vissza a főoldalra

 2013.09.20. 

Csorja Gergely: A rossz meghaladása

2013 augusztusában megjelent a Jog meghaladása című írásom. Ezzel elkezdődött egy sorozat. A sorozat célja, hogy a társadalmunkban általánosan elfogadott, de a boldogulásunkat, előrehaladásunkat, kiegyensúlyozott életünket már nem szolgáló jelenségekre hívjam fel a figyelmet. Olyan jelenségekre, melyek meghatározóak életünkben, és melyek tízezrek, ha nem milliók mindennapjait keserítik meg, vagy teszik lehetetlenné. Ha Magyarország a XXI. századot túl akarja élni, akkor ideje, hogy számot vessünk a minket megnyomorító, elavult vagy csak egyszerűen rossz intézményekkel és teóriákkal.  

Politikai váltásra van szükség

 Pontosabban személyi változásokra. Tarthatatlan, hogy a politika egyre mélyebbre süllyed, hogy a demokrácia lényegét veszik el, hogy valójában a választásnak még csak a lehetősége sem adott. Igaza van Csányinak, a magyar politikai élet versenyhátrányt okoz az országnak. A mai helyzet valóban veszélyezteti a soha nem kiteljesedő, de mégiscsak elvegetáló demokráciát. A modern demokrácia lényege, hogy van választási lehetőség, hogy a hatalmon lévőnek van alternatívája, hogy a hatalom nem kényelmesedik el, mert ott liheg a nyakában az ellenzék. És rászorítja a hatalmat a jó kormányzásra, ha esetleg magától nem tudna jól kormányozni. Mert az ellenzék a hatalommal szinte egyenértékű, értelmes, alkotni képes emberekből áll. És itt a baj Magyarországon.

Ha el akarnám viccelni az ügyet, akkor felszólítanám az ellenzéket, hogy mondjon le. Ugyanis a magyarországi ellenzék a Jobbiktól a Demokratikus Koalícióig egy vicc. Tehetségtelen, mondanivaló nélküli emberek töltik ki az ellenzék sorait, akik képtelenek bármiféle valós választási lehetőséget felmutatni. Pedig, azért így egymás között ismerjük be: Volna min javítani.

De akármennyire is kétharmados a mostani hatalom, akármennyire is az ország túlnyomó többségét jelenítik meg a politikában, a rendszer mégiscsak féllábú, ha nincsenek jelen a maradékot képviselők a politikában. Márpedig ma nincsenek jelen. Vegyük sorra:

A Jobbik a Torgyán József emelte mértéknek sem tud megfelelni, azzal a különbséggel, hogy Torgyán legalább vicces volt. Egy-egy jobbikos felszólalás után óhatatlanul ott lebeg a tévéképernyő előtt, hogy szánalmas. Egyszerűen szánalmas, amiről és ahogyan beszélnek. Még Mirkóczky felszólalásai a legelfogadhatóbbak, csak valahogy nehezen veszi be az ember gyomra, amikor Kun Béla misézik a Bazilikában.

Az ötlettelen hülyeségnek olyan fokára jutottak, hogy egyedül a minden felszólalásba kötelezően beleszőtt toposzt tudom felidézni: Ha majd a Jobbik kormányra kerül. Gondolom, Novák Előd találta ki ezt a kommunikációs dupla leszúrt rittbergert. Mindegy, hogy éppen magzatelhajtásról, cigánybűnözésről vagy kommunista nyugdíjakról van szó, a nyolc panelmondat mellé ott ez a kilencedik: ha majd a Jobbik kormányra kerül. Ha majd a Jobbik kormányra kerül, akkor nekünk már úgyis mindegy, mert akkor már Tel-Avivhoz tartozunk és a magyar kormány csak végrehajtja Izrael állam elnöke – esetleg királya –, Szegedi Csanád döntéseit.

A Jobbik mellett ott ül Schiffer András. Az LMP nevezetű párt elnöke. Az LMP kettévált és most az összes tag és aktivista ott ül a parlamentben. Ez pillanatnyilag hat embert jelent. Ez a párt jeleníti meg a környezettudatos életet hazánkban. Jelentsen ez bármit. Schiffer András különben egyáltalán nem buta ember és akár egy egészen jó pártot is létrehozhatna, ha nem ő lenne Schiffer András. Schiffer maga a hamvába holt lehetőség és ezen az sem változtat, hogy Róna Péter is ott áll mellette.

