vissza a főoldalra

 2013.10.04. 

Magyarellenes gyalázat a Szalárd völgyében

Ismét meggyalázták a Szalárd-patak völgyében álló Wass Albert-emlékkövet. A sokadik alkalommal elkövetett cselekmény egyértelműen magyarellenes hátterű, amire a román lobogó színeinek megjelenítése is világosan utal. Holtmaros református lelkészét, az emlékkő készíttetőjét és a közelben lévő Wass Albert-forrás névadóját, Bartha Józsefet kérdeztük az eset hátteréről.

 Egészen pontosan hol található az emlékkő?

 – A Görgényi-havasokban ered a Szalárd-patak, amelyről Wass Albert több regényében és önéletírásában is megemlékezik. Nem véletlen a szerelem, amelyet a kitűnő író a forrás és a környéke iránt érzett, mert nagyon sokat megfordult ezen a környéken. Birtokomban van egy levél, amelyet nem sokkal a halála előtt Wass Albert nekem személyesen küldött. Ebben így ír a Szalárd patakról: „Ülj le a patak mellé egymagadban és gondolj rám. Sok szép emléket éltem át ott, mielőtt felfordult a világ.” Ismerve Wass Albert mély kötődését a környék iránt, a halála óta folyamatosan igyekszünk ápolni az emlékét a mi vidékünkön, amely mindig is kiemelt szerepet játszott az író életének erdélyi éveiben. Ennek részeként szobrot állíttattunk Holtmaros református templomában, bronz domborművet avattunk a közeli marosvécsi kastély parkjában. Bár ezek miatt is többször kellett átélnünk a román hivatalosságok megalázó vegzálását, mégis büszkén mondhatjuk, hogy elértük célunkat, hiszen ezek mostanra az anyaországi magyarok által is gyakran felkeresett emlékhellyé nemesültek. Ezért gondoltuk úgy néhány évvel ezelőtt, hogy újabb kis emlékpontokat alakítunk ki. Egyrészt a Szalárd völgyében lévő tisztáson – amelyről Wass Albert az említett levélben is írt –, ahol elhelyezünk egy emlékkövet, másrészt pedig a közelben lévő, Szalárd-patakba igyekvő, névtelen kis forrást elkereszteljük Wass Albert-forrássá. Az emlékkövet kihelyeztük, a forrást elneveztük, ám a kedélyek továbbra sem nyugszanak. Ennek igazolása az emlékkő újabb meggyalázása is, amely egyébként nem az első eset volt. A gyalázkodók csak azt nem tudják, hogy ennyi erővel akár az egész erdőt is eltüntethetnék, ugyanis ez a terület egy irtásos terület volt a két világháború között. A mostani, festői szépségű rengeteget pedig annak köszönhetjük, hogy Észak-Erdély visszacsatolása örömére az Éltető-család új erdőt telepített a hegyre. Vagyis – ha úgy veszszük – maga a vadregényes erdő is Észak-Erdély 1940-es visszatérésének mementója.

 Mi állhat az emlékkő mostani meggyalázásának hátterében?

 – Ugyanúgy, ahogy korábban, a konkrét okot most sem lehet pontosan megmondani, ám az sajnos tapasztalható, hogy az elmúlt hónapokban ismét megszaporodtak a magyarellenes megnyilvánulások. Egyesek minden alkalmat megragadnak, hogy belénk rúgjanak. Mostanság leginkább a közelmúltban lezajlott Románia–Magyarország labdarúgó világbajnoki selejtező, illetve az október 27-re tervezett autonómia tüntetés okán került terítékre a „magyar-kérdés”. Talán ezek lehettek a közvetlen kiváltó okok, de még egyszer hangsúlyozom, hogy ez nem az első eset volt, és hasonlóak konkrét indok nélkül is megtörténhetnek.

 Továbbra sem lehet könnyű magyarként élni Romániában...

 – Valóban nem az, sőt bármilyen furcsa, a helyzet olykor nehezebbnek tűnik, mint régebben volt. Ám van, amiből erőt tudunk meríteni. Településünk több mint 90%-a immáron hivatalosan is magyar állampolgár, egyben szavazópolgár lett. Valamennyiünk életében új, korábban csak titkon remélt fordulatot hozott az elmúlt három év. Már csak emiatt sem szabad csüggednünk, vagy pláne feladnunk a megmaradásunkért vívott, egész életen át tartó harcunkat. Mi, a Maros felső folyásánál élve ráadásul Wass Albertre emlékezve is kötelesek vagyunk megmaradni – ahogyan ő írta – töretlen hittel, embernek és magyarnak.