|
 2014.08.16.
A „megújuló vagy atomenergia”
szembeállítás teljes mértékben hibás
Számításaink szerint egyértelműen versenyképes lesz a paksi
áram ára
A magyar
villamosenergia-rendszerben a fogyasztás bővülésének és a
fosszilis tüzelésű blokkok üzemen kívül helyezésének hatására
5000 megawattnyi extra kapacitással kell számolni 2025-ig. Prof.
Dr. Aszódi Attila, a Paksi Atomerőmű bővítésének kormánybiztosa:
az
energiapolitika fő célkitűzései, hogy úgy tudjuk
az energiaellátást megvalósítani, hogy a szén-dioxid-kibocsátás
csökkenjen, hogy szavatoljuk az energiaellátás biztonságát,
és amennyire lehet, a vezetékes importforrásoktól függetlenedjünk.
2011-ben a hazánkban felhasznált villamos energia 37%-a
származott az atomerőműből, 16% import volt, 25%-át földgáz
alapon állították elő, 15% a lignit részesedése. Az elmúlt
években folyamatosan emelkedett az import részaránya, ez ma már
közel 25%. Ezért is szükséges a Paksi Atomerőmű bővítése?
–Hosszú távra tekintve a paksi építkezés valójában
nem jelent mást, mint kapacitás-fenntartást. 2032 és 2037 között
leáll az a négy blokk, ami jelenleg Pakson üzemel. Ezek
darabonként 500 MW-os blokkok, és így az említett öt évben
ez a 2000 MW-nyi termelőkapacitás kiesik. Valóban, ahogy a kérdésében
is említette, a hazai villamosenergia-fogyasztásban hozzávetőlegesen
36% az atomenergia részesedése. Amennyiben leállnak ezek a
blokkok, akkor a legnagyobb szén-dioxid kibocsátás mentes
termelés eltűnik a rendszerből, és a stabil alaperőművi
termelés is megszűnne. Emiatt szükséges új atomerőművi egységek
építése. A nehézséget az okozza, hogy minden atomerőmű megépítése
hosszú időt vesz igénybe, hiszen „csak” az előkészítés
4-5 év, és az építkezés is minimum 5-6 évig tarthat. Ha azt
nézzük, hogy a most felépítésre kerülő darabonként 1200 MW
teljesítményű, úgynevezett harmadik generációs atomerőmű
minimum 60 évig képes működni, akkor kijelenthetjük, hogy a két
új blokk helyettesíti majd hosszú távon azt a négy blokkot,
ami ma Pakson rendelkezésre áll. Emellett felvetődik az átmeneti
időszak kérdése: 2025-re tervezzük az 5-ös blokk elindítását,
s ehhez az időponthoz képest a mostani 1-es blokk hét évvel később
áll le. Ez az átmenti időszak biztonsági okokból hasznos. A mérnöki
gondolkodás konzervatív, így a bizonytalanságok kikompenzálására
mindig a biztonság irányába térünk el. Ilyen értelemben egyáltalán
nem elfogadhatatlan, hogy 6-7 év átfedés legyen a mostani
blokkok és az újak üzeme között. A termelőkapacitásnak
mindenképpen meg kell lennie. Magyarországon tízévente kötelező
felülvizsgálni a nukleáris blokkok biztonságát, nem lehet húsz
évre előre megadni az engedélyt. Ezért arra is fel kell készülni,
hogy mi teszünk akkor, ha az egyik jelenlegi paksi blokk nem kap
engedélyt az utolsó tíz éves üzemi ciklusára, és idő előtt
le kell állítani. A 2025-2032 közötti átmeneti időszak a számításaink
szerint uralható. Abban a 7 évben, amikor mind a hat blokk egymás
mellett megy majd Pakson, hozzávetőlegesen évi 2 terawattóra,
az erőmű termelésének 5-6 százaléka lehet legföljebb, amit
exportálni kell.
Versenyképes lesz a paksi áram ára, mire felépülnek
ezek a blokkok?
–Az erre vonatkozó számításaink azt mutatják, hogy
egyértelműen versenyképes tud lenni a paksi áram ára. Akár a
földgáz, akár a szén, akár a megújuló bázisú
villamosenergia-termelő berendezésekkel hasonlítjuk össze az
atomerőművet, akkor versenyképes árat kapunk. Tehát gazdasági
szempontból is ésszerű, megvalósítható ez a beruházás.
Ennek egyik fő oka, hogy nagyon kedvező hitelkamatokkal kapjuk
az orosz féltől a finanszírozást. A kezdeti időszakban 4%
alatti a kamat, és az utolsó törlesztési időszakban is 5%
alatti, s mindez az ilyen hosszú távú beruházást illetően
radikálisan befolyásolja az árat. Tudjuk, hogy az elmúlt hónapokban
a sajtóban zavarba ejtően ellentmondásos számokról
olvashatunk. Ennek az az alapvető oka, hogy különböző
peremfeltételekkel készültek különböző számításokat, s
így, ha más paramétereket teszünk be egy modellbe, akkor más
eredményeket kapunk. Ha az orosz-magyar államközi megállapodásban
rögzített paraméterekkel elvégzett modellszámítások eredményeit
vetjük össze, nagyon hasonló számokat kapunk.
A blokkok hűtésre szükséges-e új kapacitást
kiépíteni?
