Illyés Antal szobrászművész, restaurátor, érmész Fertőendréden született 1953-ban. Mesterei: Borbás Tibor, Konyorcsik János, Mészáros Mihály, Somogyi József.

1968–1972 között a budapesti Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola növendéke. 1973–tól 1978-ig a Magyar Képzőművészeti Főiskola hallgatója, ahol 1977–1978 között mesterkurzuson vett részt. Budapesten él, 1977 óta kiállító művész. 1994-ben a Mezőtúri Művésztelepen dolgozott. 1991-től az MKISZ, 1977-től Művészeti Alap és az MAOE, 1997-től a Magyar Szobrász Társaság tagja.

Díjak/ösztöndíjak:Babits Mihály születésének 100. évfordulója pályázat, a Művészeti Alap díja (1983), Csontváry-emlékérem pályázat, a Művészeti Alap díja (1984), Ezüstgerely-pályázat, II. díj; Képcsarnok-pályázat, II. díj (1986), Ezüstgerely-pályázat, III. díj. (1988).

Művek közgyűjteményekben: Janus Pannonius Múzeum, Pécs, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, Mezőtúri Művésztelep Gyűjteménye, Mezőtúr, Testnevelési és Sportmúzeum, Budapest.

Köztéri művei: Mária Immaculata rekonstrukció, Mezőkövesd(1977), Csatári József-portré, Felsőcsatár( 1984), dombormű, Budapest Bank • Szt. Sebestyén • Szt. Flórián (1985), Nepomuki Szt. János, Mór (1985-1986), Szentháromság-oszlop [Rákos Péterrel és Sütő Józseffel], restaurálás, kő, műkő, Kecskemét • Szentháromság-oszlop [Rákos Péterrel és Sütő Józseffel], restaurálás, kő, műkő, Tapolca • Nepomuki Szent János szobor [Király Vilmossal], restaurálás, festett kő, Szabadbattyán (1996), Vitorlák szökőkút, bronz, kő, Marcalváros, Győr • Szentháromság-oszlop, részleges rekonstrukció, restaurálás, kő, műkő, Nagyvázsony (1998), Szent-Györgyi Albert mellszobor, bronz, Enying (1999), Millenniumi emlékmű, bronz, kő, Polgármesteri Hivatal , Jászkarajenő • Zephyros és Flóra, rekonstrukció, kő, műkő, Batthyány-kastély parkja, Körmend (2001), Vertumnus és Pomona, restaurálás, kő, műkő, Batthyány-kastély parkja, Körmend • Neptun-kút rekonstrukció, kő, Budapest, Sándor-palota, Budai Vár • Zala György: Mária Terézia szobra, részleges rekonstrukció, restaurálás, bronz, Szépművészeti Múzeum , Budapest (2011-ben áthelyezve a gödöllői Királyi Kastély parkjába) • Allegorikus férfi figura, allegorikus női figura homlokzati szobrok [Benke Zoltánnal], rekonstrukció, kő, New York-palota, Budapest (2002), dr. Barna Lajos dombormű, mészkő, Károlyi István Gyermekközpont, Fót (2004), Reneszánsz másolatok [Takács Zoltánnal és Szabó Kálmánnal], restaurálás, gipsz, Debreceni Egyetem (2005), • Bajcsy-Zsilinszky Endre egészalakos dombormű, mészkő, Deák Ferenc tér, Budapest • Pió atya, mellszobor, mészkő, Szent Gellért Plébániatemplom, Budapest • Teréz anya mellszobor, mészkő, Szent Gellért Plébániatemplom, Budapest • A forradalom születése-emlékmű, mészkő, Templomdomb, Ajka (2006), Szent Hedvig dombormű, mészkő, Szent Gellért Plébániatemplom, Budapest • Szent Jolán dombormű, mészkő, Szent Gellért Plébániatemplom, Budapest • Kossuth Lajos szobor [Takács Zoltánnal és Szabó Kálmánnal], restaurálás, bronz, Körmend (2007), Kaszap István dombormű, mészkő, Szent Gellért Plébániatemplom , Budapest • Dr. Batthyány-Strattmann László dombormű, mészkő, Szent Gellért Plébániatemplom, Budapest (2008), Dr. Meszlényi Zoltán, mellszobor, mészkő, Szent Gellért Plébániatemplom, Budapest. (2010), Benedek Elek, mellszobor,bronz (2011) Muzsikus cigányok parkja, kő, bronz (2013). (Forrás: Matits Ferenc művészettörténész, artportal.hu)

Lapunk két héttel ezelőtt számolt be a Muzsikus cigányok parkja felavatásáról. A bronz domborműveket ön készítette el. Ez egy meghívásos pályázat volt?

