vissza a főoldalra

 2014.04.25. 

Első helyen végzett a nógrádi Nagybárkány

Ahol nincs megélhetési bűnözés és működik a mezőgazdasági közmunkaprogram

Négy új közfoglalkoztatási program kezdeményezőjét részesítette elismerésben Pintér Sándor belügyminiszter április 4-én. Az első helyen a Nógrád megyei Nagybárkány végzett, a település közfürdő és mosókonyha üzemeltetését kezdeményezte a mély-szegénységben élők és a roma lakosság szociális hiányainak csökkentése érdekében. A község 8 millió forintot kapott. Dombovári Edina Nagybárkány polgármestere elmondta: mindemellett lényeges a roma kultúra megőrzése, újra meg kell tanítani a fiatal generáció tagjait saját hagyományaikra, a közfoglalkoztatottak gyermekei számára pedig szükséges a nappali foglalkoztató helyiség kialakítása.

 A Belügyminisztérium a közfoglalkoztatási programok bővítésére írt ki pályázatot még 2013-ban. Ebből arra következtethetünk, hogy Nagybárkány településén eddig is sokan vettek részt a közfoglalkoztatásban?

 –Nagybárkány számára nincs is más lehetőség, mint az, hogy minél többen részt vegyenek a közfoglalkoztatásban. A település Észak-Magyarországon, Nógrád megyében fekszik, és az infrastrukturális állapotok sem kedvezőek, hiszen a 21 –es főút igen rossz állapotban van, s most örülünk annak, hogy folytatódik egyik szakaszának a négysávosítása.  Nálunk egyelőre nem lehet elsődleges munkaerőpiacról beszélni. 678 fő lakja Nagybárkányt, s közülük 120-an élnek segélyből. A lakosság összetételét jellemzi, hogy körülbelül 70%-ban romák lakják. Mindezek ellenére nincsenek közbiztonsági problémáink. Ezt az állapotot csak úgy lehet fenntartani, ha a lakosság számára van elegendő élelem, és képesek a helyiek a felgyülemlett adósságukat visszafizetni. 2011-től elindultak a településen a közfoglalkoztatási programok, de mi akkor még nagyon csekély létszámmal vettünk ezekben részt, mert meg akartuk ismerni a projekt által nyújtotta lehetőségeket. 2012-ben viszont „nagyot álmodtunk”, és úgy döntöttünk, hogy a közmunkaprogramok kapcsán részt veszünk a mezőgazdasági programlábban is. Javarészt romák vesznek részt a programunkban, olyanok is, akik számára a munka fogalmával való ismerkedés csak most valósul meg. A teljesség kedvéért annyit még megemlítenék, Nagybárkány harmadik alkalommal részesül miniszteri elismerésben közfoglalkoztatási programjai kapcsán.

 Több helyen fóliasátrakat állítanak, és ott a közmunkások dolgoznak, és a megtermelt zöldégből is részesülnek. Esetünkben is erről van szó?

 –2012-ben 3.6 hektárnyi földterület került a közmunkaprogramba bevonásra, a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet jóvoltából. Korábban dr. Sipos Gyula rendőrtábornok úr, a korábbi tervtárgyalások egyik lebonyolítója-kitalálója, fogalmazta meg azt, hogy „Nagybárkány az a település, ahol a semmi van”. Sajnos ez valóban megfelel a valóságnak. Mi nem vettünk részt településrekonstrukciós pályázatokon, az iskolában nem lett korszerűsítve a fűtés, egyetlen egy önkormányzati tulajdonú épület sem lett felújítva, s így lassan minden az enyészeté lett. 40 milliós adósságú települést örököltem, ráadásul elindított adósságrendezési eljárással, amit a sajtóból hozott kapcsolatoknak köszönhetően sikerült leállítani, és idővel megtörtént az adósságok rendezése is.

 A kormány adósságkonszolidációja mennyiben segített az önkormányzatnak?

 –Nagyon sokat, hiszen az adósságkonszolidáció OTP-nél lévő folyószámlahitelünket teljes mértékben kiváltotta. Ez a mi esetünkben 10 milliós tétel volt. Emellett nagy adósságot halmozott föl a település a szolgáltatóknál is. Számomra az elmúlt időszakban a minisztériumok nagyon sokat segítettek, mert jeleztem feléjük azt, hogy bár jogszabályi kötelezettségem, de forrás hiányában nem tudok például a pedagógusoknak jubileumi díjat fizetni. Kértem ezen összegek biztosítását, amit meg is kaptam. 2012-ben pedig12 millió forintos adósságállományt rendezett az Emberi Erőforrások Minisztériuma, ami nagy segítséget jelentett.

