vissza a főoldalra

 2014.04.04. 

A magyar kormány kiemelten kezeli a fogyatékosságügyet

Alaptörvényünk deklarálja, hogy a magyar jelnyelv a magyar kultúra része

Dr. Kósa Ádám, a Fidesz európai parlamenti képviselője és a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége elnöke. Siketként az első ügyvéd és az első európai parlamenti képviselő, aki jelnyelven kommunikál. Képviselő úr elmondta: a kormány felismerte, hogy a fogyatékossággal élő embereket képviselő országos érdekvédelmi szervezeteket meg kell erősíteni, ezért úgy döntött, hogy 5 százalékkal megemeli támogatásukat.

 Milyennek ítéli meg az Orbán-kormány intézkedéseit a fogyatékossággal élők támogatásával kapcsolatban?

 – Két hangsúlyos elemet szeretnék ezzel kapcsolatban kiemelni. Mintegy 44 milliárd forint értékű forrást biztosított eddig a jelenlegi kormány a fogyatékossággal élő személyek különböző programjaira. Tette ezt úgy, hogy egy folyamatosan szélesedő spektrumról tudunk most már beszélni. Jutott pénz az autistákra, a látás- és mozgássérültekre ugyanúgy, mint a siketekre és nagyothallókra, de egyéb fogyatékossági területekre is jut ma már fejlesztési forrás. A RÉV projekt keretében pedig nem csupán a fogyatékossággal élők, hanem a megváltozott munkaképességű személyek is hathatós támogatást kapnak képzés vagy átképzés formájában, ami a munkavállalásukat könnyíti meg. A nagy létszámú lakóotthonok kiváltása pedig egész Közép-Kelet Európában egyedülálló vállalás. A másik nagyon fontos elem pedig az idei költségvetésben keresendő. A kormány ugyanis felismerte, hogy a fogyatékossággal élő embereket képviselő országos érdekvédelmi szervezeteket meg kell erősíteni, ezért úgy döntött, hogy 5 százalékkal megemeli a támogatásukat. A kormány ezzel a lépéssel elismerte azt a munkát, amit ezek a szervezetek végeznek fogyatékossággal élő tagjaik érdekében. Ez igen erős kontraszt annak fényében, hogy a Bajnai-kormány idején pont a drasztikus vágás ellen kellett harcolniuk ugyanezen szervezeteknek.

 Bizonyára nem elég a pénzügyi segélyezés, hanem a foglalkoztatás is lényeges. Mennyiben módosult 2010-től a megváltozott munkaképességű magyar polgárok foglalkoztatása?

 – A legfrissebb adatok szerint ebben is jobban teljesít Magyarország. Az elmúlt négy évben a megváltozott munkaképességű foglalkoztatottak száma 44 ezer főről 60 ezerre nőtt. Az új elemként bevezetett rehabilitációs kártya 22 ezer ember elhelyezkedését segítette.

 Van remény arra, hogy a jövőben ez a szám emelkedjen?

 – Természetesen. Ez egy folyamatosan emelkedő tendencia, amiről az imént beszéltem. Azok a rendszerszintű változtatások, amelyek azt tartják szem előtt, hogy aki képes és szeretne, az tudjon dolgozni, már most mutatják pozitív hatásukat. A további emelkedéshez azonban elengedhetetlen a munkáltatók további szemléletváltozása is, de szerencsére ebben is látok előrelépést.

 Magyarországnak az EU-n belül van-e szégyenkezni valója a fogyatékossággal élők támogatása területén?

 – Úgy gondolom, hogy nincs szégyellnivalónk. Az Európai Parlamentben többször is beszéltem arról felszólalásaimban, hogy a válság sajnálatos módon a legelesettebbek körében érezteti leginkább a hatását, akiknek az érdekérvényesítő képessége és iskolázottsága alacsony. A munkáltatók is hajlamosak tőlük megválni az elsők között. A magyar kormány többek között ezért is kezeli kiemelten a fogyatékosságügyet. Különböző intézkedésekkel támogatja képzésüket, foglalkoztatásukat, sőt érdekvédelmi szervezeteiket is partnernek tekinti és erősíti. Ez a helyes irány, ezen az úton kell továbbra is haladni.

 Miért tartja lényegesnek, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen külön tantárgy keretében tanítsák a fogyatékossággal élőkről szóló ismereteket, és hogy a közszolgálati tisztviselők és a közalkalmazottak kapjanak jelnyelvi pótlékot?

