vissza a főoldalra

 2013.10.25. 

Nagy értékek, kincsek mellett futunk el

Váradi Péter Pál– Gaál Anikó– Zsigmond Enikő: Erdély - Székelyföld - Alcsík és Kászon

Rohanó világunkban - sok esetben - nem csak gyökereinket, de jelenünket is eltévesztjük szemünk elől. Ami megmaradt a múltból, s ami még él, létezik jelenünkben, s ami filmszalagon megörökíthető, azt össze kell gyűjteni, ha kell: morzsánként - szemenként, minél többet felmutatni magunknak s másoknak. A sok szenvedésen átment székely nép a jelenkorban is újabb és újabb kihívásnak van kitéve a New Age álarca, az erkölcsiség maradi jelzővel való ellátása, anyanyelvünk jogos használatának megkérdőjelezése arra kell, hogy felébresszen bennünket, hogy erősítsük meg gyökereinket, melyek az elmúlt évtizedekben meg-megszakadtak, s ne kérdezhessük: „…ki tudja, merre, merre visz a végzet…?”. Nagy értékek, kincsek mellett futunk el –sok esetben – megszokásból, vagy fel nem ismerésből. Több tízezer pillanat– ami több, mint negyed század alatt „megállt” s a jövőé marad – dokumentálja a mát, a szemléletet, a nézőpontot. Hogy ez utóbbi tágabb legyen, sok ezer képből többen válogattuk ki a pillanatot megörökítő felvételeket. Ahogy változnak a tájak, a szokások szinte a szemünk láttára születnek s válnak hagyománnyá, életformává. Az ÚJ születésénél állni és azt megörökíteni felemelő érzés, főleg, ha az az ember szülőföldjén történik, zajlik, viharzik át. Ezen album készítői a szépet, a tisztát, a felemelőt igyekeztek bemutatni, azzal a szándékkal, hogy érthetővé-érezhetővé válljék e tájegység magyarságának elszántsága, a bérceken túl élő nép kitartó próbatétele– írja a mű előszavában Váradi Péter Pál fotóművész.

