2013.09.27.

Vendégségben Almási Istvánnál, Hódmezővásárhely polgármesterénél

A magyar kortárs képzőművészet ünnepe

Soha nem látott érdeklődés övezi a magyar művésztársadalomban az október 6-án 12 órakor nyíló vásárhelyi 60. Őszi Tárlatot. Az elmúlt hatvan évben több mint ezer művész 15 ezer alkotását állították ki Hódmezővásárhelyen, az Őszi Tárlatokon. Idén 194 művész 262 alkotását láthatják az érdeklődők a kiállításon.

A „Paraszt Párizs”

Az 1994-es választások eredményéből fakadó mély megalázottságunk első gyógyírféleségét nekem Hódmezővásárhely jelentette. A nagy alföldi város azóta is vonzásában tart. Őszönként, ha tehetem, elmegyek „A tárlatra”, de minden egyéb odaérkezésem is szaporább szívdobogás. Titkos randevú.

Megszerettem magát a várost, külön kedves a mártélyi ligetes föld és az emberek, akiket onnan ismerek, a már elhaltak is, mind különös helyet foglalnak el bennem azóta, hogy 1995-ben Rapcsák András a város polgármestere és országgyűlési képviselője a legendás hódmezővásárhelyi író–paraszt-találkozó hatvanadik évfordulóján meginvitálta az írókat.

Csurka István is elfogadta a meghívást, s magával vitt.

Az ott eltöltött két nap olyan emberi minőséggel ajándékozott meg, amely itt Pesten hiánycikk. Nem azért mert nincs, hanem mert hiányzik a szívbéli egység. A szép akarásokat, biztos ami biztos, otthon hagyjuk, a gondosan bezárt, beriasztózott lakásokban.

A 95-ös találkozóra elszármazóként visszatérők közül sokan a fővárosból is, a határon túlról is ismerősök voltak, ám ott, Hódmezővásárhelyen valami varázslat történt. A sok összeadódott egy húron pendülő akarat, a hazateremtés szent óhaja remegtette a levegőt. Az vibrált az idegekben, akkor, amikor a liberálbolsevik hatalom 72%-os többségének piszkosszürke leple borított be mindent.

Vásárhely mindenkit megérint, Szabó Pál vallotta, hogy Hódmezővásárhelyen születnek „a legszebb magyar anyák”, s Féja Géza hirdette, hogy a magyarság nagy tartaléka a Vásárhelyet ölelő tanyarendszer. Pestről Bródy Sándor kigúnyolta, lenézte. Párizsból Ady Endre védelmébe vette, s a „Paraszt Párizs” bántónak szánt élét kicsorbította. Ady jövendölése vált valósággá, Vásárhely a magyar kultúra egyik jelentős fellegvárává lett.

Hál’ Istennek sokszor ért a megtiszteltetés, hogy a város polgármestereinek és vendégszerető közönségének meghívása alkalmából Csurka István mellet jelen lehettem, akit Vásárhely terített asztallal, nemes borokkal, nyitott szívvel, jó szóval fogadott. Személyes oknak éppen elegendő. Ami ezen túlmutat, bár a kettő vitathatatlanul összefügg: itt érzem a legerősebben a megrokkant nemzeti önérzet regenerálódását. A siker büszkeségének hatását, a feltámadt dacot, hogy csak azért is.

Hát ennyi.

(Papolczy Gizella)

Szeptember elején közösen alapított ösztöndíjat a vásárhelyi önkormányzat és a Magyar Művészeti Akadémia (MMA). Honnan származik az ötlet, és kik pályázhatnak a Rudnay Gyula Művészeti Ösztöndíjra?