Eljutottunk a Magyar Szocialista Párthoz. Bármennyire is háborog a jóravaló ember lelke emiatt, de az MSZP valóban megjelenít egy jelentős társadalmi csoportot. Ezt a kétségtelen tényt még akkor sem lehet elvitatni, ha valamilyen megmagyarázhatatlan okból ez a társadalmi csoport elfogadta, hogy egy nem teljesen beszámítható figura rombolja össze azt a mérhetetlenül korrupt és elvtelen építményt, amit a nemrég elhunyt Horn Gyula épített fel. Gyurcsány és a mögötte álló Apró család dúlása nélkül az MSZP ma alternatívája lehetne a Fidesznek. Alternatívája lehetne a Fidesznek, ha nem Mesterházy és a többi viccfigura kedélyeskedne az első sorban, hanem a komoly bázissal rendelkező vidéki nagyszocialisták, a néhai Toller László által képviselt vonalat vennék elő. De szerencsére ennek még az esélye sincs meg. Szerencsére, mert bármennyire is apolitikus ezt kijelenteni, biztos vagyok benne, hogy Magyarországon többet – ha meg akarunk maradni – az MSZP mögött álló, és tegyük hozzá szintén becsapott társadalmi réteg nem szólhat bele a közéletbe. Egyszerűen nem.

És eljutottunk Gyurcsány Ferenchez. Gyurcsány idegsejtjei között, a szinaptikus résben – ahol az ingerület az egyik agysejtről a másikra átjut bizonyos vegyületek segítségével – az arányok végletesen eltolódtak. Valami hatalmas zavar alakulhatott ki. Ennek következtében vásárolt egy pár fehér tornacipőt, továbbá hülyeségeket beszél, hülye hangon. Ettől még akár meg is választhatnák, a magyar társadalomban mindig van 10 százalék, a szellemi fogyatékot meggyőzőnek tartó választó. Mégsem valószínű, hogy a Demokratikus Koalíció jelentős eredményt érne el. Gyurcsány előbb-utóbb csak egy szerencsétlen bohóccá válik, aki már nem is vicces, nem is félelmetes, csak egyszerűen szánalmas. És bár a magyar lélek szeret megbocsátani a szánalmas figuráknak, azért soha se feledjük: Gyurcsány bűnei elévülhetetlenek.

Az LMP-ből kiszakadó SZDSZ, ami most Párbeszéd Magyarország néven fut, tulajdonképpen a valódi, kézzelfogható képviselet nélkül maradt zsidó hatalmi vonalat képviselné. Vagyis szeretné azt képviselni, de erre egy másik társaság van kiszemelve. Ez a társaság a vegytiszta magyarellenes csoport, a Bajnai vezette Együtt 2014. A társaság mindenféle választási megmérettetés nélkül lett a magyar közéletbe bevásárolva Soros György pénzén. Bajnai tulajdonképpen soha sem volt választott képviselő, lényegében a Gyurcsány-féle őrület emelte miniszterelnöki székbe. Előélete alkalmassá teszi, hogy a magyar valóságot annyiszor összepiszkító és a társadalmat megnyomorító hatalmi igényeket megjelenítse. Képességei azonban nem. Akármennyire is megbízható samesz, Bajnai tehetségtelen. Hiányzik belőle Gyurcsány őrülete és Horn Gyula tapasztalata.

Az ellenzék mérhetetlen kisszerűségét jellemzi, hogy három megválasztott ellenzéki párt mellett is fel lehetett építeni Bajnait és rá lehetett kényszeríteni Mesterházyékat, hogy nyögve, kínnal, gyomorgörcsök közepette, de csak kössenek valamiféle megállapodást. Egy semmilyen legitimációval sem rendelkező társasággal. Puch László és a többi valódi háttérrel rendelkező nagyvágó visszavonul.

De mit fanyalgok, hiszen a kétharmados hatalom így legalább több ciklusra berendezkedhet, így legalább kialakul a magyar közéletben valamiféle folytonosság. Megerősödhet és mély gyökereket verhet a magyar középosztály és végre létrejöhet egy valódi magyar rendszer, ha még így, egy erőponttal is. Erre ma kétségtelenül szüksége van a magyar társadalomnak.

Ez az elkövetkező ciklusban még igaz, azonban a későbbiek során már nem. Ugyanis akárcsak a nagy birodalmakban, a Fidesz által elért, a Nyugaton szinte egyedülálló teljesítmény, a kétharmad, az ellenfél nélküliség egy idő után belső ellentéteket szül. Ez a nagy szervezetek és az emberi természet sajátja. Ráadásul az ellenzék silánysága, egy idő után elfogadhatóvá vagy legalábbis ténnyé teszi a silányságot. És ha a társadalom hozzászokik a silánysághoz, akkor a végén azt el is fogadja. Az elején még viccnek szántam, hogy mondjon le az ellenzék, de valahogy tényleg megjelenhetne egy épkézláb társaság.