2014.08.16.

Az új magyar állam felé

A magyar állam újratervezése, átalakítása és újszerű gyakorlati használata több okból is időszerű. Az egyik legfontosabb ok, hogy nem működik jól. Nem mostantól, nem 2010-től, még csak nem is 1990-től, hanem úgy 60 éve, de tulajdonképpen Bethlen István lelépése óta ez az állam inkább van polgárai kárára, mint hasznára. A működési hibák alapja, oka, forrása többnyire valamiféle külföldön elinduló nagy hullám össze-vissza áramló maradványörvényei által keltett sodródás vagy inkább hánykolódás szokott lenni. A nagy hullámon a világ legnagyobb nemzetei szörföznek, boldogan, egyre nagyobb elszántsággal és örömmel. Hol az egyiknek, hol a másiknak sikerül ügyesebben meglovagolni a rohanó vízhegyet. Aki elbukik, elveszti az egyensúlyát, az a hullám mögötti zavarosban találja magát, és várhatja a következő hullámot. Az olyan nemzetek, mint a magyar az elmúlt néhány száz évben folyamatosan a különböző hullámok mögötti zavarosban kapkodtak levegőért, vagy éppen a hullám alatt küzdöttek az életbenmaradásért.

A nagy hullámokra történő magyar fölkerülést nemcsak a hullámról lepottyanó nemzetek karcsapásai, rugdalózása vagy éppen mélyberántó kapaszkodása okozza, hanem az is, hogy a hullámon haladók, apró ajándéktárgyakat dobálnak hátra, hogy motiválják a zavaros örvényekkel küszködőket, sőt jótanácsokat is ordítoznak, hogy hogyan juthatnának ők is fel a hullámra. Arra a hullámra, ami a rajta lovaglókat egyre távolabb repíti a zavarosban evickélőktől. Arra a hullámra, amelyre innét, az örvénylő vízből nem lehet feljutni.

Az egyetlen lehetőség az lehetne, hogy megvárjuk, jó időben észrevesszük a következő hullámot és a többieket megelőzve vagy legalább velük együtt meglovagoljuk. De mivel mi a zavarosban kapálózunk, a már régen elhaladt és utolérhetetlen hullám után, így óhatatlanul lemaradunk a következőről is. A magyarság hullámhelyzet-felismerési képességét nagyban csökkenti, hogy a hátraszórt ajándéktárgyakat felszedő szűk réteg, mely a szörfdeszka elején foglal helyet, hangosan üvöltözik, sőt akár tettlegességre is ragadtatja magát, ha hátul valaki észreveszi a mögöttünk érkező, következő hullámot.

Orbán és az őt követő Fidesz, valamint az azt követő ún. magyar jobboldal egy része azért kapott kétharmados támogatást már másodszor, mert a deszka elejéről vette észre a következő hullámot, és rájött, hogy az ajándék napszemüveg bontogatása helyett sokkal jobb lenne a hullám tetején száguldani.

Sőt nemcsak rájött, hanem el is kezdte hullám alá fordítani a deszkát. Ettől még ez a magyar állam nem lett sokkal jobb. Nem állíthatjuk, hogy most aztán haj de működik minden, sőt most ebben az időszakos kampánycsendben, amikor mindenki nyaral, nyugodtan kijelenthetjük, hogy mindenben találhat hibát, aki csak azt keresi. Nem mindenki kedvére működik az oktatás, a gazdaság, a kultúra, sőt tulajdonképpen részterületeket leszámítva egyetlen ágazattal sem elégedett a társadalom minden szegmense. Ott hánykolódunk lent az örvényesben. De még így is, önmagában a deszka helyes irányba fordítása is, önmagában a változtatás szándéka, és a jó működés alapfeltételeinek, a hullámra kerülés lehetőségének megteremtése is hatalmas eredményeket hozott. Ezen a deszkán lenni most jobb, mint korábban bármikor.

Az utolsó nagy hullám 1945-ben indult, és 1968-ban a fizika szabályait semmibe véve irányt változtatott. Ez, az innentől 68-as hullám 2003-ra teljesen eloszlott, és a rajta szörfözők a vízbe pottyantak valamikor 2008 környékén. Most mindenki az új hullámra vár. Az előző hullámot végiglovagló nemzetek és csoportok, arról győzködik a többieket, hogy a következő hullámra nem is érdemes felszállni, sőt, hogy valójában még az előző hullámot kell keresni, mert az az egyetlen létező hullám. Ez a győzködés már csak suttogva, reklámok közötti ráutalásokkal történik, az előző elhalt hullám létezőkénti eladását hivatalosan komoly ember már nem vállalja. Valójában ezt hivatalosan, programszerűen, irányzatként utoljára Francis Fukuyama merte leírni 1992-ben, tehát több mint húsz éve.