– A fiatal művészek támogatása már évekkel ezelőtt fölvetődött Hódmezővásárhely képviselőtestületi ülésein. A Vásárhelyi Őszi Tárlat hatvan éven keresztüli működése – amire nagyon büszkék vagyunk, mert erre sehol máshol nincs példa az országban, sőt Európában is csak néhány helyen, ilyen például a Velencei Biennálé – azt is bizonyítja, hogy sikerült folyamatosan frissen tartanunk és érdekessé tennünk azt a hazai művésztársadalom és a kultúrát értő, szerető közönség számára. Ebben pedig nagy szerepet játszottak és játszanak az adott kor fiatal, tehetséges művészei. Ahhoz, hogy a vásárhelyi festészet és a szellemiség tovább éljen, nélkülözhetetlen a fiatalítás. Ezért hoztuk létre két évvel ezelőtt a Fiatal Festők Nívódíját, ami a felsőoktatási intézmények festő szakának végzős hallgatói számára biztosít egyszeri nettó 250 ezer forintot, valamint a nyertes művésznek önálló kamara-kiállítási lehetőséget a Tornyai-múzeumban. A Magyar Művészeti Akadémiával közösen döntöttünk arról, hogy a feltörekvő fiatal művészgeneráció támogatatását még jobban megerősítjük, ezért hoztuk létre a Rudnay Gyula Művészeti Ösztöndíjat. Erre az ösztöndíjra olyan 35 év alatti, a magyar képzőművészeti egyetemek és főiskolák végzett hallgatói pályázhatnak, akik erre irányuló pályázatot nyújtanak be az Őszi Tárlat zsűrijéhez. A díjat elnyerő művész havi 100 ezer forint támogatásban részesül egy éven keresztül. Mivel közös alapítású díjról van szó, így a havi összeget az önkormányzat és az MMA fele-fele arányban biztosítja. Ebben az esetben is, az ösztöndíjas kamara-kiállításon mutathatja be munkáit, viszont külön kritérium, hogy a művészeti tanács a díjazott egyik művét kiválasztja a közgyűjtemény számára.

Miért lett Rudnay Gyula a névadó?

– A művész még a múlt század elején Hódmezővásárhelyre költözött, nagyon jó barátságot ápolt Tornyai Jánossal és Endre Bélával, és több mint 20 éven át a Képzőművészeti Főiskola tanára volt. Oktatóként és művészként is példaértékű életművet hagyott hátra. A mester leszármazottja, ifj. Rudnay Gyula amellett, hogy teljes mértékben támogatja elképzeléseinket, felajánlotta, hogy az ösztöndíjban részesülő művész egy Rudnay-rézkarcot vehet át. Hiszem, hogy a közösségeknek szerepet kell vállalni a művészek támogatásában és remélem, ezzel a két támogatási formával Hódmezővásárhelyre tudjuk csábítani a fiatalokat. Nagyon bíztató jel, hogy idén az ösztöndíjra több mint ötvenen, míg a nívódíjra húszan jelentkeztek.

Már rendezik a szakemberek Magyarország legnagyobb hagyományokkal rendelkező kortárs képzőművészeti kiállításának kollekcióját az Alföldi Galériában. Mennyi művész menyi alkotása szerepel a kiállításon?