 – Az érzékenyítést tartom nagyon fontosnak, hogy mindenki első kézből szerezzen tapasztalatot arról, hogy mire van szüksége a fogyatékossággal élő személyeknek. Egy állam pedig akkor mutat jó példát, és akkor teheti könnyebbé a saját dolgát ezen a téren, ha a jövő közszolgáit már eleve felkészíti ezen a téren. A legjobbnak pedig azt tartanám, ha ennek a tantárgynak a kidolgozásában és magában az oktatásban a fogyatékossággal élőket képviselő szervezetek vehetnének részt, mert ők ismerik a legjobban az igényeket. A jelnyelvi pótlék is szemléletformáló hatással járhat. Ma már az alaptörvényünk is deklarálja, hogy a magyar jelnyelv a magyar kultúra része, és ebben a formájában védendő. Aki a jelnyelv elsajátításával ezt a nemes célt segíti és tudásával a hallássérültek társadalmi integrációját előmozdítja, az megérdemli, hogy ez honorálva legyen. Ha az idegen nyelvek ismerete előny egy közszférában dolgozó embernél, akkor a magyar jelnyelv ismerete is legalább ennyire méltányolandó tudás. A jelnyelvre ideje végre valóban önálló nyelvként tekinteni. Itt szeretném megjegyezni, hogy a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete nemrég indította el JelEsély nevű projektjét, amely a magyar jelnyelvet kutatja és egységesíti majd, támogatva ezzel a jelnyelvi törvényben foglaltak teljesülését, különös tekintettel a bilingvális oktatás bevezethetőségére.

 Miniszterelnök úr a közelmúltban kommunikációt segítő eszközt adott át a SINOSZ-székházban. 2015 februárjáig közel 1250 tabletet bocsátanak a siketek és nagyothallók rendelkezésére, hogy kipróbálhassák az új videó alapú jelnyelvi tolmács- és szöveges operátori szolgálatot. Mi ennek a rendszernek az előnye?

 – Ha egy szóban kell felelnem erre, akkor azt tudom mondani: esélyegyenlőség. A SINOSZ Kontakt Tolmácsszolgálat valósidejű, azonnal rendelkezésre álló, oda-vissza működő szolgáltatást biztosít a siket, nagyothalló és siketvak személyek számára. A felhasználók külön telefonszámot kapnak, melyet bárki felhívhat, a tolmács azonnal bejelentkezik, és jelnyelven vagy szöveges fordításban akadálymentesít. A Kontakt használatával minden hallássérült teljes értékűen tud majd telefonálni, mint bárki más, sőt ő is ugyanúgy elérhető lesz bárki számára, legyen az halló vagy hallássérült, ez már nem fog számítani ezentúl. A konkrét előnyök közül három fő területet emelnék ki. Egyszerűbb lesz az ügyintézés, a hivatalokban a Kontakt segítségével, egyfajta távtolmácsolással lehet kommunikálni az ügyintézőkkel. Sőt néhány Kormányablakban még eszközt is biztosítanak  ehhez, nem szükséges a hallássérültét használni. Vészhelyzet esetén szintén azonnal lehet szakszerű segítséget kérni telefonon, az orvossal akadálymentesen lehet kommunikálni. A harmadik pillér pedig a munkavállalás segítése. A Kontakt segítségével bármilyen kommunikáció azonnal akadálymentesíthető, akár a főnökkel, akár a munkatársakkal való interakciók során, de már állásinterjún is bizonyítja majd a hallássérült, hogy nincs akadályoztatva ezen a téren. Szerintem nagyon tanulságos lesz egy ilyen állásinterjú a HR-es munkatársak számára is.

 Mi a tapasztalata: az Európai Parlamentben milyen mértékű összefogás valósult meg a fogyatékossággal élő személyek érdekében?

 –Európai parlamenti munkám kezdetekor hangsúlyoztam, számomra a fogyatékosságügy nem jobb- vagy baloldaliság kérdése. Ennek megfelelően kezdtem el dolgozni, és úgy érzem, az Európai Parlamentben megértették ezt az elvet. Számos kezdeményezést tudtam olyan képviselőkkel együtt sikerre vinni, akik más politikai nézeteket vallanak. A legnagyobb frakcióközi munkacsoport, a Disability Intergroup elnökeként a fogyatékosságügyet közös európai üggyé sikerült emelnem, képviselőtársaim támogattak ebben. Az Európai Parlamentről szerintem elmondható, tettekkel bizonyította, hogy a fogyatékossággal élő uniós állampolgárok mellett áll.