vissza a főoldalra

 2013.10.11. 

Veszélyesek

A Szovjetunió haldoklása közben a rendszer keményvonalasai utolsó fáradt kísérletet tettek a birodalom valamiféle egybentartására. Ekkor Gorbacsov már kiegyezett a Nyugattal és az alku árnyékában a Berezovszkijok, a Mogiljevicsek, a meglepően fiatal Hodorkovszkij, valamint a többi oligarcha már építették birodalmaikat. Az új Oroszországot, ahol egy funkcionális alkoholista államelnök mögött kialakultak a zsidólényegű bűnözők szervezetei és ezek a szervezetek, a Nyugat közönye mellett a szó szoros értelmében szétrabolták a feszültségekkel teli terület állami- és gyakran magánvagyonát. Az oligarchák az egykori állambiztonsági, katonai és hírszerzési szervezetekkel természetesen együttműködtek, bár ezeken belül voltak jelentős önálló csoportok, melyek később Putyin mögé álltak.

1989-ben azonban még csak arról volt szó, hogy miközben Hodorkovszkij létrehozta az első magánbankot, Berezovszkij és a többiek az olajipart magánosították, a nagyhatalmú szovjet katonai és titkosszolgálati szerveket is szép lassan átalakítják az új kapitalista igényeknek megfelelően. Ennek egyik, bár kevéssé jelentős mozzanata volt, hogy a Lvovban működő hírszerző és propagandaiskolába már nemcsak szovjet ifjakat vettek fel, hanem a szintén széteső szocialista táborból is érkeztek hallgatók.

Kónya Péter a Szolidaritás vezetője, az Együtt 2014 fő szervezője egyike volt a néhány kiválasztottnak. Kónya 1989-től 1992-ig tartózkodott Lvovban. Lvov, mai nevén Lviv, korábban Lemberg Galícia fővárosa és a galíciai zsidóság egyik központja lett 1772 után. Az eredetileg lengyel területet, Lengyelország feldarabolása mellett, ekkor kapta meg Bécs. A XIX. század során erről a területről áradt be Magyarországra jelentős zsidó réteg. Ez utóbbi tények csak érdekességnek számítanak, de segítenek elhelyezni Kónya Péter szocializációjának körülményeit.

Kónya itt kapott propaganda, szervezői és feltehetőleg hírszerzési kiképzést.

Most hétvégén, jó 30 évvel később a propagandatiszti kiképzés eredményeként Kónya példátlan tettre ragadtatta magát. Elkészítette hungarocellből az 1956-ban lerombolt Sztalin-szobor mását, de Sztalin helyett Orbán Viktor arcával.

A szobrot néhány nézelődő előtt Bajnai Gordon társaságában döntötték le, majd rugdosták és széthordták. Ezzel az 1956-os forradalom és szabadságharc szimbolikus eseményére, a Városliget mellett elhelyezett gigantikus Sztalin-szobor ledöntésére utaltak. Sztalint, a tömeggyilkost – akinek kezéhez tízmilliók vére tapad és, akinek kontinensnyi területen elhelyezkedő nemzetek megnyomorítása írható a számlájára – párhuzamba állítani Orbán Viktorral nem csak nevetséges, de Magyarországon, Budapesten mélységesen felháborító is. A jogos felháborodást csak növeli, hogy a párhuzamot egy olyan társaság adja, melyben a forradalmat leverő és a sztalinizmust restaurálni igyekvő Magyar Szocialista Munkáspárt jogutódja, az MSZP, Bajnai Gordon, ezen párt ifjúsági szervezetének egykori tisztségviselője, majd miniszterelnöke és a már említett Kónya Péter, a Sztalin által megteremtett szovjet katonai iskolában kiképzett propagandista vezető szerepet játszanak.

Orbán Viktort ezek hasonlították Sztalinhoz és ezek játszották el a szoborledöntést. A szoborledöntést, melyhez 1956-ban a magyar társadalom óriási bátorsága, élniakarása és szabadságvágya kellett. A szoborledöntést szabadságharcunk követte, melynek leveréséhez két szovjet hadsereg kellett. A forradalom vérbe fojtásához, a magyar társadalom megnyomorításához ez a két szovjet hadsereg és a mögötte álló Szovjetunió csak őrző-védő szerepben garantálta, hogy a magyar társadalom pisszeni se merjen. A megtorlást, az akasztásokat az MSZP jogelődje és a most Orbán-szobrot döntő és kommunistázó Bajnai Gordon, valamint Kónya Péter szellemi elődei végezték.

Ha idáig bárkinek kétségei voltak, most tisztán láthatja. Ez a társaság – tehetségtelensége és aljassága miatt – most hétvégén eljutott arra a pontra, ahonnét nincs visszaút. Ezentúl nem lehet eladni, hogy tulajdonképpen nem olyan nagy baj, ha Bajnaiék odakerülnek, nem lehet felvetni, hogy végül is kell valamiféle ellenzék és ezek mögött van a pénz. Most nyilvánvalóvá vált, hogy aki ezeket támogatja – bárhogyan is, akárcsak a szereplés lehetőségének megteremtésével –, az egy mérhetetlenül cinikus, aljas és ráadásul tehetségtelen társaságot támogat.

Bajnai Gordon egykori ciprusi kézbesítési megbízott és KISZ-tag, Kónya Péter propagandatiszt, valamint a rendezvényen sündörgő MSZP-vezetés vissza akarja pörgetni az idő kerekét 1989-be. Ők arra készülnek, hogy az Orbán-kormány megbuktatása után elindítsák az új oligarchák, a magyar Mogiljevicsek, Abramovicsok és Hodorkovszkijok térnyerését. Bajnai és Kónya ma a magyar társadalom boldogulását leginkább veszélyeztető két figura.

Bár tehetségtelenek, de veszélyesek. Nem lehet őket félvállról venni.