            A könyv először Csíkszék és annak lakosságával foglalkozik. Udvarhelyszék és a történelmi Magyarország között elterülő vidék Csíkszék. Az Olt folyó völgyét egyik oldalról a Hargita hegyláncolata, másik oldalról a Csíki-havasok, északról pedig a Gyergyói- és a Kelemen-havasok zárja körbe. Itt mindig hidegebb van, mint másutt, Csíkot Erdély jégbarlangjának is nevezik. A tájegység több fiúszékből áll. Csík felosztásáról Orbán Balázs a következőket mondja:„Csík három részre oszlik, úm. Csík-, Gyergyó- és Kászon-székekre. Ezen hármas felosztás nem csak politikai értelemben és elnevezésileg, hanem földrajzilag is létezik, mert annak említett három része teljesen elkülönített három folyamvidékhez tartozik: és pedig Csík az Oltéhoz, Gyergyó a Maroséhoz, végre Kászon a Feketeügybe ömlő Kászon vize folyamvidékéhez.”A Csíki-medence Csíkszereda fölötti kb. 40 km hosszú része alkotja a történelmi Felcsíkot az Olt folyása mentén. Az e fölötti rész, a Maros felső folyásánál elterülő magas fekvésű Gyergyói-medence, Székelyföld egyik sajátos néprajzi tája, Gyergyószék néven ismert. A Csíkszeredától délre eső, Tusnádfürdőig tartó szakaszt pedig Alcsíknak nevezik. A Csíki-havasokból Moldvába futó Tatros folyó völgyében, Csíkszék keleti határán van Gyimes, a gyimesi csángók lakóhelye. A Csíki-havasokban a Fiság-patak mentén lévő füzérfalvak és az Uz folyó völgyében megbújó szórványtelepülések Csíkország turisták által ritkán látogatott helyei. Csíkországba és Gyergyóba a természeti szépségek vonzzák a legtöbb turistát. A vidék gyógyforrásokban, fürdőkben bővelkedik. Csík, Gyergyó és a Gyimesek, Székelyföld többi –vallásilag kevert – területéhez képest katolikus vidékek. A leghíresebb erdélyi búcsújáró hely, Csíksomlyó is itt található. Kőváry László történész így ír Csíkról: „Ha elgondoljuk, hogy Csík, Gyergyó Erdélynek legmagasabb pontjai, s hogy fenyők inganak a hegyormokan: kietlen vadonnak kell képzelnünk e tájékot, de nem olyan. Csík egy kies lapály, körülkerítve örökzöld hegylánccal, mondhatnám, egy angolos várudvar, melyen az átcsavargó Olt s jó rakott faluk gyönyörű csoportozatokat formálnak.” Csík vármegye címere nem régi keletű. A pajzs balfelőli részén kék mezőben a nap, alul három folyó és hegyek, s azok tetején erődítmények láthatók. A pajzs jobb oldalán vörös mezőben félhold közepéből kinyúló kettős kereszt, míg alatta négy halmon fenyves helyezkedik el. A címer középrészén aranyos mezőben Mária látható ölében a gyermek Jézussal, és felül a pajzs tetején korona. A megye települései két csoportba oszthatók aszerint, hogy hol helyezkednek el. A hegylábi és magasabb teraszokon elhelyezkedő falvak általában a keleti részen települtek. Ezek: Potyondi, Csíkmenaság, Csíkszentgyörgy és Csíkbánkfalva, amelyek a Fiság mentén sorakoznak. A keleti települések az Olt teaszán és a medencébe belevesző alacsony hegylábak között folytatódnak, mint: Csíkszentlélek, Hosszúaszó, Csíkmindszent, Kotormány, Csíkszentmárton Csekefalvával, Kozmás, Nagytusnád és Lázárfalva. A második, nyugati elhelyezkedésű csoport nagyobb részben az Olt közvetlen közelében, vagy annak árterén, mocsaras részén települt, mint Csíkszentkirály, Csíkszentimre, Csíkszentsimon, Csatószeg, Csíkverebes és Újtusnád. Tusnádfürdő különálló település, az Olt szorosában keletkezett, a szemben álló Piliske és Csomád között. Az Alcsíki-medencét középmagas hegyek veszik körül. Nyugaton a Közép-és Dél-Hargita egy része képezi a határt, mely a Tolvajos tetőtől a Piliskéig terjed. A hegyvonulatnak ezt a részét a Kakukkhegy (1558m) uralja, melynek keletre nyíló hosszúkás kráterét az Aszó patak nyitotta meg, jobbról a Csatószeg alatt egyesülve az Olttal. A Hargita legérdekesebb látnivalói közé ezen a részen Erdély legnagyobb fellápja, a 120 hektáron elterülő Lucs tőzegláp tartozik. A Nagykőbükke ( 1330 m ) és a Súgó ( 1244 m ) csúcsok közötti tundrai hangulatot idéző mocsaras fenyőrengeteg sok jégkorszaki maradványnövény hazája,mint a harmatfű, a tőzegrozmaring, a mocsári kőrontó és a pici nyír, amely alig nő két arasznyira, és Európában itt van a legdélibb élettere.

            Az „öreg Hargita” azonban nem is annyira öreg. Legdélibb rokona az Alcsíki-medencét délen lezáró Csomád hegytömb még 30 ezer évvel ezelőtt tüzet okádott, lejtőin forró gőzök és források törtek fel. Vulkáni utániműködésnek intenzív helyei a szentimrei Büdöstől keletre lefolyó Bánya és Vermed patakok forrásvidéke is. Mindkettő az olt jobboldali mellékfolyója. A Kakukkhegyet elhagyva, melynek Nagygödör nevű részén ritka értékes féldrágakő, a vascsillám található – a Kapuhegy és Mitács tájéka következik. Gyönyörű havasi legelő a Mitács pusztája. Rajta vezet át a „deszka útja” a Gyöngyerdőn keresztül Újtusnádról Erdővidékre – Kis és Nagybaconba, vagy Gábor Áron híres kohójához, a bodvaji vashámorhoz. A csíkiak századokon át itt csempészték át az épületfenyőt, meg a deszkát Barót vidékére. Ma a Mitács völgyén felfelé haladó erdei útnak csak turisztikai jelentősége van. A már említett Csomád nem különálló hegycsoport. Keleten enyhe lejtésű hegyháttal kapcsolódik a másik hírességhez, a torjai Büdöshöz. Mindkettő a Bodoki-havasok északi részéhez tartozik. A Szent Anna tó és a Mohos tőzegláp Európa természeti ritkaságai között is a legismertebbek, féltett védterületek, az Alcsíki-medence legfőbb turisztikai látványosságai. Ide körkörösen minden irányból turistaösvények, Bükszád felől pedig gépkocsiút vezet a Csomád hordapályába. Legendák, csodák földje ez, mint minden különleges táj a Földön. Legszebb közülük a Szent Anna tó regéje, mely a tó helynéveredetét próbálja magyarázni. Nem csak a pogány kor táltosainak, tündéreinek hazája, hanem a kereszténnyé lett székelység egyik csodatevő szent helye is, ahová mindig áhítattal közeledik. Évszázadok óta zarándokolnak ide, a Csomád környékére a testi-lelki felüdülést keresők. A hely varázsos szépsége, tiszta levegője, gyógyító forrásai mindig csodákat művelnek.

