vissza a főoldalra

 

 

 2013.09.20. 

A remény embere: Lech Walesa

Szeptember elejének egyik legfontosabb kulturális eseménye, a Velencei Filmfesztivál idén a lengyel belpolitikához is kötődött. S hogy miért? Máris elmondom töviről-hegyire. A dolog ott kezdődik, hogy a Velencei Filmfesztivál (közkeletű olasz nevén Mostra) a történelem legrégibb filmes seregszemléjeként az egész világ egyik legnagyobb filmes eseményének számít. Első alkalommal 1932-ben rendezték meg, azóta minden évben késő augusztusban kezdődik, és szeptember elején ér véget a velencei biennálé keretében. Jelenlegi fődíját, az Arany Oroszlánt 1954 óta adják át, ez a filmművészet legrangosabb európai elismerése. (Ami a lengyel díjazottakat illeti: 1984-ben a napjainkban is tevékeny rendező, Krzysztof Zanussi kapta meg A nyugodt nap éve című alkotásáért, 1993-ban pedig a legendás Krzysztof Kieslowski, a Három szín című filmtrilógiáért.)

Az idei fesztivál múlt szombaton ért véget az ünnepélyes díjátadóval. A magyar sajtó az eseményből – teljesen indokoltan – azt emelte ki, hogy a Bernardo Bertolucci vezette zsűri általános meglepetésre, pontosabban megdöbbenésre egy olasz dokumentumfilmnek adta az Arany Oroszlánt. Hát igen, előzetesen roppant kevesen gondolták, hogy a Sacro GRA című alkotásnak, amely a római körgyűrű mentén élő emberek életét tárgyalja, esélye lenne akár egy mellékdíjat is begyűjteni a fesztiválon… Olasz film legutóbb tizenöt esztendeje nyert fődíjat Velencében, és a fesztivál történetében most először kapott dokumentumfilm ily nagy elismerést. Bizony, józan ésszel nehéz is felfogni, hogy mi a csudát keres egy művészeti fesztiválon egy dokumentumfilm, amelynek műfajából adódóan legalább minimális mértékben a tudományosság látszatát kell keltenie…

Számunkra azonban érdekesebb részlet – a magyar sajtó beszámolóiból sajnos teljesen kimaradt –, hogy a filmfesztiválon világpremiert is tartottak: szeptember 5-én versenyen kívül bemutatták Andrzej Wajda legújabb művét, A remény embere címmel. S hogy ki a remény embere, vagyis a film főhőse? A lengyel Szolidaritás-mozgalom legendás vezéralakja, a Nobel-békedíjas gdanski villanyszerelő, későbbi köztársasági elnök, Lech Walesa. Nos, ekként kötődik az idei velencei seregszemle a lengyel belpolitikához. A Lengyelországban már régóta nagy érdeklődéssel várt film elkészültéről hazánkban a Magyar Nemzet adott hírt, Koncz Éva tollából. Ám a világhálón kutakodva, a film lengyel nyelvű Wikipédia-szócikkében további érdekes részletekre bukkantam – a továbbiakban sorra veszem őket.

A filmet csak egy hónappal a velencei premier után, október 4-én kezdik vetíteni a lengyelországi mozikban. E késleltetés egyik oka, hogy Lech Walesa éppen azokban a napokban fogja ünnepelni a hetvenedik születésnapját. (1943. szeptember 29-én látta meg a napvilágot.) Az Oscar-díjas rendező, Andrzej Wajda éveken keresztül tervezte e film elkészítését. Már öt évvel ezelőtt arról nyilatkozott, hogy szeretné megfilmesíteni a lengyel ellenzék egykori kulcsfigurájának életét. Akkori szavait idézve: „Régóta foglalkoztat egy ilyen film terve. A korábbi kettő, a Márványember (1976) és a Vasember (1981) után ezúttal a reménység emberéről. Véleményem szerint ez a meghatározás remekül illik Walesára, aki személy szerint nekem, de úgy gondolom, másoknak is hatalmas reményt adott. Van a személyében valami elképesztő optimizmus: a hit, hogy azért jöttünk a világra, hogy kiszabaduljunk a rabságból.” Az eredeti, 2009-es elképzelések szerint a film forgatókönyvét a kiváló rendezőnő, Agnieszka Holland készítette volna. Ám végül változott a terv, és Janusz Glowacki szövegkönyvét fogadták el. Wajda az első perctől nagyon elégedett volt Glowacki munkájával, és ennek hangot is adott: „Glowackinak sikerült nagyon jól megragadnia a Walesából áradó hitet, szabadságvágyat. Ennek különösen örülök. Ezt az irányvonalat fogjuk követni.”

