vissza a főoldalra

 2013.11.22. 

Távolból is itthon

A száz éve született Gombos Gyulára emlékeztek a Magyar Írószövetségben

Az emigrációba kényszerült szórvány magyarság egyik kivételes személyiségére, a Széchenyi-díjas irodalomtörténészre és esszéíróra, Gombos Gyulára (Temesvár, 1913. szeptember 30. – Budapest, 2000. december 5.) emlékeztek születésének századik évfordulója alkalmából a Magyar Írószövetség klubtermében.

Gombos Gyula tizenkét éves korában költözött családjával Budapestre. A Lónyay utcai Református Gimnáziumban tett érettségi vizsga (1933) után házitanító lett. Illyés Gyula Puszták népe című szociográfiájáról írott recenziójával tűnt fel a Magyar Útban 1933-ban. Ezt követően több műfajban is bemutatkozott, számos cikk, színház- és filmkritikája jelent meg Zilahy Lajos lapjában, a Hídban. 1939-től a Magyar Élet című havilap segédszerkesztője lett, melyet 1941-től már önállóan szerkesztett. 1942 és 1944 között a Magyar Út című hetilap felelős szerkesztőjeként dolgozott. A második világháború alatt részt vett a németek ellen irányuló ellenállásban. 1947-ben a Magyar Közösségi összeesküvési per gyanúsítottjaként letartóztatták. Szabadulása után 1948-ban Svájcba emigrált feleségével és kislányával, ahonnét 1950-ben kivándorolt az Amerikai Egyesült Államokba.

New Yorkban a Szabad Európa Rádióhelyi állomásán dolgozott, és rövidesen már a magyar emigránsok Új Magyar Útját szerkesztette. Az 1950-es évek végén munkatársul hívta az Új Látóhatár (1959–1980). 1984-ben Párizsba települt át. A rendszerváltás időszakában hazatért szülőföldjére. Magyar nyelvű irodalmi tanulmányai, esszékötetei Münchenben és főként Amerikában jelentek meg. A kortárs magyar irodalomból leginkább Szabó Dezső és Németh László munkássága foglalkoztatta. Igazmondók c. kötete négy nevezetes személyről szól, Illyés Gyuláról, Borisz Paszternákról, Milovan Gyilaszról és Németh Lászlóról. Újra hazai földre érkezve életműsorozatának kiadására itthon is Püski Sándor vállalkozott.

Az emlékestet megnyitó beszédében L. Simon László, az Országgyűlés Kulturális és Sajtóbizottságának elnöke sajnálattal mutatott rá, hogy a mai magyar köztudatban nincs eléggé jelen Gombos Gyula jelentős szellemi és tudományos munkássága. Kiemelte, hogy azok a problémák, amelyek Gombos Gyulát foglalkoztatták, a mai napig fennálló gondok. A nemzettudat, a határon túli magyarság, és a harmadik út és a két világháborúhoz való viszonyulás problémája az, amely napjainkban ugyanúgy megoldásra vár, mint Gombos Gyula idejében.

Bíró Zoltán irodalomtörténész szerint „Gombos Gyula írói munkássága, esszéi érdeklődésének a középpontjában az eszme- és politikatörténet áll”. Eszmélet című műve is ezt mutatja annak ellenére, hogy joggal tekinthetjük önéletírásnak, önmaga rajzának. „Jellemző, hogy a magánélet, az olykor lírával átszőtt magántörténelem helyét a könyvben egyre gyakrabban átveszi a köztörténet, a politika- és eszmetörténet és átveszik gyakran azok a Gombos Gyulára oly jellemző portrék, személyiség- és társadalomrajzok, elemzések, amelyekről már szóltunk. Az író alighanem itt érzi magát leginkább otthonosan. Minden esetre ezek okán lehetne ez a könyv a magyar XX. század történetének egyetemi tankönyve is.”

N. Pál József irodalomtörténész kihangsúlyozta, hogy Gombos Gyula életművével kapcsolatban elsősorban a népi mozgalomra, valamint Szabó Dezső személyére szokás asszociálni. Petrik Béla író arra hívta fel a figyelmet, hogy Gombos Gyula 1966-ban száműzetésben megjelent Szabó Dezső-monográfiája volt az első olyan elfogulatlan munka, mely hiteles képet adott az Elsodort falu szerzőjéről.

M. Kiss Sándor, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet főigazgató-helyettese Gombos Gyula pályakezdéséről és közéleti szerepvállalásáról megemlékezve körvonalazta az ívet, melyen a száz éve született gondolkodó kivívta magának a megbecsülést a szellemi élet nagyjai között.

Az emlékest alkalmából a helyszínen megvásárolhatóak voltak Gombos Gyula Püski Kiadónál megjelent könyvei. Emellett a Trikolór Kiadó gondozásában megjelent Távolból is itthon című kötet, melynek címe érzékletesen jelképezi az életmű mivoltát.

Az életmű-válogatás legterjedelmesebb, ÍRÓK c. ciklusában a 30-as évek végén, a 40-es évek elején alkotó népi írókat bemutató irodalomtörténeti értékű írások olvashatók. Remek esszék formájában értelmezi a nemzedék jeleseinek eszmerendszerét, és méltatja írásművészetét. Találó szellemi portrét fest a népköltészet hangját intonáló Erdélyi Józsefről, a vidéki magyar társadalom mélyéről jövő Sinka István lírájáról, a kissé darabosnak tartott Veres Péterről, és a méltatlanul elfeledett székely költőről, Tompa Lászlóról. Leírja véleményét a népi-nemzeti eszme atyjáról Szabó Dezsőről, és intellektuális folytatójáról, Németh Lászlóról.

Az AMERIKA c. fejezet írásaiban a szerző közép-európai tapasztalatai, és Kárpát-medencei mentalitása felől mutatja be az Egyesült Államokat és New Yorkot. A két esszéciklust keretező MAGYARSÁGUNK és a TÖRTÉNELEM címek alá fogott tanulmányok a nemzeti eszme jelen állapotát, és a múlt – a két világháború közötti társadalom – összefüggéseit elemzik politikatörténeti vetületben. Arról ír, ahogyan a moszkvai pártvezetés és hatalmi gépezet üldözte például a nemzeti és múlttudatot, a keresztény morált és hitet, a népi irodalom örökségét, a hagyományokon alapuló nemzeti jellegzetességeket. Az író kifejezésmódjával arra is példát ad, hogy miként lehet bonyolult összefüggéseket közérthető, ám intellektuális stílusban bemutatni.