vissza a főoldalra

 2013.09.06. 

Szíria ma orosz szemmel

Több, mint két és fél éve folynak a harcok a kormányerők és az ellenzék erői között Szíriában. Azokban a körzetekben, amelyek az ellenzék fennhatósága alá kerültek, az élet gyökeresen megváltozott. Ludmilla Polinyina, aki sok évvel ezelőtt Raqqa városába költözött, elmesélte az Oroszország Hangjának, hogy néhány hónap leforgása alatt mivé változott az addig barátságos kis város.

Ludmilla Polinyina több, mint 25 éve él Szíriában. Először 1985-ben látogatott Szíriába, miután férjhez ment egy szír férfihoz. Arról az időszakról külünös melegséggel emlékszik vissza:

Nagyon jó volt, teljesen biztonságos, minden olcsó volt. Azt mondtad, hogy Oroszországból jöttél és az emberek mindent megtettek érted.

 A helyzet 2013 márciusában változott meg, amikor Roqqa város irányítását, amely 200 kilométerre fekszik Aleppótól, az ellenzék vette át:

 Mindennek felment az ára, nincs semmiféle biztonság, a vizet és az áramot gyakran kikapcsolják, néha egész napra, előfordulnak bombázások, lövöldözések, minden olyan, mint egy háborúban. Tegnap robbanások voltak. Nincs irányítás.

 A háború előtt Ludmilla szeretett órákig sétálni a város utcáin, ma csak végszükség esetén teszi ki a lábát otthonról:

 Nagyon ritkán megyek el itthonról, nincs is kedvem, hiszen bármi megtörténhet. Volt egy eset, amikor egy 13-14 éves kislány ment a szüleivel. A fegyveresek egyszerűen elvették a kislányt a szülőktől és azóta sem tudni, hogy hol van.

 Ludmilla azt meséli, hogy az utóbbi időben rosszabbodott a helyzet az élelmiszerellátás terén is. Elmondása szerint, azokban a városokban, amelyet a szíriai hadsereg tart az ellenőrzése alatt, nincs ilyen káosz:

 Előfordul, hogy élet-halál harc megy a kenyérért, mert nincs rendőrség, az emberek önmagukat védik. Más városokban, még ha azok romokban is hevernek, van állami hatalom. Nálunk nincsen.

 A terroristatámadások következtében meghalt Ludmilla néhány szíriai rokona. Ezután aggódni kezdett a fiai miatt és a telefonban nem is beszél róluk:

 A kislányom idén befejezte az iskolát, a fiaim azonban már nagyok. Nem szabad beszélni róluk, mert mindent lehallgatnak.

 Ludmilla Polinyina szomorúsággal beszél a híres szíriai oktatási rendszerről, amelyre olyan büszke volt egykor az ország. A fegyveresek által ellenőrzött területeken semmi sem maradt. A kórházi ellátás is rossz helyzetben van – mondja Ludmilla:

 A kórház mellettünk van, de elfoglalták a fegyveresek, akik most is ott tartózkodnak. Nem tudom, hogy milyen a helyzet az ellátással és a gyógyszerekkel.

 Ludmilla abban reménykedik, hogy a nyugati országok nem fogják bombázni Szíriát:

 Úgy gondolom, hogy talán van ennyi eszük. Vannak, akik nagyon kétségbe vannak esve. Én Istenben bízom. 

Szíriában sok orosz él. Vannak, akik arra törekednek, hogy elutazzanak Oroszországba, messzebb a háborútól. Vannak azonban, mint Ludmilla Polina is, akik maradnak abban bízva, hogy a helyzet mégis csak javulni fog.