Az éveken keresztül tartó munkálatok során persze bonyodalmak is adódtak. 2012 júliusában hatalmas botrány tört ki a film egyik legfőbb támogatója, az Amber Gold cég körül. E gdanski székhelyű pénzügyi befektetési központ 2009-ben jött létre. Tulajdonosa többféle gazdasági tevékenységet folytatott: nemesfémmel (arannyal, ezüsttel és platinával) kereskedett, ingatlanokat s irodaházakat építtetett és adott bérbe, hangsúlyosan jelen volt a tőzsdén, mindamellett az OLT Express légitársaság fő részvényese volt. Tavaly nyáron végül összeomlott a csodabirodalom, amikor a gdanski kerületi ügyészség bejelentette, hogy pénzmosás és egyéb gazdasági bűncselekmények, továbbá az ügyfelek rosszhiszemű megtévesztése miatt felfüggesztették az Amber Gold működését, vezetői ellen pedig vádat emeltek. A botrány miatt a Wajda-film producere erkölcsi okokból lemondott a cégtől kapott hárommillió zloty összegű (körülbelül kétszáz millió forint) támogatásról, emiatt a film bemutatása csaknem egy teljes évet csúszott – az eredeti elképzelések szerint már tavaly ősszel a mozikba kerülhetett volna.

A film főhősét, Lech Walesát egy negyvenhat esztendős varsói színész, Robert Wieckiewicz alakítja. A sminkmestereknek köszönhetően szinte tökéletesen hasonlít a negyvenes éveiben megismert Walesára. A feleséget, Danuta Walesát pedig a harmincnégy éves, szintén varsói Agnieszka Grochowska személyesíti meg – ennek pikantériáját az adja, hogy Grochowska eddigi pályája során nemegyszer vállalt erotikus, ruhátlan szerepet különböző művészfilmekben, a világhálón egész fényképgyűjtemény található ezekből. A filmben az olasz újságírónő, Oriana Fallaci (1929–2006) alakját is megidézik – a producerek erre a szerepre Monica Belluccit kérték fel, ám ő olyan csillagászati összegű gázsit kért, hogy végül eltekintettek a közreműködésétől. Helyette egy szintén olasz színésznőt, az UNICEF jószolgálati nagyköveteként is tevékenykedő Maria Rosario Omaggiót kérték fel, aki szerényebb összegért is elvállalta a feladatot, és nyilatkozatában „hatalmas megtiszteltetésnek” nevezte, hogy Andrzej Wajdával forgathatott. Ám ezzel nincs vége, mert akad még egy érdekesség a szereposztásból. A filmben az egyik legnépszerűbb lengyel színész, a még mindig csak ötvenkét éves Zbigniew Zamachowski is szerepet kapott: a kommunista Biztonsági Szolgálat tisztjeként kihallgatja Walesát. Ezzel kapcsolatban azt nyilatkozta, hogy „Ez egy nagyon nehéz jelenet, szövege több mint nyolc oldal a forgatókönyvben. Sikerült az egészet első nekifutásra felvennünk, egyetlen leállás nélkül”.

Wajda új alkotásáról eddig mindenki nagy elismeréssel beszélt – az egyetlen elmarasztaló véleményt a fő érintett, Lech Walesa fogalmazta meg. Több részlettel is elégedetlen, legfőképpen pedig az őt alakító színész játékával. Fia, Jaroslaw Walesa viszont leszögezte: „A mozivásznon egy nagy embert látunk, akinek megvannak a maga gyenge pontjai is. Mindannyian tudjuk: ennek a nagyszerű embernek nehéz természete van.”

 

Zsille Gábor