– Igen meghívásos pályázat volt, de célirányosan válogatott formában, mert olyan kollégákat hívtak meg, akik domborművek és érmek készítésében jeleskedtek. Végül is a mi tervünk megvalósítására tett javaslatot a szakmai zsűri. Pálya munkánk legfőbb erénye az volt , hogy építészemmel együtt olyan koncepciót dolgoztunk ki, mely leginkább teljesítette azt a feltételt, hogy az alkotás fejleszthető legyen. Nyolc portrét kellett megjeleníteni annak tudatában, hogy az idők folyamán a sztélékre további nyolc dombormű kerülhet majd fel. Örülök annak, hogy a köztéren így szinte egy nyitott kiállító terem jött létre.

Ilyen esetben tanulmányozza a megformálandó személyiségek életútját? Mi jellemzi az alkotási folyamatát?

–Az életutakat mindig tanulmányozom, hiszen az a tervezési folyamat első része. Esetünkben volt egy olyan megkötés, hogy a család és a kezdeményező meghatározta azt, melyik fényképről ábrázoljam az adott muzsikust. Ezen belül dolgoztam úgy, hogy ne szolgai módon másoljam le a fényképeket. Így például Lakatos Sándor portréjának esetében azt kérték, hogy profilból ábrázoljam a művészt és csokornyakkendővel. Fontosnak éreztem, hogy a domborművek ne legyenek unalmasak, és ne legyenek múltba nézők, hanem XXI. századi alkotások. Cziffra György portréja kapcsán pedig azt kérték, hogy a zongorán legyen a keze. Nagyon szeretek úgynevezett skurcokat mintázni, ami az alakok rövidüléssel való térbe komponálását jelenti, s így a téri távolságokat alacsony plasztikai értékekkel jelenítem meg. Az ilyen szakmai trükkök jelentettek számomra komoly izgalmat, s így tartózkodhattam a szimpla megoldásoktól. Bobe Gáspár Ernő domborműve esetében pedig úgy oldottam meg a feladatot, hogy a beszédes kezek között a portré dominál, és a hegedű vége térben kiáll a reliefből. Ezt pedig pontosan meg kellett terveznem nézőpont és magasság szempontjából is.

A hozzátartozók végül is elégedettek lettek a munkájával?

–A hozzátartozók véleményét a kész műről nem ismerem, mert eddig nem kerestek meg ezzel kapcsolatban, de a szakma megítélése pozitív volt. Azt tudni kell, hogy attól a pillanattól kezdve, mikor egy köztérre szánt szobor a helyére kerül ,szobrász személye már nem elsődleges. Az alkotás elkezdi immár a saját életét élni. Gondoljunk bele, hogy az 1956-os emlékművekről eleinte még mindenki tudta az alkotó nevét. Ma már csak arról olvashatunk, hogy a politikusok koszorúznak az emlékműveknél, tudjuk, kik tartottak beszédeket, de azt már nem említik meg, hogy kinek a szobráról van szó.

Ez nem zavarja a képzőművészt?

–Tudomásul veszem, mert a köztéri szobrászatnak nem az a lényege, hogy a közönség feltétlenül tudja, ki a szobor készítője. Akiket pedig különösen érdekel egy adott mű alkotója, története, könnyen utána nézhet. Ezen a nyolc domborművön is szerepel a szignóm, azért nem az aláírásom, mert az a kompozíció szempontjából zavaró lett volna, hiszen a muzsikusok portréi alatt egy rövid, életútjaikat bemutató szöveg is szerepel. Ráadásul a domborművek azért készültek, hogy bemutassák a cigányságnak, hogy mi mindent lehet elérni tehetséggel, szorgalommal és kitartással. Így a szobroknak és a feliratoknak példamutató szerepük lehet.. Ha a hazai társadalom nem ilyen megosztott lenne, akkor nem is lenne szükség talán a Muzsikus cigányok parkjára, „csak Muzsikusok parkjára”. Be kell látni azt, hogy a hazai cigányság jelentősen le van maradva a magyar lakosság életnívójától. A feladatunk az, hogy segítsünk nekik a fölzárkózásban. De nem úgy, hogy a meleg szobában okos gondolatokat találunk ki, s közben nem ismerjük az életkörülményeiket. Unokáim egy kis nógrádi faluban laknak, és látják, hogy nem mindegyik gyerek viselkedik úgy ahogyan az óvó nénik szeretnék. A gyerek példakövető, és ha otthon azt látja, hogy szüleinek nincs dolga, és ő otthon azt tehet, amit akar, akkor bizony nehezen tud beilleszkedni a többségi közösségbe. Éppen ezért nagyon szívesen kapcsolódtam ahhoz a projekthez, amit Raduly József képviselő úr megálmodott. Talán ez a megvalósult emlékmű is segíthet az előrelépés igényének megteremtésében.