– Közel 770 alkotást adtak be elbírálásra, a zsűri döntése alapján az október első vasárnapján nyíló kiállításon 194 művész 262 alkotását láthatja majd a közönség. Elsősorban a művésztársadalom érdeklődésének, másodsorban talán a díjaknak köszönhető, hogy a Vásárhelyi Őszi Tárlat az ország egyik legrangosabb kiállítása. Az első tárlat 1954. október 8-án nyílt meg, s már akkor a díjazott Tornyai-plakettet kapott. A bronzmunkát Szabó Iván szobrászművész készítette. Csak a ’60-as évek végén járt pénzjutalommal a fődíj, aminek összegét 2005-ben nettó egymillió forintra emeltük föl, ami szintén egyedülálló Magyarországon. A Tornyai-díjon kívül a város adja az Endre Béláról és a Galyasi Miklósról elnevezett díjakat is –– mindkettő nettó 450 ezer forinttal járó elismerés. Valószínű, hogy mikor az elődök, így Galyasi Miklós múzeumigazgató, Kurucz D. István, Almási Gyula Béla festőművész és Szabó Iván szobrászművész az Őszi Tárlat megrendezéséről döntöttek, nem gondolták, hogy ez a sorozat ilyen hosszú időt megél. De ez is bizonyítja, hogy Hódmezővásárhely hagyományépítő és hagyományokat ápoló város. Nagyon gyakran használjuk Németh László megfogalmazását: „Ha nem teremtünk központot ebből a városból, csináljunk hát tégelyt, melyben a múlt legjava lép reakcióba az új idők szellemével.” Úgy érzem, nagyon sokáig igaz volt ez a kijelentés Hódmezővásárhelyre, de mára odáig jutottunk, hogy kulturális, művészeti, egészségügyi, oktatási központot szeretnénk teremteni ebből a városból. Ezt példázza a tavaly elindított jelentős kulturális beruházásunk is.

Hódmezővásárhely önkormányzatának komoly feladatai vannak a 60. tárlat megszervezésével kapcsolatban?

– Természetesen, hiszen hatalmas érdeklődés övezi a jubileumi tárlatot. A szervezés mellett számtalan az egyéb feladat is. Katalógust kell összeállítanunk, ami igen terjedelmes lesz az alkotások nagy száma miatt. A jubileumi évfordulóra több hirdetéssel, kiadvánnyal szeretnénk felhívni nem csak a Csongrád megyeiek, hanem az egész ország figyelmét. A Vásárhelyi Őszi Tárlat nem csupán rólunk, a mi közösségünk hagyomány- és művészetszeretetéről szól, de egyben a kortárs képzőművészet ünnepe is. Erre készülni pedig igen jelentős, de legalább annyira örömteli feladat.

Egyéb kiadványban megjelentetésében nem gondolkodnak?

– Az idén januárban elhunyt Szalay Ferenc festőművész munkássága előtt tisztelgő életmű kiállítás még augusztus végén nyílt meg a Tornyai János Múzeumban. Szalay Ferenc egész életműve szervesen összekapcsolódik a tárlatok történetével. Több, mint fél évszázadon át minden évben, összesen mintegy százötven művet mutatott be az Őszi Tárlatokon. Ez a kiállítás kiemelt kísérőrendezvénye a 60. Vásárhelyi Őszi Tárlatnak. Ebből az alkalomból kívánunk megjelentetni egy kis könyvet, amit még Dömötör János, a közelmúltban elhunyt múzeumigazgató írt, mi pedig fényképekkel egészítettünk ki.

Miben lesz más ez a jubileumi tárlat, mint az eddigiek? Várnak-e rá illusztris hazai és külföldi vendégeket?

– Nagy megtiszteltetés számunkra, hogy Orbán Viktor miniszterelnök úr nyitja meg a 60. Őszi Tárlatot. Ez igazi rangot ad az eseménynek. Hódmezővásárhelynek 16 testvérvárosa van, és képviselőiket kivétel nélkül mind meghívtuk a jeles rendezvényre. Ulm város főtanácsosa egy bronz Szent Hildegárd-szobrot ajánlott fel számunkra, aminek avatására október 5-én kerül sor. Még Rapcsák András polgármester úr kezdeményezésére jött létre az Elszármazottak Találkozója, így azok a vásárhelyiek, akik a világ különböző részein élnek, mind meghívót kapnak.

A vásárhelyi művészek bemutatkoznak a testvérvárosokban is?