            A kászoni medence a Kárpátok keleti vonulatában, a csíki havasok között fekszik. Kászonok községközpontja Kászonaltíz. Kászonszéket, illetve községet 5 falu alkotja, amelyek a Kászon-patak völgyében található Kászonaltíz, Kászonfeltíz, Kászonimpér egybeépülve, Kászonjakabfalva tőlük kissé lejjebb, Kászonújfalu pedig távolabb, a főúton foglal helyet. Kászon Csík és Kézdi között helyezkedik el, mindkét irányból megközelíthető, régen fontos átkelőhelyként szolgált. A történelmi székek közé való ékelődése lehetővé tette, hogy "Kászonszék" önálló közigazgatási egységként létezhessen, ezáltal önellátó, gazdag, népes térség lehetett, sajátos jellegzetességekkel bíró népi kultúrával. Kászon nagy és gazdag természetes környezettel rendelkezik. A kb. 700 m . magasságban fekvő medencét 1100- 1300 méter magas hegyek veszik körül, fenyő és lombhullató erdőkkel, vadvirágos rétekkel, legelőkkel, tiszta vizű patakokkal. Az egyik legnagyobb értéket az itt fellelhető ásványvíz források jelentik. Négy fontos telephely van, amelyek a századfordulói fürdőkultúra idején élték virágkorukat. A fehérkői, a répáti, a Kászon Gyöngye (vagy Salutaris) és a veresszéki borvizek a medence keleti völgyeiben találhatóak. Vizeiket annak idején külön néven palackozták, a helyszíneken szállás, vendéglő, melegvizes fürdő is működött. Ezekhez társul a néhány éve közösségileg, kalákában felújított Sóskútfürdő, a főút mellett, Újfalu határában.

            A könyv röviden bemutatja a tájegységek hajdan és most is álló várait. Így Nagysomlyó várát is. Csíksomlyó fölé két hegy magasodik: Kis- és Nagysomlyó. A Kissomlyóról sokszor esik szó a búcsújáró hely kapcsán. A Nagysomlyó titokzatosan áll a háttérben a maga történelmével és legendáival. Orbán Balázs, A Székelyföld leírása, Pest, 1869. című művében a következő jellemzését nyújtja a Nagysomlyóról: „A vidék díszére nagyban befolyó ezen csúcs még érdekesebbé lesz, ha annak fenlapját vizsgálva felismerjük, hogy az ember ott Isten imádására és a haza védelmére szentegyházat és várat emelt.A Nagysomlyó kettős csúccsal bír, melyeket lapos hegyhát köt össze. A csekélyebb magasságú déli csúcs tetőlapját régi kolostor foglalta el, melynek most is jelentékeny maradványai vannak. Ezekből e kolostor eredeti alakját felismerhetni. E kolostort tojásdad alakban, 150 lépés kerületű védfal övezte. Kívülről sánc vette körül. Belülről cellák voltak építve, melyeknek közfalai most is tisztán kivehetők. Középen kis kápolna állott, melynek félkör apsissu szentélye, román stílusú épületre enged következtetni. Ezen falmaradványok nyomán azt kell hinnünk, hogy itt védfalakkal körülölelt kolostor állott egykoron. Bejárata az északi oldalon, a hegynyakról volt, mert ott faragványos kövek, ajtó- és ablakpárkány töredékek hevernek szanaszét. A templom alatt és körülötte kong a talaj, ami arra mutat, hogy ott kripta, vagy talán víztároló volt. E kolostor és templom falainak láttán felmerül a kérdés: vajon, nem itt állott-e a szent István által épített első kolostor és kápolna? Ezen harcias korban a kolostorokat többnyire hegytetőkre építették és erődítménnyel vették körül. Ennek a kolostornak is, a meredek hegycsúcson könnyen védhető fekvése volt. Celláinak kicsinysége ( alig két lépés széles, 3-4 lépés hosszú), a kereszténység első századaiban divatozott egyszerűség bélyegét viseli magán. Az akkori szerzetesek minden fényűzést és kényelmet nélkülöztek, magokat sanyargatva, kizárólag a vallás szolgálatának éltek. Losteiner Leonárd, ferences történetíró mondja, hogy a Rákóczi-mozgalom alkalmával, 1704-ben Lajos guardián a csodatevő szent szobrot a Nagysomlyón lévő kápolnába vitte azért, hogy ha a nép hite megvesztegetődnék is, ezen szent ereklye megtartathassék. Ebből következik, hogy ebben az időben a Nagysomlyói kolostor kápolnája még állott.” (Orbán Balázs: A Székelyföld leírása, 1869.) A Nagysomlyó csúcsán épült fel valamikor régen a Sóvár. Miért nevezték Sóvárnak? Találgatás tárgya. Egyik vélekedés szerint, mert a Moldvából hozott sót a várba szállították fel és helyezték biztonságba. A várat kettős védelmi várfal övezte. A külső várfalat sánccal vették körül, különösen ott, ahol lankásabb volt a terület. Ezen a helyen volt a vár főbejárata is, amelyet terjedelmes bástyák és védtornyok védelmeztek. A hegy oldalán a várból alágurult faragott kövek láthatók. A vár körzetében van egy nagyobb darab kőtömb. Erről szól a legendás elbeszélés: A várnak büszke, felfúvalkodott úrnője nem tisztelte az Úr napját. Egy vasárnap szőtt egész nap. Komaasszonya megdorgálta, hogy ilyen szent napon, amelyet Isten nyugalomra és imára rendelt, miért dolgozik? „Csak ezt a keveset végzem be,” felelé az úrnő. „Ha Isten segíti,” mondta a komaasszony. „Már akár segít, akár nem, ezt bevégzem,” volt az úrnő válasza. De alig mondta ki ezt az istenkáromló szót, ő maga s osztovátája (szövőszéke) is kővé változott.

