vissza a főoldalra

 2014.08.01. 

Mindenki felmentve, csak a magyarok a bűnösök

A holokauszt irodalma egységes abban, hogy Romániából például senkit sem deportáltak megsemmisítő táborokba.  Sokat segítene Schmidt Márián, ha elővenne legalább egy jobb gimnáziumi történelemkönyvet vagy egy lexikont, amelyből megtudhatná az ezzel kapcsolatos adatokat. (Ungvári Krisztián)

 Mondják, jó pap is holtig tanul, nyilván senkinek nem árt, ha egy jobb könyvet vagy lexikont a kezébe vesz. Jó ideje követem Ungvári publicisztikai bakugrásait, és úgy ítélem meg, neki lenne a legnagyobb szüksége arra, hogy ne csak írjon, olvasson is ! A Dennis Deletant által szerkesztett kötetet ajánlom nb. figyelmébe. Ebben a dokumentumgyűjteményben hasznos információkra lelhet Románia zsidópolitikáját illetően. Mégiscsak furcsa, hogy Ion Iliescu államelnök 2003-as történelemferdítő kijelentései köszönnek vissza Ungvári álláspontjában. Ám hitelesebbnek tartom annak a nemzetközi történészbizottságnak a jelentését, amely a Romániában és az akkor román fennhatóság alatt állott Transznisztria területén történt zsidóüldözésekről és népirtásokról készült. A bizottság 2004-ben bemutatott, azóta nyomtatásban is napvilágot látott jelentésében minden félreértést kizáróan szögezte le, hogy 280-380 ezer zsidó és 11 ezer roma személyt öltek meg a román polgári és katonai hatóságok közvetett vagy közvetlen módon.

Az egyéb dokumentumokból kiolvasható adatokból világosan kitűnik, hogy rendszeres volt a zsidók házainak átkutatása, ezreket tartóztattak le, akiket az utcán, a rendőrség főhadiszállásán vagy éppen otthonaikban lőttek agyon. A sorozatban elkövetett egy-egy akció áldozata mintegy négy-ötezer fő volt, nem hozzászámítva a további ezreket, akiket deportáltak, akiknek nagy része már a vagonokban éhen- vagy szomjan pusztult.

Mint közismert Románia nemcsak a korábban elcsatolt Besszarábiát foglalta el, hanem a Dnyeszter és a Bug folyó közötti területet is (Transznisztria). Hamarosan megkezdődött az újonnan elfoglalt területek zsidó lakosságának legyilkolása vagy lágerbe hurcolása. Kisinyov (Besszarábia fővárosa) elfoglalása után pogromok törtek ki a városban. Az életben maradottakat gettóba zárták, majd nemsokára transznisztriai lágerekbe hurcolták. Az újonnan elfoglalt területek zsidóságára hasonló sors várt: túlnyomó részük elpusztult. Vagy a deportálás alatt, vagy a lágerekben vagy kivégzés során. A román hatalom korruptságának köszönhetően egy töredékük meg tudta vásárolni az életét.

 Egy kommentelő véleménye:

A román elvtársak elég sokáig buzgón titkolták tevékeny részvételüket ebben a katasztrófában, de egy 4-5 évvel ezelőtti amerikai dokumentumfilm közzététele után kicsit visszafogtak a pofájukból. A világ közvéleménye előtt természetesen évtizedekig – sajnos ma is – ezekért az ottani és a szlovákiai vagy az Ukrajnához, ill. Jugoszláviához csatolt területeken elkövetett gaztetteket is következetesen a magyarság bűnei között tartják nyilván.

 A zsidóellenes erőszak különösen súlyos formáját Heinen is alátámasztja a román hadsereg 1941 nyarán és őszén végrehajtott akcióinak ismertetésekor. A katonaság brutalitását a szerző a háborús pszichózissal, a sorkatonák háború okozta magatartászavarával, valamint a megtorlás vágyával magyarázza. A szovjetek nyomására ugyanis a román katonaságnak 1940 nyarán Bukovina északi részéből és Besszarábiából ki kellett vonulnia. E művelet szervezetlenül, fejetlenül és harc nélkül ment végbe, lebonyolítása során a benyomuló szovjet csapatok gyakran megelőzték a román katonaságot, és tagadhatatlan, hogy e vidékek ukrán, orosz és zsidó lakói közül nem mindenki bánta, hogy véget ér a két évtizede tartó, elnyomó román kisebbség- és zsidópolitika. Az viszont már a katonai vezetőség felelősségének leplezésére szolgált, hogy e területek zsidó lakosságát a szovjetekkel való kollaborációval, sőt a román katonaság elleni terrorakciókkal vádolták (az ilyen vádak tarthatatlanságát valószínűsíti a Trasca–Deletant kötet 12. forrása is, a német kémelhárítás egyik jelentése). A román társadalom jó részében eluralkodott antiszemita hangulat és erőszak, a szélsőséges román tisztek és politikusok durván zsidóellenes nyelvhasználatának hatására a szociális és családi kötelékeiktől megfosztott katonák a zsidókat globális bűnbaknak tekintették. Csupán a háború első hónapjaiban több tízezerre tehető a román katonaság és csendőrség által (gyakran német közreműködéssel) meggyilkolt zsidók száma.

Nem volt szükség ezen dokumentumok szerint deportálásra, mert helyben végeztek a zsidókkal. A román államvezetés célja ekkor egyértelműen az ország zsidóktól való „megtisztítása” volt. A Transznisztriába való deportálásokkal megérkezetteket embertelen körülmények között táborokba zárták, éheztették, kiszolgáltatták őket őrzőik, a katonaság, a környező falvak lakossága, valamint az ottani német „önvédelmi egységek” kénye-kedvének. Heinen úgy véli, a csupán papíron létező román „adminisztráció” totális csődöt mondott – így vált lehetővé mindenfajta szociális rend, önkontroll és moralitás széthullása és felbomlása.

czyla