– Néhány évvel ezelőtt Németh József festőművész alkotásaiból, idén pedig Fodor József műveiből rendeztek emlékkiállítást Nagybányán. A franciaországi Vallauris-sal rendszeresen csere-kiállítást szervezünk főleg kerámiaalkotásokból. A testvérvárosokban az alföldi művészetnek egy kis szeletét így időről-időre be tudjuk mutatni. Ulmban is több vásárhelyi művésznek volt már kiállítása, de legalább ennyire jelentős, hogy középiskoláink között évek óta zajlanak csereprogramok, amelynek keretében a diákok látogatják meg egymást. További érdekesség, hogy az ulmi főtanácsos a vásárhelyi gyerekek számára pályázatot hirdetett: írják le, hogyan látják ők Németországot. A pályázat díjátadása október 4-én lesz, mikor megnyílik a XI. Diákok Őszi Tárlata.

Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke azt mondta: fontos, hogy a művészeti élet ne csak a fővárosra korlátozódjon, hiszen vidéken is rendkívüli művészeti értékek vannak. Az Őszi Tárlatokon ügyelnek arra, hogy a vidéken élő képzőművészeknek minél nagyobb bemutatkozási lehetőséget biztosítsanak?

–Természetesen! Ráadásul, ahogy elődeink, úgy mi sem csak a festészetben, szobrászatban gondolkodunk. Nemrég nyitottam meg a XVI. Vásárhelyi Kerámia Szimpóziumot; jelenleg 16 művész vesz részt rajta. Ez a szimpózium immár nemzetközivé nőtte ki magát, mert külföldről is érkeznek alkotók, akik öt hétig városunkban dolgoznak. Emellett fényképészeti és festészeti szimpóziumot is szervezünk hosszú évek óta. Jelenleg a budapesti Gellért Szálló mellett a SENSARIA művészeti csoporttal olyan helyiséget bérelünk közösen Újbuda önkormányzatától, ahol vásárhelyi alkotóknak teremtünk bemutatkozási lehetőséget. Eddig két közös kiállításunk volt, s tervezünk többet is, hiszen igazat kell adnom Fekete Györgynek: a vásárhelyi hagyományt be kell mutatni az ország több területén, még akkor is, ha a ’60-as, ’70-es években az alföldi festészetet nagyon sokan támadták.

Több budapesti avantgárd, absztrakt művész ma is fanyalog, ha a hódmezővásárhelyi tárlatról esik szó.

– Tegyék, ha jól esik nekik, de azt látni kell, hogy az avantgárd már Nyugaton sem kelendő annyira, mint hajdan, és egyre többen visszatérnek a figurativitáshoz. Hódmezővásárhelyen nem kellett semmihez sem visszatérni, mert az itteni művészek megtartották a természethű realista ábrázolási módot. És csak ismételni tudom: közel 370 művész, 768 alkotást adott be a tárlatra. Az ő véleményük sem elhanyagolandó.

Szintén a kultúrához kapcsolódik, hogy 2012 őszén új Hódmezővásárhely született. A város szívében, összesen 4,2 milliárd forintból megvalósult a Tornyai János Kulturális Városnegyed. Ellenzéki sajtóorgánumokban lehet arról olvasni, hogy kultúrára költeni nem szabad, mikor ilyen gazdasási helyzetben van az ország.

– A kultúra nemzetmegtartó erő, ezért kell anyagilag is támogatni. Kiemelendő a magyar nyelv védelme; de ugyanúgy támogatni szükséges a magyar színházkultúrát, a festészetet, a zeneművészetet, mindent, ami minket, magyarokat meghatároz és megerősít identitásunkban. Ez nem jelenti azt, hogy más népek kultúráját nem kell megismerni, de a magyarság értékeit óvnunk és bemutatnunk kötelességünk.

Milyen pályázati projektből állt össze a költségvetés?

