vissza a főoldalra

 2013.09.13. 

Piacképes diplomához akarjuk a fiatalokat juttatni

A színvonalesés az MSZP-SZDSZ kormányok idején következett be, mikor liberális kísérleti teleppé alacsonyították le az oktatást

Hiller István, a bukott MSZP oktatási minisztere szerint: az elmúlt években Debrecen vezetői és polgárai sokat tettek azért, hogy a helyi közoktatás magas színvonalú legyen, az államosítás után azonban mind pénzügyileg, mind a képzés minőségét tekintve rosszabbul jár a város. Hangsúlyozta, a közoktatás államosításának legnagyobb vesztese Debrecen. Pósán László országgyűlési képviselővel, a Fidesz debreceni elnökével, egyetemi oktatóval elemezzük a baloldali politikus kijelentéseit.

 1998 óta fideszes polgármestere van Debrecennek. Polgármester urat dicséri tehát Hiller, míg a kormány oktatáspolitikáját szidja. Nem lehet, hogy ezzel az a célja, hogy léket verjen a kormánypárton belül?  

–Hiller István igen dörzsölt politikus, ezért még ez a cél is elképzelhető. Azt gondolom, bármelyik településen járt, körülbelül ugyanezt a szöveget mondta el, csak éppen más városnevet mondott. Célja, hogy az adott településeken ellenérzéseket generáljon, s az se zavarja, hogy megalapozatlan, a valóságtól elrugaszkodott állításokkal bombázza a közvéleményt.

 Hiller emellett megint államosításról beszél…

 –Az, hogy valóban mi az államosítás, azt ő, illetve a volt MSZMP-sek nagyon jól tudják. 1945 után az államosítás szó szerint tulajdonjogi kérdéseket érintett, de esetünkben az iskolákat az állam nem vette birtokába, minden iskolaépület az önkormányzatok vagyontárgya maradt. Az, hogy egy állami feladatot az állam szigorúbban kíván kontrollálni – ne felejtsük el, hogy 1990-től minden idevonatkozó törvény azt rögzítette, hogy az oktatás az állam kötelező feladata – még nem jelent államosítást. A gondot az jelentette, hogy ennek a feladatnak a végrehajtását, finanszírozását az önkormányzatokra hárították. A rendszerváltáskor az önkormányzatok kezébe kerültek az iskolák, de már akkor sem fedezte az állam által adott normatíva a közoktatás költségeit. Így az önkormányzatoknak nem kevés pénzt kellett az oktatásra költeniük, de közben a feladatkörök egyre növekedtek – főleg a szocialista kormányok idején. Ez a folyamat adósságcsapdába kergette az önkormányzatokat. Ahhoz, hogy egy település ellássa a kötelező feladatait, hitelt kellett fölvennie. A szocialisták 2002-ben valóban megvalósítottak egy nagyarányú béremelést a pedagógustársadalomban, de azt már nem mondják, hogy ez a szükséges forrás az első Orbán-kormány gazdaságpolitikájának köszönhetően állt rendelkezésre. Ebből a pénzből három hónapig tudták fizetni a tanárok bérét, majd utána ezt a kötelezettséget átruházták az önkormányzatokra. Ezzel párhuzamosan Magyar Bálint, majd utóda Hiller István olyan törvények sokaságát terjesztette be a parlament elé, amivel egyre csökkent az oktatás színvonala. A baloldalnak ezért nagyobb alázattal, nagyobb szerénységgel kéne az oktatással kapcsolatban beszélni, s nem is Hiller a leghitelesebb személy a kritikák megfogalmazásához, mert először neki kéne a tükörbe néznie.

 A volt oktatási miniszter azt is kijelentette, hogy egyetlen tanév alatt 120 milliárd forintot vont ki a kormányzat a közoktatásból ez pedig hosszú távon színvonaleséshez vezet. Tudom, hogy ön történész és nem matematikus: valóban kivontak 120 milliárdot a közoktatásból?

 –Hiller István mondhatott volna bármekkora összeget, amit nem szégyell, az sem felelt volna meg a valóságnak. Az állam nemhogy kivont, hanem még több pénzt tett bele a közoktatásba. Azzal, hogy a közoktatás egészében az állami szektorhoz került és a béreket az állam fizeti, sokkal nagyobb kötelezettsége van a központi költségvetésnek, mint korábban. Leegyszerűsítve: míg korábban a tanári munkabér 100 egységéből 50-et fizetett a központi költségvetés és a többit az önkormányzat, most a teljes összeget az előbbi állja.

 Mennyire kell tartani a színvonal romlásától?