A bronz alkotások többször a színesfémtolvajok martalékává válnak. A közelmúlt híre: megrongálták a Gellérthegy Jubileumi parkban található Ülő nő című szobrot, és a lefűrészelt szoborrészeket ellopták. Nem tartottak attól, hogy leszedik a domborműveket?

–Kőből és bronzból készült szobraim is állnak. Eddig még a bronz szobraimat nem lopták el. Ez nem jelenti azt, hogy nincs olyan bronzszobor, amit nem lehet ellopni. Hiszen egy nagy pajszerrel tonnás dolgokat is meg lehet emelni, ami viszont elég feltűnő és nagy zajjal jár. Rongálás, lopás ellen védekezni a művész nem tud, de azt megteheti, hogy megnehezíti a vandálok dolgát az alkotás szakszerű elhelyezésével. Emellett lényeges óvintézkedés a környék bekamerázása és az, ha közterületfelügyelők vigyázzák a helyszínt.

Általában ki dönt arról, hogy milyen anyagból készüljenek el a szobrai, köztéri művei?

–A pályázatban legtöbbször a kiíró nemes anyag használatának igénye fogalmazódik meg, de a művész döntése az, hogy ezen belül milyen anyagot választ. Ebben az esetben a Megrendelő határozott kívánsága volt, hogy az emlékmű bronz és kő kompozíciója legyen.

A határidőknek való megfelelés mennyire zavarja a művészt?

–Egyszerre egy munkát vállalok. A Muzsikus cigányok parkja esetében májusban elnyertem a pályázatot, és azonnal elkezdtem dolgozni, mert tudtam, hogyha a hivatali döntések megszületésére várok, akkor nem készülök el időben a domborművekkel. Addig nem is tudtam szerződést kötni, míg a Józsefvárosi Önkormányzat nem hozott befogadó határozatot az emlékműről. Így volt időm átgondolni, és gondosan kivitelezni a feladatot. Éppen ezért nem értem, mikor azt mondja egy-egy kolléga, azért lett ilyen az alkotása, mert rövid volt a szerződéskötés és a szobor leleplezése közti idő. Kell tudni nemet is mondani az alkotónak, különben a művészet prostituáltjává válik.

De ekkor szokták azt mondani, mégis meg kell valamiből élni.

–Ez a kérdés magánügy, éljen meg ilyen esetben a művész másból, menjen el tanítani, keressen más anyagi forrást magának, vagy hívjon annyi segítséget, akikkel meg tudja oldani a feladatot, de a köztérre kikerülő szobor nem engedhetné meg a silány, összecsapott munkák felállítását. Ez szakmai, etikai kérdés.

Meg kell találni azt a megoldást, hogy a szobor az adott környezettel harmonizáljon

Maga a környezet befolyásolja azt, hogy mekkora, milyen méretű alkotásokat készítsen?

–Természetesen, mert mikor egy köztéri szobor igénye fölvetődik, az első dolog, hogy bejárjuk a helyszínt az építész kollégával, s oda képzeljük a majd felállítandó alkotást. Meg kell találni azt a megoldást, hogy a szobor az adott környezettel harmonizáljon, illetve olyan szándékkal is lehet tervezni, hogy a mű ellenpontozza a miliőt. Ez a tér korábban nagyon elhanyagolt volt, így az is volt a célom, hogy az emberek – és itt bizony több ezer emberről van szó, hiszen lakótelepi környékről beszélünk – amikor jönnek-mennek- megálljanak a színvonalasan kialakított téren a domborművek előtt.

Mennyiben befolyásolja a közönség véleménye?