 Térjünk vissza a közmunka programra.

 –2012-ben le mertem írni a közfoglalkoztatási pályázati anyagomban a Belügyminisztériumnak, hogy azokat az embereket, akiket vissza kellene vezetni a munka világába, 47 ezer forintért nehéz lesz munkára bírni. Ez csak abban az esetben valósulhat meg, hogyha természetbeni juttatásként visszaoszthatom mindazt, amiért dolgoznak. A település múltjára és adottságára való tekintettel ezt a BM elfogadta, és így meg tudtam védeni a dolgozatomat is.

 Tehát a közmunkások, hanem mezőgazdasági tevékenységet végeznek?

 –Nem vagyok a „lapáttámasztásos” munka híve. Ugyanakkor nem titok, úgy kell munkára bírni az embereket, hogy figyelemmel kell lenni arra is, hogy ők a választópolgáraim, tehát kölcsönösen egymástól függ további sorsunk Ettől függetlenül megvannak az elvárásaim: 2013 végén szintén egy belügyminisztériumi döntés értelmében soron kívül 3 millió forintos támogatást kaptunk fóliasátor építésére. A szabad földterületen már elültettük a magvakat, dugványoztunk, és két héten belül felállítjuk a három fóliasátrat is. Természetesen ettől függetlenül a palánták nevelése elkezdődött, amiket a közfoglalkoztatottak otthon gondoznak. Tehát a hideg időjárás ellenére nem maradtunk el munkákkal. Próbálkoztunk a mederlapozással is, de ezt a programunkat leállítottuk, mert igen nagy bürokráciával járt annak engedélyezési folyamata. Így a mederlapozásra kapott összeget átcsoportosítottuk illegális szemét-lerakóhelyek megszüntetésére, de túl vagyunk az erdei utak kitakarításán is. Jelenleg konténerekben gyűjtik a szemetet a lakosok.

 Nehéz volt a helyi lakosokat rávenni arra, hogy jobb segély helyett a munkát választaniuk?

 –Azoknak, akik 20 évig nem dolgoztak, megmagyarázni azt, hogy miért jó, ha 8 órán keresztül dolgoznak, és ezzel érdemi munkát végeznek, nem egyszerű feladat. Nem kerülöm meg a kérdésre a választ: vannak, akikkel nekem ugyanúgy vannak problémáim, mint más polgármestereknek – sosem szépítem a nagybárkányi helyzetet – , míg mások elfogadják az adott szituációt, élnek a lehetőséggel, és azt mondják, még mindig jobb egy sokgyermekes család esetében 60-80 ezer forintot munkával megkeresni, mint 22 ezer forintos segélyből kilátástalanul élni. Főleg a nők örültek ennek a lehetőségnek, mert a roma társadalom jellegzetessége, hogy az asszony ül a tűz mellett, míg a férfi hazaviszi a keresetét, vagy a segélyt.

 Ha hazaviszi egyáltalán…

 –Kérem, hogy ne általánosítson! A nagybárkányi roma társadalom nagyon becsületes. Nálunk nincs megélhetési bűnözés, és a játékgépbe sem dobálja be a férfi a megkeresett összeget. Természetesen olyanok is vannak, akik kijelentették, hogy havi 47 ezer forintért nem akarnak itt dolgozni, helyette elmennek nehéz fizikai, alkalmi munkákra.

 A kormányzati körökből azt lehet hallani, hogy a cél, hogy a közmunkások később elhelyezkedjenek a versenypiacon. Ehhez viszont képzettség is szükséges. Nagybárkány esetében ezt meg lehet valósítani?

