vissza a főoldalra

 2013.09.06. 

Csorja Gergely: Szanyi kapitány egy, maximum két kávé után

Szanyi kapitány reggelre se tudta kialudni, utána meg belenézett a Népszabadságba. Nem hitt a vodkanarancsos szemének. Mi ez? A Népszabadság on-line kiadásában (NOL) valami Pető lázad. Lázad a letelefonálgatás ellen. Kötelező kűrként rúg egyet Orbán felé, de a lényeg nem ez. Hanem a lázadás, a rosszkutya attitűd. A rossz kutya megmarja a kenyéradó gazda kezét. Szőrös mancsaival belenyomkodja a NOL-ba, hogy Az elöljáró akkor érzi jól magát, ha nyomást gyakorolhat, telefonálgathat, mert ideje megtanulni: nem a politika a rossz, nem a karizma, az ötlet, az intellektus hiányzik, hanem a kommunikációval s az indokolatlanul kritikus médiával van a baj.

Szanyi kapitány nem azért tudott fennmaradni Lipócia tengerén, mert eltűri az ilyen hálátlanságot. Kissé még összeszedetlenül, a reggeli két kávétól felajzva, meg az esti tíztől ziláltan, de odavág:

Kedves Péter! (Pető Péter, Népszabadság) Megint belefutottál abba a képtelen helyzetbe, amely szerint az újságírónak a tényektől függetlenül is lehet marha nagy véleménye a politikáról, azon viszont hüppögsz, ha a politikus tényszerű véleményt formál a sajtóról. Bocs, de azzal soha nem fogok egyetérteni, hogy a te véleményszabadságod úgy lehessen abszolut (sic!), hogy ugyanezt elvitatod másoktól. Délután hosszabban is reflektálni fogok.

És nem hazudott, tényleg reflektált. Talán újabb kávékat is fogyasztott, így Szanyi kapitány végképp lelökte a parancsnoki hídról Szanyi Tibor Jenő agrár-külkereskedőt:

Kedves Péter!

A minap ezt találtad irkafirkálni velem kapcsolatban: „A szocialista politikus olyan független sajtóról tereferél, amelyet párt finanszíroz, továbbá lapszerkesztői tehetségét fölvillantva, a hírműfaj irányába orientálná a kollégákat ahelyett, hogy esszékkel szórakoztatnák magukat.”

Kedves Péter! Te a véleményszabadság jegyében aljasul hazudozol. Nem tereferéltem semmiről. Vitatkoztam. Egy konkrét témáról. Konkrétan a lapodról. Konkrétan azért, mert a névtelenség mögé bújó bennfentes kollégátok azért ekézte nyilvánosan és konkrétan az MSZP-t, de különösen annak elnökét, hogy miért is nem hajlandó minden évben kipótolni a Népszabadság milliárdos veszteségeit? Akkor arra hívtam fel a figyelmet, hogy a lapnak talán nem kéne olyan veszteségeket felhalmoznia, amelyek éves szintje hovatovább magasabb, mint az MSZP éves költségvetése!

Nos, kedves Péter, hát így került szóba a pártom. Nem terefereként, hanem ti ácsingóztok nálunk finanszírozásért. Konkrétan pénzért, amelyből talán konkrétan már meg is vetted a mai tíz deka párizsidat, meg a két zsömlédet. S hogy végképp tiszta legyen a kép: azért beszélhetünk párt finanszírozta sajtóról, mert nem az én tereferémben, hanem a véres valóságban létezik az a tény, hogy az MSZP a pártalapítványán keresztül közvetetten a lapodat kiadó cég kisebbségi tulajdonosa. Tudod, kedves Péter, te azért élhetsz (vissza?) a sajtószabadságoddal épp a Népszabadságnál, mert mi soha nem érvényesítettük – veled szemben sem – a tulajdon…”

A tulajdon izé… a tulajdon izénket. Hát, tudod te azt nagyon jól! Néha azért odavág a koffein és ilyenkor Szanyi kapitány megakad. Pedig a bódulat csodákat is kihoz a Kapitányból. Muszáj még egyszer leírni: az MSZP a pártalapítványán keresztül közvetetten a lapodat kiadó cég kisebbségi tulajdonosa.

Engedjenek meg egy rövid kitérőt. Amikor a Pannon Rádiót megszüntették, és amikor új frekvenciára, műholdas adásra, bármire próbált pályázni az alapítvány, akkor azzal utasították el rendre, hogy nem zárható ki Csurka István befolyása az adás menetére. De az MSZP-nek lehet tulajdona az ország egyik legnagyobb napilapjában.

Vissza Szanyi kapitányhoz. Újabb kávék, és újabb kapitányi, mi több, hadvezéri indulatok után, a Lipótvárosi ököl megint lesújt 12 óra 27 perckor.

„irkafirkáljátok tele a lapot a saját tereferéitekkel (most a korlátos olvasottságú kommenteket nem ide értve), vagyis másoknak alig-alig jut abból a sajtószabadságból, amit ti konkrétan mások pénzéből gyakoroltok a magatok kedvére.

Az általad is hivatkozott (de nem ismertetett!) vita során bizony tettem arra utalást, hogy a függetlenség jegyében ki-ki próbálja meg eladni a maga gondolatait a saját pénzén! Mi mint párt ugyanis kevésbé vagyunk érdekeltek abban, hogy a mi pénzünkön minket gyalázzatok, főleg, ha ezt a valódi tájékoztatás terhére teszitek. Szerintem ezért hát ne visongj a sajtószabadság meg a szerkesztői függetlenség oltárán! Hidd el, egy árva szót sem fogok szólni, ha a publikációidat saját magad fogod kiadni.

És igen, kedves Péter, valóban azt szeretném, ha inkább hírekkel és azok hátterével szolgálnátok, mintsem a valóságtól elszakadó személyes véleményetekkel. (Határozottan azt gondolom, hogy a pártom által kifejtett álláspontoknak nagyobb a hírértéke, mint a köldöknéző újságírói letyefetyének.) Sőt engem például kifejezetten részletesebben érdekelne (ha már felvillantod), vajon miért is nincs joga a brit kormánynak azt követelni egy brit laptól, hogy semmisítse meg az illegálisan birtokába jutó, és brit államtitkokat tartalmazó dokumentumokat? Esetleg azt se bánnám, ha e tárgykörben kikérnéd a TEK véleményét is, vajon ők mit tennének, ha a Népszabadság azzal hencegne, hogy magyar államtitkokat tartalmazó papírok tömkelegét őrizgeti illegálisan a s…”

Van az úgy kávézáskor, hogy az ember annyi kávét iszik, hogy kipirosodik az arca, elveszti az egyensúlyát, mássalhangzó-torlódás alakul ki fogai között, sőt hirtelen elalszik. Szanyi kapitánnyal is ez történhetett, így soha nem tudjuk meg, hogy mit takar az az s.

Kár, pedig akár a fenti gyöngyszemek egyikével egyenértékű Szanyizmust is hallhatnánk:

Mi mint párt ugyanis kevésbé vagyunk érdekeltek abban, hogy a mi pénzünkön minket gyalázzatok.