Orbán Viktor mostani, tusnádfürdői beszéde ennek a helyzetnek az összefoglaló és őszinte feltárása volt. És mint ilyen, a kötcsei beszéd óta az egyik legfontosabb megnyilatkozása. (Azt csak zárójelben jegyzem meg, hogy a kötcsei beszédet a közeljövőben újra el kellene mondani, de legalább az apparátussal elolvastatni.)

rendelkező politikai irányra épít, mely az egyetlen jelentős politikai sikert hozta Magyarországnak a XX. században. A keresztényszociális gondolkodás (lásd Merle Tamás cikkét a 18. oldalon) és az abból kinövő politikusok Bethlen István, Klebelsberg Kuno és a többiek eredménye, hogy a trianoni tragédia után Magyarország képes volt újraszervezni magát és később túlélni a második világháborút, majd a kommunizmust. Az 1920 és 1932 közötti időszak nélkül ma Magyarország nem, vagy nem így létezne.

Orbán tulajdonképpen valami hasonlót tesz hasonló elvi alapokon. Az orbáni kísérlet, mely az egyetlen lehetséges út ma Magyarországon négy lényegi ponton bukhat el. Bár Orbán Viktor némi aktuálpolitikai céllal két ügyet jelölt meg példaakadályként, melyek hátráltathatják az új magyar állam fejlődését, azért ezeknél – úgy tűnik –, lehetnek komolyabb akadályok is. Az ún. civilek bomlasztó tevékenysége és az uniós pénzeket osztogató érdekcsoport megtörése bár fontos, de talán nem létmeghatározó ügyek.

Meghatározó lehet azonban az ún. szakértelmiség kérdése. Hosszú évtizedek alatt kifejlődött egy réteg, mely tulajdonképpen a liberális demokrácia – mint eszmerendszer – köré hajlított tudományterületeken szocializálódott. Ennek a szakértelmiségnek az újra, a független gondolkodásra kevésbé fogékony része még ha amúgy egyet- értene az orbáni törekvésekkel, nap nap után azzal szembesül, hogy az ő kedves szakterületének egyes alaptézisei megdőlnek. És számára ezt a revelációt, az idáig kőbe vésettnek hitt alaptételek bukását éppen az orbáni kísérlet teszi valósággá. Ez vagy csak értetlenséget és tehetetlenséget, vagy egyenesen ellenállást vált ki.

A másik komoly akadály az előbbiből adódik. A szakértelmiség ragaszkodik megszerzett parcelláihoz, melyeket kihasított a tudomány egészéből. A parcellahatárokat a pozitivista, bürokráciaalapú gondolkodás biztosítja. Ez biztosítja, hogy oda, az ő területére más, új gondolatokkal ne léphessen be. Ennek eredményeként a találékony tehetségek, akik várják a szellemi földosztást, akik a magyar társadalom legalkotóképesebb rétegét adják továbbra is passzivitásra vannak ítélve.

Ehhez szorosan kapcsolódik a harmadik fő akadály, hogy a bürokráciaalapú rendszerek és az ezek alapján létrejött pénzügyi rendszer ugyanezen tehetségek elől elzárja a tőkét is. (Még a kimondottan erre a célra szánt állami pénzeket is) Tehát ha akarná se tudná újszerű, az új magyar állam előrejutásához elengedhetetlenül szükséges gondolatait, munkáját valósággá váltani, mert az intézményrendszerbe újításai, tevékenységei nem férnek bele, saját kezdeményezése pedig halálra van ítélve, mert intézményi kapcsolódás nélkül, a bürokráciának megfelelés nélkül és saját tőke, adminisztráció híján nem juthat tőkéhez.