– A 4,2 milliárdos összköltségvetésű kulturális városnegyed kialakításának alapját három pályázati program képezi. Sikerült úgy összekapcsolnunk őket, hogy egy egységes és modern intézményrendszert, és egy új városközpontot hoztunk létre. A pályázatsorozat elindítására az egyik legfontosabb érvünk az volt, hogy a művelődési központ, ami 1947 és 1949 közt épült, lényeges rekonstrukciót kívánt. Sem technikailag, sem a lehetőségeit tekintve nem tudta azt a szerepet betölteni, amire hivatott: nem tudott minőségi szórakozást nyújtani a vásárhelyieknek. A kívül-belül újjászületett, a jelen kor követelményeinek megfelelő technikai eszközökkel felszerelt művelődési központ azonban már mind a nézők, mind az előadók igényeit kielégíti. Be is igazolódott a törekvésünk: színvonalas programmal és rengeteg eladott bérlettel indul az őszi szezon is. A Tornyai János Múzeum két szárnnyal bővült, megújult az Alföldi Galéria belső tere, és nagyon fontosnak tartottuk az egyik legrégebbi műemléképületünk, a szerb ortodox templom renoválását is. A templom külsőleg teljesen megújult, belsőleg csak részben, az ikonosztáz restaurálása még folyamatban van. Az Ótemplomi Református Egyházközség is pályázatot adott be, de mivel önrésszel nem rendelkeztek, az önkormányzat 41 millió forint önrészt biztosított számukra. Ezzel a város egyik legrégebbi műemléke, a Református Ótemplom belülről megszépült, s a képviselőtestület úgy döntött, további 30 millió forintot ad az épület küldő renoválásához. Mindemellett az unitárius templom is teljes egészében megújult. Büszkék vagyunk arra, hogy Hódmezővásárhelyen három műemlék, illetve műemlék-jellegű templomot tudtunk megújítani. Régi vágyunk volt a belváros felújítása, egy élhető, 21. századi városközpont kialakítása, s ezt sikerült megvalósítanunk.

Azért lényeges mindaz, amit mond, mert a budapesti liberális sajtó azzal támadja Hódmezővásárhelyt, hogy hatalmas összeget vettek föl, de nem látszik, hogy azt mire fordították.

– Ezt az mondja, aki úgy fogalmaz meg véleményt, hogy el sem látogat Hódmezővásárhelyre.

Új Munkácsy-képpel is gazdagodott a Tornyai János Múzeum. Ezt vásárolták, vagy adományozás során került a gyűjteménybe?

– Amikor a Tornyai Múzeum megújult, egy magát megnevezni nem kívánó műgyűjtő tartós letétként fölajánlotta az intézménynek Munkácsy Női fej c. festményét. Ezt az olajfestményt, ami az Ecce Homo női alakjának tanulmánya, 1895-ben adományozta Tornyai Jánosnak Munkácsy Mihály.

Beszéltünk a művészetről, népművészetről. A hódmezővásárhelyi polgármesteri hivatal függönyeit vásárhelyi hímzésminták, motívumok díszítik. Ez bizonyítja, hogy nem csak beszélnek a lokálpatriotizmusról.

– Sajnos már egyre kevesebben foglalkoznak a vásárhelyi hímzéssel. Régebben még működött az a háziipari szövetkezet, ahová nyugdíjas nénik dolgoztak be. Sikerült azonban a hímző műhelyünk mellet lévő iskolával olyan kapcsolatot kialakítani, hogy a hetedikes, nyolcadikos lányokat megtanítják a vásárhelyi hímzés technikájára. Ennek érdekessége, hogy az alapanyaga kendervászon, amelyet növényi festékkel színezett fonallal varrnak ki. Így reményeink szerint e néprajzi kincs – mely kultúránk alapjait erősíti – őrzése és továbbvitele biztosított a jövő számára. Ez a példa jól jellemzi a város művészetpártoló, kultúrateremtő és ápoló törekvéseit is. Hisszük, hogy egy közösségnek nem csupán a hagyományok tisztelete és az értékek védelme a feladata, de újra és újra be kell kapcsolnia azokat a jelenbe, az egymást követő generációk életébe. Hiszen csak így maradhat meg az érték, így kaphat folytatást a hagyomány.

Papolczy Gizella – Medveczky Attila