–Vannak olyan honlapok, például a kozterkep.hu, ami azért is érdekes, mert azon olvashatók a képzőművészethez érdeklődve, de nem feltétlenül hozzáértve közelítők megnyilvánulásai, kommentjei. Hiszen, aki a köztérre dolgozik, nem árt, ha ismeri a nézők véleményét. Ez nem azt jelenti, hogy a közízlést kell követnie a művésznek. Mindez kicsit hasonlít a tanárok feladatához: nem a közízlés alá, hanem elé kell pozicionálni. A közízlés erősen konzervatív, amit kiválóan érzékeltet az, hogy a polgármesterek, a döntéshozók gyakran milyen szobrot támogatnak. A a szakmai zsűri hiába mondja ki egy alkotásról, hogy szép munka, ma a polgármester megteheti azt, hogy nem veszi figyelembe a szakértők véleményét és a gyenge munkát választja. Nagyon szerencsés állapotról beszélhetünk, amikor a legjobb pályamunka valósul meg. Ilyen volt például Stremeny Géza Bethlen-szobra, amit nem régen avattak fel a Budai Várban.

Szavaiból azt veszem észre, hogy úgy látja, a képzőművészek egy része prostituálódott.

–Nem sírom én vissza a „ régi világot”, de akkor csak az kaphatott köztéri szoborra megbízást, aki komoly szakmai stúdiumokkal, tanulmányokkal rendelkezett. Az más kérdés, hogy akkor is kiszolgálták a megrendelő igényét, de szakmai tekintetben nem igen lehetett találni dilettáns munkát. Amikor a politikusok kimondták, hogy az a művész, aki annak tartja magát, sok amatőr, aki művésznek mondta magát, lehetőséget kapott arra, hogy köztéri szobrot készítsen. Ráadásul régebben a Képző- és Iparművészeti Lektorátusnak és a Budapest Galériának olyan komoly szakmai súlya volt, hogyha egy szoborra azt mondták, szakmailag gyenge, akkor azt nem állították föl. 1990 után ezeknek a testületeknek csak tanácsadói szerepük lett. Megfogalmazzák a szakmai véleményt, de utána a döntés a képviselő testületé. Azt se felejtsük el, hogy a köztéri szobrok legtöbbször közpénzből jönnek létre, azért is lenne fontos a szakértői vélemény hangsúlyosan figyelembe vétele. Ráadásul az is lényeges, hogy az ifjúság ízlését romboljuk azáltal, ha csapnivaló szobrokat teszünk ki tereinkre. Nem egyszer kérdőre vontak egy szakmailag pocsék szobor esetében, hogy „ hiszen ti zsűriztétek azt a munkát”. Igen így volt, de mit lehet tenni, ha a döntéshozók nem a szakmai véleményt veszik figyelembe, hanem saját ízlés szerint a választják ki a felállítandó munkát. És mindegy, hogy a szobor figurális, vagy nonfiguratív, csak a minőség az egyedüli, ami számíthatna. A szobrászat szakmai része is olyan, amit meg kell tanulni, mint az orvosét, az esztergályosét, vagy az újságíróét. Az utóbbinál az első követelmény: igazat írjon, míg a szobrásznál: készítsen kvalitásos plasztikát. Ehhez a viszont a tehetség mellet megfelelő tanulmányok szükségesek. Amíg én nem énekelhetek az Operában, addig az énekes készíthet köztéri szobrot is. Csak éppen annak a minősége lesz kétséges.

Nem beszélve arról, ha a Nemzeti Színház hajdani igazgatója kiállít, sokkal nagyobb reklámot kap, mintha egy profi művész tenné ezt.

–Ez igaz, de én ezt nem tartom bajnak, ha egy amatőr kiállít, és annak nagy vízhangja van sőt sok sikert kívánok hozzá. A baj az, ha közpénzből gyenge színvonalú , szobrot, vagy objektumot hoznak létre. Megjegyzem, jó volna, ha a profik is csak megfelelő kontrollal dolgoznának közpénzből. Mert a profi alkotók között is van néhány, aki borzalmas dolgokat művel, mert már nem szobrász, hanem „szoborgyáros.”

A legtöbb köztéri szobra figurális alkotás. Ezekre sokszor mondják, hogy nem modernek, nem kortársak. Önt is illeték ilyen vádakkal?

