekete Gyulát levitézlett politikusoknak nevezve, szeszkazánokhoz
hasonlítva, akik súlyos előítéletet táplálnak a zsidóság
iránt. Egyenesen olyanok mint „ néhány alkoholista lumpen,
akik bunyózni vágyva, ürügyre lesnek. Várnak, amíg jön
valaki, akit mondvacsinált okkal elagyabugyálhatnak.”
Nincs új a nap
alatt, mintha ma lenne, nem az a lényeg, amit az izraeli elnök
mondott, nem az a lényeg, hogy a DK Gyurcsányostul, Bajnai
PM-estül, Mesterházy MSZP-stül hamisított.
A HVG bértollnokának
durva fellépése, csak megerősítette a gyanút, hogy Simon
Perez izraeli államelnökkel nem valószínű, hogy pusztán az
öngerjesztő retorika hevében szaladt el 2007-ben a szekér,
mint ahogy ezt a szerecsenmosdatók állították. Az 1994–1998
között és a 2002–2010 között regnáló Demszky–
Kuncze–Bokros–Medgyessy–Szilvássy–Gyurcsány–Bajnai-félék
mindent kiárusító, a magyar nemzetet és Magyarországot az
internacionalizmus hamis oltárán feláldozni kész jellemtelenek
és tehetségtelen akarnokok tálcán kínálták neki a lehetőséget.
Nem pusztán feltételezés volt, hogy Izrael kilóra megveszi
politikai rendszerünket, ha kell akár támaszpontokat alapít,
és szervezett bevándoroltatást hajt végre.
Jelenleg az a
helyzet, hogy a 2010-ben megválasztott, hivatalban lévő
politikusok bármelyike méltán dicsekszik azzal, hogy lassan, de
egyre jobban teljesít a magyar gazdaság. Kolonizációs törekvések
és katonaság bevetése nélkül, nem világbirodalomépítésről
tudósítják a sajtót, csupán törvényeket alkotnak, nem
akarnak országokat lerohanni vagy világbirodalmi szándékaiknak
alávetni, csak a saját hazájukat szeretnék gazdaggá tenni. Ezért
jó gazdaságfilozófiával támogatják, segítik a magyar vállalkozásokat.
Nem úgy néz ki,
hogy akár közel- vagy távol-keleti, akár nyugati vagy bármilyen
impérium esetleg izraeli hódítók zsákmányterületévé akarnák
tenni az országot. Munka alapú társadalmat akarnak, több
munkahely teremtését, a családok támogatását, az
elviselhetetlenül magas szolgáltatások árának letörését, közkeletű
nevén rezsicsökkentést hajtanak végre. Ha kellett a külföldi
szolgáltatóktól visszavásárolták és a jövőben is visszavásárolják
azokat az elkótyavetyélt cégeket, melyek a magyar gazdaság
fejlődéséhez, a magyar nép megélhetésének javításához
elengedhetetlenek.
A Heller Ágnes
barátait tömörítő klub kedvenc politikusai hiányban és adósságban
úszó költségvetéssel örvendeztettek meg bennünket évről
évre. A Fekete János nevével fémjelzett, s a kádári
konszolidációnak hazudott uzsorakamat jármába bekötött
rendszer a miénknél erősebb, gazdagabb országokat is padlóra
küldött. Ha ők visszatérhetnek a hatalomba a nemzethalál kézzelfogható
közelségbe kerül, s ez nem képzelődés, nem összeesküvés-elmélet.
Itt most nem babra megy a játék.
czyla
*Heller Ágnes életrajzi
adatai a wikipédiáról származnak
|