Márpedig ezeknek nem felelhet meg, mert ha megfelel, akkor annak éppen tehetsége, találékonysága látja kárát. (Itt most ne csak nagy jelentőségű tudományos felfedezésekre gondoljunk, hanem a legegyszerűbb élethelyzetekre, amikor az asztalos nem tudja létrehozni kis üzemét, amikor a mérnök kénytelen multinál dolgozni, mert saját fejlesztéseit nem tudja finanszírozni, amikor a tehetséges fiatal inkább kimegy külföldre, mert itt csak a bürokráciába üközik és a többi.)

Ezek nélkül, a széles körű innováció nélkül, a tehetségek béklyóinak lecsatolása nélkül pedig valódi gazdasági eredmény nem várható. A munka alapú társadalom csak akkor lehet sikeres, ha a munka önálló célokért és megfelelő minőségben folyik. A sikeres munka alapú társadalmat csak a Németh László-i forradalom, a minőség forradalma után teremthetjük meg, ehhez azonban nem robotoló bérmunkásokra, hanem a szellem embereire, találékony tehetségekre, vagy hogy időben közelebbi elméletet idézzünk, áramlatélményben tevékenykedő emberekre van szükség (lásd. Csíkszentmihályi Mihály: Flow).

Márpedig a szakértelmiség által fenntartott pozitivista szemlélet és bürokrácia ezek ellen hat.

A negyedik akadály, hogy bár öntudatra ébredtünk, de egyelőre meglehetősen vékony dongával állunk a homokozóban. Egyelőre csak ordítani tudunk a nagyobb gyerekekkel, ha esetleg meg akarnának verni, de megvédeni magunkat nem.

Orbán beszédének ez a könnyednek tűnő része, amikor arról beszél, hogy bármi megtörténhet nagyon is komoly. Tényleg bármi megtörténhet és Orbán rendkívüli politikai éleslátását jól mutatja, hogy ezt miniszterelnökként ki meri mondani, sőt szándékosan ki is mondja. Márpedig ebben a bármiben egy fegyveres konfliktus, egy esetleges háború is benne van.

Bethlen István rendkívül sikeres kísérlete, melylyel talpra állította a megcsonkított országot nem akkor bukott el, amikor 1931-ben lemondott, hanem amikor nem sikerült, amúgy objektív okokból egy ütőképes magyar hadsereget felállítania.

Ma ilyen objektív ok, tehát hogy a nagyhatalmak megtiltják a fegyverkezést, nem áll fenn. Ennek ellenére, lényegében önként mondunk le az önálló, ütőképes hadseregről, és a hozzá tartozó hadiiparról. Most, amikor bármi megtörténhet, ez bizony nagy felelőtlenség.

A új magyar állam megerősödése előtt ez lehet a legnagyobb akadály.

Csorja Gergely

A munkaalapú állam korszaka következik

Az új magyar államszerveződés alapja egy munkaalapú állam, amely nem liberális természetű. Erről beszélt Orbán Viktor miniszterelnök szombaton Tusnádfürdőn, a 25. Bálványosi Szabadegyetem és Diáktábor rendezvényén tartott előadásában.

Az erdélyi szabadegyetem visszatérő előadójaként Orbán Viktor a szabadtéri színpad előtt összegyűlt több ezres hallgatóságnak beszámolt arról, hogy legutóbbi tusványosi beszéde óta a kormányzó polgári keresztény és nemzeti erők megnyerték a választásokat. Hozzátette, a „morális egyensúly” megnyilvánulásának tekinti a kétharmados győzelmet, hiszen 2004 decemberében az államhatárokon kívül élő magyarok visszafogadása ellen szavazó erők „úgy nyerték el méltó büntetésüket”, hogy a határon túli magyarok voksaival jött össze a Fidesz–KDNP kétharmada.

Orbán Viktor elmondta: a 25. kiadásához érkezett, az elmúlt negyedszázadot kiértékelő szabadegyetemre 1989-es rendszerváltóként kapott felkérést. Erre reagálva rámutatott: 1989 óta felnőtt egy olyan nemzedék, amely – személyes élmények híján – már nem tud referenciapontként tekinteni a rendszerváltásra. Ma már – ezt az értékes történelmi tapasztalatot hasznosítva – hasznosabb a világban most zajló változásról gondolkodni, a 2008-ban nyilvánvalóvá vált világgazdasági, világhatalmi átrendeződést tekintve kiindulópontnak – magyarázta.

Szerinte a 2008-as nyugati pénzügyi válság ugyanolyan jelentőségű változást indított el, mint ami az első és második világháború után, illetve 1990-ben zajlott le, csak nem anynyira volt egyértelmű az emberek számára, hogy másnaptól gyökeresen megváltozott világban fognak élni.