 –Amennyiben a környéken, vagy a településen felépül egy olyan üzem, amely elsődleges munkahelyet biztosít, akkor van erre remény. Gondoljunk bele, hogy egy fővárosi cég vezetője sem szívesen fizeti ki a nagybárkányi lakos 100 ezer forintos bérletét, és emellett a munkabérét. Még akkor sem, ha az illető jó bizonyítvánnyal rendelkezik. Tehát helyben kell munkahelyeket teremteni, amelyre a tervezett szociális szövetkezet megoldást jelenthet. A jelenlegi kormányzat megfogalmazta, hogy a megye keleti részét is fejleszteni kell, így hiszek abban, hogy a térségbe beruházók érkeznek, önkormányzatunk is folytat e tekintetben tárgyalásokat. Közfoglalkoztatottaink elvégeztek konyhai kisegítő OKJ-s képzést, motorfűrész-kezelő és kisgépkezelő tanfolyamot, és a mezőgazdasági csoportból 13 fő elvégezte a mezőgazdasági képzést, ők így megkapták a 100 ezer forintos sikerdíjat. És már egy férfi számára, aki nagyon szeret és tud főzni, és részt is vett a szükséges képzésben, az elsődleges munkaerőpiacon ajánlottak föl lehetőséget, de nem ő az egyedüli példa.

 Önök közfürdő és mosókonyha üzemeltetését kezdeményezték a mélyszegénységben élők és a roma lakosság szociális hiányainak csökkentése érdekében. A BM-től kapott 8 millió forint elegendő ezeknek a helyiségeknek az üzemeltetésére?

 –A Belügyminisztérium döntése a díjazott pályázatok esetében sokkal „mutatósabb”. Komplex pályázati anyagot fogalmaztam meg – a helyi esélyegyenlőségi programot is én írtam meg, hiszen az egész hivatalban rajtam kívül két köztisztviselő és egy kisegítő dolgozik – amiben kiemeltem, mennyire lényeges a roma kultúra megőrzése, a családoknál a még fellelhető rima kultúra átadása, és hogy a közfoglalkoztatottak gyermekei számára szükséges a nappali foglalkoztató helyiség kialakítása is, hiszen a nyári időszakban nincs hová vinni az óvodáskorú gyerekeket. A közfürdő és a mosókonyha létesítése azért lényeges, mert a tartozóknak 7,5 millió forintos a kintlévőségük a vízművek felé. S e mellett az önkormányzatok számára egy jogszabály is előírja, hogy azon utcákban, ahol elzárták a vizet, vagy korlátozásra került a szolgáltatás, kötelező feladat a közcsap megnyitása. Azt is tudom, hogy a Tiszántúlon több településen vérhas - és tbc-fertőzés ütötte fel a fejét, amiről nemrégiben a sajtó is beszámolt. S mivel enyhe volt a telünk, nagyon féltem attól, hogy a lakosság egy része a nem megfelelő higiéniás körülmények miatt több járvánnyal, és esetleg a fejtetvességgel is szembesül majd, ez pedig idővel mindannyiunkat érintheti. Ezért fogalmaztam meg ezt a pályázatot, és kimondtam: ne szégyelljük ezeket a hátrányokat, helyette keressünk minél előbb megoldást az adott problémákra. Az épület felújítását – ahol a mosókonyha és a közfürdő üzemelne – állami segítségből valósítjuk meg. Az említett 8 millió forint sikerdíj, ami az átadáskor el is hangzott. Ezt az összeget is a pályázatra fordítjuk. A célunk, hogy európai szintű létesítményt hozzunk létre, ami megfelel az elvárásoknak és az előírásoknak is. A díjat azért kaptuk, mert a programunk pilot-projekt lett, hiszen az említett problémák más településeket is érintenek.

 Tehát a település önkormányzata példát is mutat?

 –Nem szeretek idegen tollakkal ékeskedni, hiszen volt a történelmünkben olyan időszak, amikor üzemeltek közfürdők és mosókonyhák. Tehát nem új keletű dologról van szó. Számomra lényegesebb kérdés volt az, hogy az adott korban, és helyzetben az adott település vezetője megfogalmazza, felismeri–e a helyi problémákat. Nekünk pedig a következő feladatunk rendeletben meghatározni a rászorulók körét, azokét, akik igénybe vehetik a létesítményt, azért is, hogy ne vívjuk ki azoknak az ellenszenvét, akik képesek a számlájukat havonta befizetni. A mosókonyha és a közfürdő létesítésével mindemellett újabb munkahelyeket teremtünk a településen, ami az eddig elmondottak tükrében hatalmas dolog.

Medveczky Attila