vissza a főoldalra

 2013.09.27. 

In memoriam Csurka István

Csurka István: Zűrzavar nélkül nincs bolsevik hatalomátvétel

Ezt már 1905-ben kipróbálták Oroszországban. Lázítás a cár ellen, merényletek, gyilkosságok, utcai vérfürdő kiprovokálása, majd a főpróba után, a háború poklában az 1917-es hatalomátvétel mind-mind a legteljesebb zűrzavar keretében történt. 1918-ban ugyanezt tették Magyarországon is, Károlyi őszirózsás forradalma csak és kizárólag annak a zűrzavarnak az előhívására történt, ami után Kun Béla átvehette a hatalmat.

Ez már a múlté, csak tanulságul szolgálhat. Nézzük a jelent. A 2002-ben a csalásokkal, médiaterrorral, félrevezetéssel, s máig felderítetlen módszerekkel megszerzett hatalmat az MSZP–SZDSZ-koalíció jóra is használhatta volna. Az Orbán-kormánytól csökkenő mértékű inflációt, a széfekben egy kis tartalékot örökölt. Mégis nyomban zavarkeltésbe fogott, előbb megbuktatta Medgyessyt, akit az osztogatással megbízott, majd hozta Gyurcsányt, akit a párt elnöksége nem javasolt, de az üzlettárs Leisztinger tőkéje istenített, s akinek vezetésével a pártelit félelmetes rablásba fogott. Már ekkor lehetett látni, hogy a rendszert nem a kormány, nem a két koalíciós párt, hanem egy nemzetközi háttérhatalom irányítja, és a számára szükséges zűrzavart is ez szervezi. Gyurcsány elsősorban homokzsák: őt püfölik, dobálják, ő az oka mindennek, ő takarja el, hogy milyen erők dolgoznak a háttérben, és hogy valójában mi a célja az egésznek. Ez a szerep elsősorban alantas és hazug. Minden részlete, minden mozzanata álságos, és csak a valóság, a tények eltakarására szolgál. Gyarmatosítani, megszállni, tetszés szerint betelepíteni egy nemzet életterét úgy lehet a legkisebb ráfordítással, ha a nép nem tudja, mi történik vele. Mert ha megsejt valamit, akkor ellenáll. Akármennyire öreg és fáradt, ha látja végét közelegni, fellázad. És akkor a program csúszik. A csúszás megdrágítja a folyamatot. Nem a karhatalmi erőt, a lövedéket és a gumilövedéket sajnálják az ellenálló néptől, hanem az időt. Amellett a levert lázadás után konszolidálni kell. Vissza kell állítani valamelyes jogállamot, enni kell adni legalább a felének, hogy elviselje a többi kiirtását. Ez macerás, ahogyan ők mondják. Ezért jobb a bamba nemtudás, a beletörődés és a médiumok szétbeszélése.

Az őszödi beszéd első évfordulóján újra tüntetések vannak. Ezt a tüntetők és a kormány is saját eredményének tartja. A budapesti Kossuth tér egykori tüntetői a kitartásukat és hívségüket ünneplik, a kormány pedig a fennmaradási szilárdságát. Gyurcsánynak még saját pártja előtt is egyre nagyobb érdeme, hogy nem sikerült egy rohammal megdönteni tavaly. Az MSZP egyre inkább az ostromlott vár népének lelkiállapotába kerül, és lassan elfelejti, hogy a várat valójában nem ostromolják. Természetesen akciókat, ostromokat és gárdákat is kell szervezni, mert a bolsevikok, és különösen az internacionalista  elit egy része számára fontos az ostromlottság képzete, és megtanulták az általuk kezdeményezett lázadások leverésének eljárását, hisznek üdvözítő voltában. Semmi sem kelt na-gyobb, ostobább zűrzavart, mint egy műlázadás és annak leverése, vagy nevetségessé tétele. Így valójában a nemzet legjobb erőit lehet kinevettetni, akik szeretnének valóban ellenállni. A Kossuth tér tavaly tele volt jó szándékú, sértett magyarokkal, kisemberekkel, s végül mégis az ürülék lett a fő gond, legalábbis ezt fogták rá a szervezőkre.

A zűrzavarban mindenből legalább kettő van, igazságból pedig mindig több, de mindig minden kioltja egymást. A zűrzavarban a tények már régen nem makacs dolgok, mert már nincsenek tények. Csak ellentények vannak, és a másság félelmi problémái, amelyek azonban állandóan változnak. Semmi sincs a keletkezés állapotában, mert minden, ami magyar, az elmúláséban leledzik, ami pedig keletkezik, az titkos, őrzött, kisajátított és az más. A zűrzavarban az mondhatja, hogy ő fél, akinek minden hatalom és minden pénz a kezében van, és az állíthatja azt is, hogy őtőle nem kell félni. Az ellentény mindig fontosabb, mint az élettény.