A miniszterelnök kijelentette: a világban versenyfutás van annak az államnak a kitalálásáért, amely leginkább képes egy nemzetet sikeressé tenni. Ma a világ azokat a rendszereket próbálja megérteni, amelyek nem nyugatiak, nem liberálisok, talán nem is demokráciák, és mégis sikeresek, az elemzések „sztárjai” pedig Szingapúr, Kína, India, Oroszország, Törökország – mondta.

Megpróbáljuk megtalálni a Nyugat-Európában elfogadott dogmáktól és ideológiáktól elszakadva azt a közösségszervezési formát, azt az új magyar államot, amely képes arra, hogy a mi közösségünket évtizedes távlatban versenyképessé tegye a nagy világ-versenyfutásban – fogalmazott Orbán Viktor.

A liberális társadalomszervezési elvekkel, módszerekkel szakítani kell – foglalt állást a kormányfő, aki szerint a korábbi liberális magyar állam nem védte meg a közösségi vagyont, nem kötelezte a mindenkori kormányt, hogy ismerje el a világban élő magyaroknak a magyar nemzethez való tartozását, nem védte meg az országot az eladósodottságtól, a családokat pedig az „adósrabszolgaságtól”.

Arra a kérdésre, hogy a nemzetállam, liberális állam, és jóléti állam után mi következhet, Orbán Viktor szerint a magyar válasz az, hogy egy munkaalapú állam korszaka következhet el.

Mint mondta, azt várják el a polgárok a magyar vezetőktől, hogy dolgozzák ki azt az új államszerveződést, amely a liberális államszerveződés korszaka után – a kereszténységet, a szabadságot, az emberi jogokat tiszteletben tartva – ismét versenyképessé teszi a magyar közösséget.

A magyar nemzet nem egyének puszta halmaza, hanem egy közösség, amelyet szervezni, erősíteni és építeni kell – fogalmazott Orbán Viktor, kijelentve, hogy ilyen értelemben a Magyarországon épített új állam egy nem liberális állam.

A miniszterelnök kitért arra, hogy ezt a fajta építkezést egy sajátos magyar civil szféra próbálja akadályozni.

A kormányfő szerint a norvég alappal kapcsolatos ügy is felszínre hozta azt, hogy egyes, a nyilvánosságban rendszeresen szereplő magyarországi civilek esetében „külföldiek által fizetett politikai aktivistákkal van dolgunk”, akik külföldi érdekeket próbálnak érvényesíteni Magyarországon. Ezt világossá kell tenni a magyar állam újjászervezése során – hangsúlyozta a miniszterelnök a bálványosi szabadegyetemen.

Hozzátette: ezért nagyon helyes, hogy megalakult a magyar parlamentben egy olyan bizottság, amely a külföldi befolyásszerzés folyamatos figyelésével, nyilvántartásával és nyilvánosságra hozatalával foglalkozik.

Az MKB Bank megvásárlásával a bankrendszeren belüli magyar nemzeti tulajdon aránya meghaladta az 50 százalékot – hívta fel a figyelmet Orbán Viktor. Az MKB-t egyébként soha nem kellett volna külföldieknek eladni – tette hozzá.

A devizahitelesekre utalva megjegyezte: olyan világban élünk, amikor bármi megtörténhet, még az is megtörténhet például, hogy ha a bírósági eljárások végigfutnak, akkor magyarok több száz milliárd forint értékben viszszakapnak olyan pénzeket a bankoktól, amelyeket nem szabadott volna tőlük elvenni.

Előadása végén Orbán Viktor rámutatott: mivel bármi megtörténhet, a bizonytalan jövőtől félni is lehet, de ez sok esélyt és lehetőséget is tartogat a magyar nemzet számára.

Félelem, begubózás és visszahúzódás helyett bátorságot, előretekintő gondolkodást, ésszerű, de bátor cselekvést javaslok a Kárpát-medencei magyar közösségnek, sőt a világon szétszóródott teljes magyar nemzeti közösségnek. Könnyen lehet, mivel bármi megtörténhet, hogy eljön a mi időnk – zárta tusnádfürdői előadását Orbán Viktor miniszterelnök, a szabadegyetem tavalyi jelmondatára (A mi időnk) utalva.

(2014. július 26.)