–Önmagában az, hogy egy szobor figurális, még nem értéítélet, mert lehet giccs is, vagy éppen nívótlan, de lehet kvalitásos is. Ez vonatkozik a nonfiguratívra és az absztraktra is. Ráadásul minden egyes képzőművészeti tárgy formálása közben absztrahálunk. A jászkarajenői Millenniumi emlékművem egy olyan fiatal madarat idéz –, ami rászáll egy karóra, és még nem dönti el, hogy marad, vagy továbbszáll. Ez a madár a település emblematikus szobra lett, mert megértették az ott lakók, hogy ez az őseik letelepedésének szimbóluma lehet. Igaz, szobraimat legkönnyebben figurálisként lehet meghatározni, de semmi közük a naturalizmushoz, hanem olyan konstruált formák, melyek mégis értelmezhető egységgé állnak össze.. Bizonyára ismerik a Deák téren álló Bajcsy-Zsilinszky Endre negatív domborművemet. Bajcsy-Zsilinszky személyisége olyan volt, mint a kaleidoszkóp, állandóan változott, s ezt sikerült ezzel a figurális alkotással érzékeltetni. Vértesszőlősre pedig egy olyan emlékműtervet készítettem, amin egy kézlenyomat látható egy szakócán. Ez is olyan elemeket tartalmaz, ami nem fordulhat elő a természetben, és mégis egy 275 cm -es plasztikában megjelenítve alkalmassá teszi az Európában egyedülálló emlékhely jelentőségének bemutatására.

A befogadó gondolatai minden esetben megegyeznek a szobrász eredeti szándékaival?

–Nagyon szerencsés dolog, ha megérzik a szándékot, de legtöbb esetben pontosan nem sikerül a művész koncepcióját megértenie a befogadónak. A jászkarajenői emlékműnél is a képviselő testület akkor döntött a szobor felállításáról, amikor a terv bemutatása közben megértették, miről is van szó.

A diplomától még nem lesz senkiből művész

Az iskolákkal kapcsolatos véleményéből arra következtethetek, hogy attól, hogy valaki elvégzi a Képzőművészeti Egyetemet, még nem lesz belőle rögtön művész.

–A szakközépiskola és az egyetem arra jó, hogy a hallgató megtanulja a szakma bizonyos részét. A diplomától még nem lesz senkiből művész. Ma már olyan sok vizuális művészettel foglalkozó felsőoktatási intézmény van, mint égen a csillag. Az mind csak alapot ad, s arról kell kezdeni építkezni. Én még a szocialista érában végeztem, 1978-ban, összesen kilencévnyi szakmai tanulás után, s az első köztéri pályázatra a diploma megszerzése után három évvel kaptam meghívást. Nem álltam sorba a tanácselnököknél megbízásokért, hiszen megéltem a szoborrestaurálási munkákból. Mivel első próbálkozásra nem vettek föl a főiskolára, a Képzőművészeti Kivitelező Vállalat kőrestaurátor csoportjánál dolgoztam. Az első munkánk a Batthyány tér, a Fő utca, a Szent Anna és a Szent Erzsébet –templom szobrainak restaurálása volt.

Mindebből lehet tanulni?

–Nem is keveset, hiszen a régi művészek remekül tudtak faragni, mintázni. Láthattam, hogy a régi, képzett mesterek miként is faragtak meg egy kezet, s azt is, ha az épületre fölkerül a szobor, akkor mennyire kell torzítani az arányokat ahhoz, hogy a néző lentről esztétikus alkotást lásson. A restaurálási munkát nem adtam föl a későbbiekben sem, aminek egyik hozadéka lett a Sándor-palotai Neptun-kút rekonstrukciójának elnyerése. Nem az oktatás minőségét kérem számon,( mert nem vagyok a rendszer része) hanem azt szeretném látni, hogyha valaki köztéri szobrokat szeretne dolgozni, tanulja meg a mesterséget. A régi mesterek sok éven át tanultak ahhoz, hogy azt csináljanak a szoborból, amit csak akarnak. Hiszen ez a mesterség lényege. Nehogy valaki azt higgye, hogy a fiatal korosztályt nem becsülöm, hanem azt akarom hangsúlyozni, hogy mindegyik művész abban a műfajba kapjon lehetőséget, amihez ért. Minél több pályázatra kell meghívni őket, hogy mérettessék meg tudásukat. Én fiatalon először a mezőkövesdi Summás pályázaton vettem részt, s bekerültem az első háromba .A bíráló bizottság szerint azért nem kaphattam meg a munkát, mert szép volt ugyan a tervem és értékelte a szakmai bíráló bizottság, de úgy látták, nincs meg a garancia arra, hogy eredeti méretben is ugyan olyan színvonalon meg tudom valósítani. Akkor ez igen csak bántott, de később beláttam, lehet, hogy igaza volt a zsűrinek. Nap mint nap megtapasztalom azt a régi igazságot, minél többet tud az ember, annál inkább szembesül azzal, hogy mennyi mindent kellene még megtanulni.

Medveczky Attila