–A Duna Európa leghosszabb folyója, s Magyarországon
meglehetősen nagy vízhozammal állt rendelkezésre. A Duna átlagos
vízhozama a paksi szelvényben körülbelül
2300 köbméter
másodpercenként. Jelenleg az atomerőmű körülbelül 100 köbméternyi
vizet vesz ki másodpercenként a Dunából és használja föl hűtésre,
majd ugyanezt a vízmennyiséget visszaengedi néhány fokkal
megmelegítve a folyóba. Az új blokkoknak a termelőkapacitása
kissé nagyobb lesz a mostaniaknál, s fizikai okokból ezzel függ
össze a hűtési igény is. Tehát valamennyivel nagyobb hűtővíz
igénye lesz az új blokkoknak – körülbelül 125 köbméternyi
lesz másodpercenként a víz felvétele. Könnyű belátni, hogy
ez a kismértékű hűtővízigény-növekedés semmilyen kárt
nem tesz a Duna ökoszisztémájának. Az új blokkoknak mindenképpen
külön hűtővíz-kivétellel kell rendelkezniük, nem lehet azt
a jelenlegi szivattyútelepre alapozni. Ha a két új blokk csak
akkor lépne üzembe, amikor a régiek leállnak, akkor sem
lehetne közös épített része a hűtővíz-ellátásnak. Előfordulhat
olyan, hogy nyáron a folyónak alacsony a vízhozama és magas a
hőmérséklete is. Ám ez a ritka eset sem jelentene problémát,
a blokkokat gond nélkül vissza lehet terhelni arra a néhány
napra, amíg fennáll a kis vízhozam és magas vízhőmérséklet.
Az elképzelések között szerepel továbbá, kiegészítő hűtést
is építenek az új blokkokhoz annak érdekében, hogy a kis vízhozamú
magas környezeti hőmérsékletű nyári napokat is át lehessen
hidalni az erőmű visszaterhelése nélkül. Azt is ki kell
emelnem: nem kell
duzzasztógátat építeni Paks alatt ahhoz, hogy az erőmű hűtését
biztosítani lehessen.
Három műszaki szerződést kell előkészíteni
a paksi atomerőmű bővítésével összefüggésben.
Milyen elemeket, kikötéseket tartalmaz ez a három szerződés?
–Most szövegezzük a szerződéseket, így a részleteket
nem tudom közölni a kedves olvasókkal. Az egyik szerződés az
erőmű tervezésére, felépítésére és üzembe helyezésére
vonatkozik. A második az üzemanyag-szállítás, s a kiégett üzemanyag
elszállítását tisztázza, míg a harmadik az üzemeltelés és
a karbantartás részleteiről szól. Az eddig megkötött két államközi
szerződés hozzáférhető az interneten is, hiszen az Országgyűlés
is tárgyalta ezeket a szerződéseket, melyek az általános
keretmegállapodást rögzítik. Ez a két szerződés az alapja a
most kidolgozás alatt lévő műszaki természetű szerződéseknek.
Németország viszont úgy döntött, leállítja
valamennyi atomerőművét, és a megújuló energia termelésére
áll át. Magyarországon kívül más államok is döntöttek arról,
hogy újabb reaktorokat építenek?
–Tudni kell, hogy bár Németországnak az a rövid-, közép-
és hosszú távú terve, hogy az ország szén-dioxid kibocsátását
jelentősen csökkentse, s úgy biztosítsák a biztonságos
energiaellátást, ennek a célkitűzésnek a teljesítésében
eddig kudarcot vallottak. Hiszen Németországnak 2011 óta évről
évre növekedett a szén-dioxid kibocsátása, mert a leállított
atomerőműveknek a nagy alaptermelését nem tudták kiváltani
azok a megújuló források, amik ugyan nagyon nagymértékben
fejlődnek náluk, de mivel ingadozva állnak rendelkezésre, nem
ugyanolyan szereplői a villamosenergia-rendszernek, mint a leállított
reaktorok. Így nem a megújuló forrásoknak adott teret az
atomerőművek kieső kapacitása, hanem sokkal inkább a barnaszén-felhasználásnak.
Azt gondolom, hogy „megújuló források vagy atomenergia”
szembeállítás teljesen hibás. Az energiapolitika fő célkitűzései,
hogy úgy tudjuk az energiaellátást megvalósítani, hogy a szén-dioxid-kibocsátás
csökkenjen, hogy szavatoljuk az energiaellátás biztonságát,
és amennyire lehet, a vezetékes importforrásoktól függetlenedjünk.
Ebből a szempontból az atomenergiának ott a helye az
„energiamixben”. De nem állítjuk azt, hogy csak atomenergiával
kell a „jövőt megoldani”, hanem olyan „energiamixet”
kell összeállítani, amiben az atomenergia, a megújuló és
bizonyos fosszilis források megfelelő arányban vesznek részt.
A kérdése második részére rátérve: azt a gondolkodásmódot,
amit most közöltem, több európai ország vallja – például:
Csehország, Szlovákia, az Egyesült Királyság, Franciaország,
Svédország, Finnország. Ezek az államok ugyanúgy „több lábon”
szeretnének állni az energiaállatás területén, mint
Magyarország.
–Attól tartok, hogy ebben az esetben nem szakmai, hanem pártpolitikai
kérdésekről van szó. S párpolitikával nem szeretnék
foglalkozni, mert én szakemberként tekintek erre a projektre. Az
EU-s ügyekkel kapcsolatban pedig megjegyzem: Magyarország számára
egyértelműen törvényben leírt feladat, hogy egy olyan nagy
beruházást, mint amilyen a paksi bővítés, jelentsen be az EB
számára. Ez már akkor is megtörtént, mielőtt a két ország
között létrejött volna a megállapodás. A többi ügyben, így
a közbeszerzés kérdésében is bejelentési kötelezettségünk
van, s ezen dolgozik a magyar apparátus. Tehát a hazai hivatalos
szervek foglalkoznak azzal, hogy az EB-vel tárgyaljanak a bővítéssel
kapcsolatban, s megtegyék a megfelelő lépéseket.
Medveczky Attila
|