A zűrzavarban a magyarság átesik a saját létezése túloldalára. Ez még nem a halál, de már nem is élet.  A magyarság ma tulajdonképpen lényegében véve saját termés, termelés, saját munka nélkül él. Mindenki a szolgáltatásban dolgozik: a beszolgáltatásban. A nyelvet szándékosan tönkreteszik, mert páratlan megtartó erővel bír, és ezért útban van. A kultúrát folyamatosan és tudatosan tönkreteszik, és a népet szándékosan az iskolázatlanság állapotában tartják, hogy a nép fiából ne lehessen vezető senki. A legfontosabb mégis a saját munka és a saját teremtés leállítása, mert ebből következik a legteljesebb kiszolgáltatottság. A társadalom, amely mindenből behozatalra szorul, és mindene el van jelzálogosítva, nem is álmodhat a függetlenségről. Nem is álmodik.

Ez az őszödi beszéd valósága. Ma már mindegy, hogy az egy évvel ezelőtt kitört országos tüntetéseket és a zavargásokat szervezték-e, és kik szervezték, ha igen, és az sem fontos, hogy a mostaniakat ki szervezi és miért, már csak az összhatás a fontos: a zűrzavar. A gazdasági növekedés kimutatott értéke gyakorlatilag nulla, sőt lehet negatív is, a Földhitel és Jelzálog Bankot éppen most adták el, nem tudjuk kinek, az egészségügy és az iskolarendszer szétverése napirenden van, minden pang vagy züllik, minden szétesik, és a legtöbb magyar minden mozdulatot kilátástalannak és értelmetlennek talál. A félrevezetés művészetté vált.

Magyarországon minden egy új rendszerért kiált.

Az új rendszert el kell képzelni, és lépésről lépésre meg kell tervezni, meg kell teremteni. Az őszödi beszéd zűrzavarának éppen az a célja, hogy ez a megtervezés váljék lehetetlenné. Csak egy új rendszer mentheti meg a magyarságot. Jogrend kell, amely nem nélkülözi az igazságot, demokrácia kell, amely nem nélkülözi a népet, s amely csak eszköz a magyar nép többségi akaratának érvényesítésére. Az új rendszer fő feladata, hogy teremtse meg a magyar megmaradás feltételét. Álljon útjába a kihalásnak, nyújtson esélyt a családalapításnak, a családfenntartásnak, a becsületes munkának. Szociális piacgazdaság kell, nem az erőszakosan profitot termelő idegen tőke uralma.

A gyarmattartó burzsoáziát, az idegeneket kiszolgáló élősködő elitet le kell cserélni. Meg kell fosztani előjogaitól, ebül szerzett vagyonától és a kormányhatalomtól. Azért kell új jogrend, elszámoltatásra alkalmas törvény, mert ez a mostani a tolvajoknak kedvez, és minden felülvizsgálatot lehetetlenné tesz. A gyarmattartó újburzsoázia kimondta, hogy mindegy, hogyan jutott hozzá hatalmához, vagyonához – és ebben a választási csalások is benne foglaltatnak –, felülvizsgálatnak nincs helye, mert megtörtént, ami megtörtént. A tényt, hogy a törpe kisebbség gazdag és minden hatalommal rendelkezik, a többségi népnek, ha szenved is, el kell fogadnia. Az elfogadtatás maga a hatalom. Az elfogadtatást két módon lehet érvényesíteni: erőszakkal és zűrzavarral. Most a zűrzavarral való elfogadtatás korszakában vagyunk, de már láthatóak az erőszak bevezetésének a jelei. A Magyar Gárdát azért találták ki, hogy legyen mire erőszakkal válaszolni. Szervezik és edzik az erőszak új testületeit, egységeit. Közben az új erőszakszervnek kikiáltott Magyar Gárda elsomfordál a salgótarjáni „Gól” presszó elől, mert oda nem engedik be. A Gárda nem vesz részt az Őszöd-mozgalomban sem. Elfojtani a gondolkodást, és csak az acsarkodást tartani meg, ez a liberális taktika lényege. Acsarkodó terem, mint a dudva, a gondolkodó a műveltségből nő fel. A zűrzavar alapembere az acsarkodó, minden nyilvánosságot megkap, a gondolkodót elszigetelik.

Nem tudjuk, mennyi ideje van Gyurcsánynak és rezsimjének. Azt viszont tudjuk, hogy a magyarságnak minden perce számít. Nincs időnk, mert a pusztulás folyamatai a visszafordíthatatlanság határán vannak. Bekövetkezhet az az állapot, amelyben a kiváló alkalom sem segít. Nem lehet tovább az alkalomra várni, az alkalmat a kilábalásra meg kell teremteni. Nem az acsarkodást, hanem a gondolat és terv által vezérelt összefogást kell megteremteni. Nép, középosztály, dolgozók és dolgozni akarók összefogása.

Harc kell hogy következzék.

A tűrés, különösen a zűrzavar eltűrése elveszejt, a harc megtart.

Elhangzott 2007. őszén