 –Ahogy már említettem, a színvonalesés, éppen az MSZP-SZDSZ kormányok idején következett be, mikor liberális kísérleti teleppé derogálták az oktatást Magyar Bálinttal az élen. Néhány példa erre: a tanár nem mondhatja meg a szülőnek, ha a gyerekével probléma van az iskolában; nincs osztályzás, csak szöveges értékelés – így a legtöbb tanító sablonszöveget írt le; tilos alsó osztályokban a buktatás. Ezzel a kisgyermek azt látta: mindegy, hogy miként tanul, miként viselkedik, tettei következmény nélkül maradnak. Mi azzal kezdtük 2010-ben, hogy az ilyen „vadhajtásokat” visszametszettük. Hiszen vizsgáljuk csak meg, hogy 2000 és 2010 közt mit értek el a nagy reformokkal. Kevesebb lett a funkcionális analfabéták száma? Nem, sőt, nőtt a számuk; ebből az következik, hogy az az iskolai szerkezet, pedagógiai program, amit kidolgoztak, nem váltotta be a hozzájuk fűzött reményeket. Egy ilyen rendszer fenntartása ellent mond a józan ész szabályainak is. Értem, hogy Hiller István visszasírja a múltat, de a tény, az ő oktatáspolitikája csúfosan megbukott.

 Képviselő úr a debreceni egyetemen oktat. Hiller szerint válságos helyzetbe jutott a felsőoktatás, amelyet már ma is működési zavarok sújtanak a kormány forráskivonásai, a professzorok kényszernyugdíjazása és az elmaradt szakmai egyeztetések miatt. 2002 és 2010 közt milyen volt a felsőoktatás helyzete, s történtek-e forráskivonások?

 –Jelentős forráselvonások történtek, elég, ha csak a Draskovics-csomagokra gondolunk. Draskovics utódai pedig folytatták ezt a megszorító politikát. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a forráskivonásokkal párhuzamosan felsőoktatási burjánzás ütötte fel a fejét. Ezalatt azt értem, hogy Magyar Bálint és Hiller István arra ösztönözte a főiskolai szférát, hogy minél több képzést indítsanak be és így váljanak egyetemmé. Ez természetesen vonzó perspektíva lehet egy intézmény számára, de egy kis ország nem bír fenntartani 70 egyetemet. Ezért a főiskolák nagyon sok olyan képzést indítottak el, melyek fenntarthatatlanok voltak, és szakmai szempontból – kevés kivételtől eltekintve – színvonal alattiak. Az ilyen rendszer valóban finanszírozhatatlan. Feladatunk, hogy ebből az ördögi körből kikerüljünk, ami nem egyszerű, mert működő intézményekről van szó. Ezért a kormány oktatáspolitikája nem szándékozik összekeverni az egyetemi és a főiskolai képzést, és ki kell mondani, melyek azok a képzési területek, melyek az állam számára fontosak, és finanszírozásra érdemesek. Annak sincs sok értelme – és most saját szakterületemről beszélek – , hogy egyszakos történelem tanárokat képezzünk. Ezzel azt érjük el, hogy a diákok úgy jönnek ki a felsőoktatási intézményekből, hogy azzal szembesülnek, diplomájukkal nem sokra mennek az életben. Amikor azt mondjuk, hogy piacképtelen diplomák születtek az elmúlt évtizedben, akkor a szocialisták ezen intézkedéseire is gondolni kell, ahogy arra is: sok diploma „bent ragadt” az egyetemeken, hiszen olyan alacsony szintre tették a bejutási küszöböt az előző kormányok idején, hogy a középiskolából kettes-hármas szinttel be lehet kerülni a felsőoktatásba, s ezért a középfokú nyelvvizsga követelményének nem tudtak megfelelni. Nem tagadom, hogy voltak magas színvonalon oktató intézmények is, melyek az elmúlt időszaknak a kárvallottjai lettek. A normatív alapú finanszírozás a legtöbb intézményt arra késztette, hogy minél több hallgatója legyen, s őket bent is tartsa a rendszerben. Ezért kegyelem kettessel sok mindenkit átengedtek. Azok az intézmények, akik nem engedtek a követelményekből, a balliberális oktatáspolitika kárvallottjai voltak.

 „Pósán László szándékosan megtéveszti a debrecenieket és megsérti mindazokat, akik a felsőoktatásban tanulnak és dolgoznak. Szavaival azt sugallja, hogy a hallgatók nagy része hanyag, tudatlan és az állam pénzén élősködik” - közölte Barabás Richárd, az Együtt 2014 - Párbeszéd Magyarországért debreceni képviselő-jelöltje. Mi erről a véleménye?

 –Az első, hogy bizonyára szövegértési problémával küzd Barabás úr. Ezután kéne csak nyilatkozni. Az is elképzelhető, hogy amit idézett, az Barabás Richárd színészi munkásságának része. Ha Barabás úr olyan orvoshoz szeretne menni a jövőben, akit alacsony ponthatárral vettek fel az egyetemre, lelke rajta, de én nem szeretnék. Azt is tudni kell, hogy mióta a Bologna-rendszert bevezették a felsőoktatásba, a megtanítható anyag mennyisége szükségszerűen csökkent.

 A magyar egyetemek érdemben is segítik a fiatalokat abban, hogy megtalálják számításaikat a magyarországi munkaerőpiacon?

 –Elkezdődött ez a folyamat. Erre egy példa: a Debreceni Egyetem együttműködik az iparral, komoly nagyvállalatokkal. Ezek a nagyvállalatok megrendelői bizonyos kutatási területeknek, gyakorlati, és diploma után munkalehetőséget is kínálnak a hallgatóknak. Célunk, hogy olyan magas tudású szakembereket képezzünk, akikre a munkaerőpiac igényt tart, s ez tartós egzisztenciát jelent számukra.

Medveczky Attila