|
 2013.09.20.
Kiszűrné a visszaéléseket a szociális
és gyermekvédelmi támogatásoknál a kormány
Az egységes nyilvántartás alapján kormányzati szinten
tervezhetők a vonatkozó jogszabályok és az összegek is
Egységes nyilvántartásra
kérte föl a kormány az EMMI tárcavezetőjét, hogy nyomon követhető
legyen a szociális - és gyermekvédelmi ellátások összege. Az
állam hozzávetőlegesen 130 milliárd forint közpénzt költ évente
tényleges segélyezésre, annak megállapítása az ellátástól
függően jegyzői vagy járási hatáskör. Ezeket a jelenleg még
széttagolt adatbázisokat kívánják most átláthatóvá tenni.
Mi a nyilvántartás célja? – kérdezem
Fülöp Attilától, az Emberi Erőforrások Minisztériuma
család- és esélyteremtési politikáért felelős helyettes államtitkárától.
– Az állam évente, a törvényben meghatározott
feltételek szerint nyújt szociális és gyermekvédelmi, rászorultságtól
függő ellátásokat mintegy 130 milliárd forint értékben. Az
ellátások megállapításáról való döntés jelenleg jegyző,
illetve járási hatáskörökben vannak. Ebből adódik, hogy a
nyilvántartásokat is jegyzői, vagy járási szinteken vezetik.
Nem volt még eddig olyan egységes adatbázis, ami országos
szinten mutatta volna meg egy személy vonatkozásában, hogy
milyen ellátásban részesül, s azt, hogy a járási és jegyzői
hivataloknál milyen típusú ellátásokat igényel. Így ellenőrizhetők,
nyomon követhetők az ellátások, és rendelkezésre áll az
ország minden pontjára vonatkozóan minden segélyben részesülő
állampolgárt bemutató adatbázis, amely alapján tervezni is
lehet a jogszabályokat, a célzottságot és az összegeket is.
A jogosultság feltételeit nem is vizsgálják?
– Beszéljünk egy konkrét példáról: a lakásfenntartási támogatásnak
vannak bizonyos olyan feltételei, melyek a szociális törvényből
erednek. Mikor azt valaki kéri és elmegy a jegyzőhöz, neki a
jogszabályban foglaltaknak meg kell felelnie. Ez a mostani
fejlesztés nem érinti egyik ellátás jogosultsági feltételeinek
felülvizsgálatát sem. Emellett a benyújtás módja és helyszíne
sem változik. A változás, hogy ezentúl a nyilvántartást nem
külön-külön, hatóságonként eltérő nyilvántartási
rendszer keretében kezelik, hanem egységesen. Mindebből az is
kiderül például, hogyha ugyanazon jogcímen több településen
is igényelnek ellátást.
Aki több településen is felvett ugyanolyan támogatást,
milyen retorzióban részesülhet?
– Alapvető célunk
a nyilvántartás kialakítása. Ha bármilyen visszaélés történik
az állami pénzekkel, akár a segélyezési, akár az ellátási
rendszerben, annak ma is megvan a jogszabályban rögzített
szankciója. Eddig az ilyen visszaéléseket szórványosan,
egy-egy célellenőrzés keretén belül lehetett kiszűrni. A mi
programunk a megelőzésre épül: az ügyintéző láthatja, hogy
az igénylő korábban hol, mire, mennyi összeget igényelt, s
van-e élő más segélye. Hiszen öt típusú szociális és egy
gyermekvédelmi ellátásról beszélhetünk.
Mikorra állhat össze ez az adatbázis?
– Év végén kezdjük el az adatbázis feltöltését,
akkor már látjuk az egységes feltételrendszert és a jelenleg
érvényes határozattal rendelkező személyek listáját. Onnantól
kezdve folyamatos adatbázisunk lesz.
Engedjen meg egy másik felvetést: a kormány a fogyatékkal
élő embereket nem másoktól elkülönítve, hanem a társadalom
részeként akarja segíteni. Milyen módszerekkel sikerül(t)
integrálni a társadalomba a fogyatékkal élőket?
– Az Új Széchenyi Terv beruházásain keresztül a
foglalkoztatást próbáljuk elősegíteni; így a cél, hogy minél
több fogyatékos személy esetében próbáljuk meg az oktatást,
a képzést, ezáltal a munkahelyhez jutást segíteni. Másrészt
léteznek olyan beruházások, melyek egy-egy fogyatékos csoport
számára biztosítják a társadalmi befogadáshoz szükséges
szolgáltatásokat: Tatán a vakok és látássérültek számára
bentlakásos rehabilitációs intézmény épül, a siketek és
nagyothallóknak jelnyelvi tolmácsszolgáltatás bővítését célzó
videótolmács- pályázat jelent meg, és a kormány célja az
is, hogy az ötven főnél nagyobb létszámú bentlakásos fogyatékos
intézményeket kisebb egységekre bontsa. Természetesen, akár a
foglalkoztatás átalakítását vizsgáljuk, akár más területet,
a fogyatékos személyeket egységesen, integráltan kell kezelni,
ugyanakkor szükség van arra, hogy többet tudjunk arról, milyen
fogyatékos emberként élni egy egészséges társadalomban. Három
éve járja a szolidaritás nagykövete, – egy vak paralimpikon
– a középiskolákat éppen azért, hogy minél több fiatallal
találkozzon. Az ő beszámolóiból arra következtethetünk,
hogy nem a tolerancia, hanem az információ hiánya miatt tartja
magát távol sok esetben a fogyatékkal élőktől az ifjúság.
Az Európai Unió célja, hogy 2020-ra az aktív korú
emberek foglalkoztatottsága elérje a 75 százalékot. Ezt a célt
azzal, hogy fogyatékkal élőket bevonják a munkákba, könnyebben
meg lehet-e valósítani?
–Összességében ma Magyarországon 56-57 ezer fogyatékkal
élő és megváltozott munkaképességű munkavállaló
foglalkoztatása biztosított állami támogatással. A kormány
2012-ben vezette be a rehabilitációs kártya rendszerét. Korábban
a start-kártya az idősebbeknek, a fiataloknak, a munkába
visszatérő édesanyáknak nyújtott kedvezményt. Ebbe a
rendszerbe épül be a rehabilitációs kártya, amely járulékmentességet
biztosít azoknak a munkáltatóknak, akik megváltozott munkaképességűeket
alkalmaznak. Az idei féléves adatok szerint a nyílt munkaerőpiacon
rehabilitációs kártyával mintegy 19 ezer munkavállaló tudott
elhelyezkedni 4800 munkáltatónál. Továbbá létezik olyan támogatási
rendszer is, − ez hozzávetőlegesen 30 ezer munkavállalót
érint –, melyen keresztül a többségében fogyatékos munkavállalókat
foglalkoztató cégeket, munkáltatókat támogatja az állam. A
legsúlyosabb fogyatékkal rendelkezők esetében pedig a bentlakó
fogyatékos személyek, mintegy 8 ezer fő foglalkoztatását
biztosítja az állam.
Medveczky Attila
|