Csíkszereda legrégibb épülete a Mikó-várkastély, amely a köznyelvben "vár"-ként honosodott meg. Építtetője, Hídvégi Mikó Ferenc 1611-től Csíkszék alkapitánya, ám kinevezését a csíki székelyek nem szívesen fogadták. Kifogásuk, amely inkább ürügynek tűnik, az volt, hogy az alkapitány nem rendelkezik helyben sem rezidenciával (lakással), sem jószággal, sem földdel. Az itteniek húzódozásának oka lehetett Mikó unitárius vallása, valamint nem csíki, "külföldi" származása. Az új fejdelem, Bethlen Gábor 1613-ban a fiatal és energikus Mikót, Csíkszék főkapitányává nevezve ki, saját korábbi tisztségére érdemesítette. Fiatal korától a fejedelem feltétlen híve, a középnemesség soraiból emelkedett fel a nagyságos urak közé. 1622-től tanácsúr, kincstárnok, majd udvarmester. Ifjú korában írt krónikája éles szemű megfigyelőre vall. Bethlen Gábor legjártasabb diplomatái közé tartozott, emellett a 17. század eleji erdélyi politikai élet kiemelkedő egyénisége volt. A csíkszeredai Mikó-várat, amelyet akkor Mikó-újvárnak hívtak, 1623. április 26-án kezdte a főkapitány építtetni. Joggal feltételezhető, hogy az óolasz stílusú várkastély építésénél közreműködött az olasz Giacomo Resti, aki 1615-1634 között mint udvari építész Erdélyben dolgozott. A mintegy 75x70 m alapterületű, négyszögletes főúri kastély építését valószínűleg a 17. század harmincas évében fejezték be. Stílusa alapján az épület leginkább a radnóti, az alvinci és a szárhegyi várkastélyokkal rokonítható.

Természetesen a könyv ír a tájegységek népszokásairól is. Egyik legrégebbi népszokásnak számít a kászoni betlehemes, egészen a 17. századig vezethető vissza. Kodály Zoltán is feljegyezte az ehhez fűződő énekeket, amikor 1912–1914 között a Kászonokban járt gyűjteni. Régebben Altíznek, Impérnek és Feltíznek is volt egy-egy betlehemes csoportja, amelyek felváltva járták hosszan a kászoni falvakat. Aztán 1947-ben beszüntették a hagyomány ápolását. 1992-ben hangzott el Máthé Mónika tanítónő részéről az a jó gondolat, hogy fel kellene eleveníteni a népszokást. A könyv célja, hogy az olvasó ismerje meg a tárgyalt tájak ásványait, kőzeteit, rendkívül érdekes flóráját, faunáját, bányászatát, természeti ritkaságait, melyek közül egyik-másik valóságos Isten csodája; csoda, mint tünemény; csoda, mint látvány; ismerje meg beláthatatlan ős erdeit és mindazt, mit az ős erdők magukban rejtenek, kincseket érő, csodatevő ásványvizeit és fürdőit.

(Váradi Péter Pál– Gaál Anikó– Zsigmond Enikő: Erdély - Székelyföld - Alcsík és Kászon, Közdok Kft., 1995.)