|
 2013.09.27.
„Mindössze tizennyolcan
maradtunk...”
A kommunista haláltábor felszámolásának 60. évfordulójára
emlékeztek Recsken
„Recsken a
kommunista haláltáborban naponta fél liter kávénak nevezett löttyöt
és kb. húsz deka kenyeret adtak. Reggel és este a hóban sárban
gyaloglás, kőfejtés és válogatott fenyítések, megalázások
után, még ún. csuklógyakorlattal is kínozták az
embereket, aki nem bírta azt télen-nyáron a
sötétzárka várta, ahol nyolctól akár kilencven napig
is szenvedhetett a fogvatartott. Az internáltat egy kis helyiségbe
tették, ahol fél méter magasságban farúd volt ülőkének. A
különleges zárkának beton medencéje volt, amelyben állandóan
húsz centiméter magasan állt a víz. A gúzsbakötés gyakori büntetés
volt, éjjel hajtották végre, mert nappal dolgozni kellett. Ennél
a büntetett két karját összekötötték, s térdei alatt áthúzták.
Végül egy botot dugtak a karjai és térdhajlása közé, majd
oldalt döntötték. A tábort szögesdrót és nyolc géppuskával
ellátott figyelőtorony övezte. A tábornak nyolc százada volt,
huszonöt-harminc személyes priccsekre zsúfolták össze éjszakára
az embereket. A barakkokban a hihetetlen mennyiségű bolha
lehetetlenné tette az internáltak alvását. A tábort teljesen
elzárták a külvilágtól; posta, csomag és látogató itt
ismeretlen volt.”
Éppen
60 éve, 1953 szeptemberében zárta be az ÁVH a „magyar
Gulagnak” nevezett, hírhedt recski internálótábort. Erre emlékeztünk
szeptember 7-én a mátrai nagyközségben, a túlélőkkel és
hozzátartozóikkal, valamint Duray Miklóssal,
Boros Péterrel, Menczer Erzsébettel,
a Szovjetunióba elhurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások
szervezete elnökével,
Dégi András POFOSZ
elnökkel. Jelen volt Dr. Lomniczi Zoltán és v. Hunyady László
a Történelmi Vitézi Rend főkapitánya is. Az egykori rabok
neveit megörökítő emlékműnél beszédet mondott Hende Csaba
honvédelmi miniszter, valamint v. Krasznay Béla, a Recski Szövetség
országos elnöke.
Három
különbusszal indult a megemlékezők egyik nagy csoportja a
Recski Szövetség budapesti központja elől szombat reggel. Miután
sokan érkeztek egyénileg, több környékbeli iskola tanára is
fontosnak érezte, hogy tanítványait elhozza. Mintegy félezren
gyűltünk össze a Csákány-kő lábánál fekvő emlékhelyen.
Az
ÁVH alig egy évvel a bezárás után ledózerolta az egész tábort.
Szinte semmi sem maradt meg az épületekből, őrtornyokból, szögesdrótokból.
Az erdészetet arra kötelezték, hogy gyorsan növő fákkal ültesse
be a területet, így a rendszerváltás idején az emlékezet segítségével
kellett rekonstruálni a helyszínt. Mára újjáépült az
egykori büntetőbarakk, az egyik őrtorony, a kínzóhelyként
funkcionáló verem, és kövekből kirakták a többi barakk körvonalát
is. Helyüket táblák is jelzik. Az egykori ÁVH-s törzsépület
helyén ma múzeum áll, ahol nemcsak Recsk, hanem az összes
egykori hazai internálótábor történetébe bepillanthattunk.
Hende
Csaba honvédelmi miniszter lépett elsőként a mikrofonhoz.
Megemlékezésében kiemelte, hogy Recsk a szocializmus igazi arcát
mutatja meg nekünk. Az emlékezés pedig azért is fontos, mert
ezzel tudunk tisztelegni az itt szenvedők előtt.
– Ebben az embertelenségben csak az volt képes túlélni,
aki mindvégig ember maradt, megőrizte tartását, méltóságát.
Recsk sajnos méltán illeszkedik történelmünk legtragikusabb
helyszíneinek sorába. Időrendben nézve Muhi, Mohács, Doberdó,
a Don-kanyar és Auschwitz után Recsk, a haláltábor következik.
A honvédelmi miniszter hangsúlyozta, soha nem igazolhatjuk a
gyilkosokat, a kínzások végrehajtóit, a szocializmus nevében
elkövetett rémtetteket.
– Semmilyen felmentést nem kaphatnak tőlünk, az utókortól.
Fontos leszögeznünk, hogy elítéljük, megvetjük mind a
szocialista, mind pedig a nemzeti szocialista diktatúrát és
azok működtetőit – szögezte le.
A
Recski Szövetség országos elnöke, v. Krasznay Béla megemlékezésében
elmondta, hogy éppen 25 éve alakult meg az anyaországi Recski
Szövetség.
– Létezésünk célja, működésünk értelme többrétű
– kezdte emlékezését az elnök. – Egyrészt szeretnénk segíteni
azokat, akik még élnek az egykori fogvatartottak közül. Sajnos
mára mindössze tizennyolcan maradtunk, recski rabok, és ebben
benne vannak a külföldön élők is. Fontos feladat lett számunkra
ugyanakkor az is, hogy továbbadjuk a fiatalabb generációk számára
mindazt, ami történt. Örömteli tény, hogy évről-évre egyre
több fiatal látogat el az emlékhelyre.
Vitéz
Krasznay Béla szót ejtett a recski táborban jelen lévő
beszervezésekről és a besúgókról is.
– Ez egy olyan téma, amelyről általában szégyenlősen
hallgatunk, pedig bizony jelen volt a tábori hétköznapokban. Több
szinten működtették a besúgói hálózatot, és a jelentgetők
mindenütt jelen voltak közöttünk is. Általában a leggyengébbeket
sikerült beszervezni, nem egy esetben elég volt ehhez egy csajka
bab is. Ugyanakkor azt is fontosnak tartom, hogy ne mondjunk ítéletet
azok felett, akik gyengének bizonyultak vagy megtévedtek. Ítéletet
mondani ugyanis legfeljebb annak lehet joga, aki saját maga is végigélte
a borzalmakat, és mégis képes volt elutasítani a beszervezési
kísérletet.
Emlékező
beszédét v. Krasznay Béla az alábbiakkal zárta:
– Recsk örök érvényű, legfontosabb üzenete az, hogy
így jár az a nemzet, amely bármilyen eszmerendszer érdekében
hajlandó feláldozni saját véreit. Isten óvja ettől
Magyarországot!
A
megemlékezést Pregitzer Fruzsina színművésznő szavalata és
a Mátrai Visszhangok Vegyes Kórus által előénekelt Szózat zárta.
Kovács
Attila
|
