|
 2014.08.16.
Birtokpolitikához
igazított támogatáspolitika
Az MSZP-s kormányok agrártámogatási rendszere nem nevezhető
sikertörténetnek
A következő hét
évben a kohéziós alapokban – a humán- és reálinfrastruktúra
fejlesztésére – 7200 milliárd forint áll rendelkezésre, míg
a vidékfejlesztési célok megvalósítását 1100 milliárd
forint szolgálja. Győrffy Balázs, a Nemzeti Agrárgazdasági
Kamara (NAK) elnöke: a munkaerő-igényes ágazatokat kell támogatni,
hogy a vidék népességmegtartó és termelő ereje megmaradjon.
Ezért úgy döntöttünk, hogy az állattenyésztés, a kertészet,
a feldolgozás, illetve az öntözés azok a fontos területek,
melyekre mindenképpen forrást kell szánni.
A kormány átalakítja az agártámogatási rendszert, s
a mostani program a nagy gazdaságok helyett a kis- és közepes
– családi – gazdaságokat támogatja egyértelműen. Az előző
kormányzati ciklusban is ez volt a cél. Akkor miért volt lényeges
az átalakítás?
– 2010 és 2014 májusa között az uniós agrárpolitikára
igen kevés ráhatása volt a kormányzó erőnek, hiszen az a
2007–2013-as fejlesztési időszakra szólt. Tehát már egy három
éve futó programba kellett bekapcsolódnunk. Így az agrártámogatási
rendszer hathatós megváltoztatására nem volt lehetősége az
előző kormánynak. Most az egész gazdaságpolitikai tér megváltozott,
hiszen a Közös Agrárpolitika (KAP) kissé renacionalizálódott,
tehát sokkal több hatás- és jogkör maradt a tagállamoknál.
Azért arra ügyelni kell, hogy ennek a változásnak nemcsak
pozitívumai vannak, hanem lehetséges veszélyei is, amelyek éppen
a Közös Agrárpolitika megszüntetéséhez vezethetnek. Mindez
Magyarországnak nem érdeke, hiszen teljesen más lehetőségekkel
rendelkezik egy német vagy egy francia költségvetés, mint a
magyar, annak érdekében, hogy a saját termelőit támogassa. Újragondolásra
került a KAP, és így több újdonságot vezettek be; ilyen például
a zöldítés, ami bizonyos részét képezi a területalapon
kifizetett támogatásoknak. Emellett történt még egy lényeges
dolog: az EU-ban azt a döntést hozták, hogy 150 ezer eurós támogatási
szint fölött a támogatások 5%-át kötelezően el kell vonni,
és a vidékfejlesztési programban, a KAP II. pillérében kell
majd felhasználni. Ez egy minimálisan előírt összeg, ami
Magyarországra vonatkozóan 1037 hektárt jelent a mostani támogatási
megoldás mellett. A kormányzat úgy döntött, hogy a
birtokpolitikai célokhoz igazítja a támogatáspolitikát, ezért
1037 és
1200 hektár
között az unió által előírt 5%-os elvonást alkalmazzuk.
(Ennél kevesebbet nem lehet alkalmazni.) 1200 hektáros birtokméret
felett száz százalékban elvonja a kormány a mezőgazdasági vállalkozások
területalapú támogatásait (SAPS). Ez azonban nem érinti a zöldítésre
vonatkozó hektáronkénti kifizetést, csak a SAPS-ot. Ez azt
jelenti, hogy az az 525 cég, mely
1200 hektár
feletti birtokot tulajdonol, nagyságrendileg 20 milliárd
forinttal kap kevesebb területalapú támogatást, mint a korábbi
rendszerben. Ezáltal hozzávetőlegesen 20 milliárd forint kerül
a vidékfejlesztési programba, tehát a KAP II. pillérébe.
A NAK a saját álláspontját egyeztette a
Miniszterelnökséggel vagy a Földművelésügyi Minisztériummal?
– Mind a Miniszterelnökséggel, mind az agrártárcával
folyamatosan egyeztettünk. A kormánymegállapodás értelmében
lehetőségünk van állást foglalnunk minden ilyen fontos kérdésben,
amit meg is teszünk. A NAK országos elnöksége több alkalommal
is megtárgyalta a Közös Agrárpolitikát, és most az utolsó
alkalommal, a kormányülés előtti napon elsöprő többséggel
támogattuk azt a megoldást, amit a kormány is elfogadott. A
kamara alapvetően arról az oldalról közelítette meg a kérdést,
hogy munkaerőigényes ágazatokat kell támogatni, hogy a vidék
népességmegtartó és termelő ereje megmaradjon. Ezért úgy döntöttünk,
hogy az állattenyésztés, a kertészet, a feldolgozás, illetve
az öntözés azok a fontos területek, amelyekre mindenképpen
forrást kell szánni. A már említett elvonások összegével a
vidékfejlesztési programon belül van lehetőség ezeknek az ágazatoknak
a dotálására. A támogatással a munkaerőigényes ágazatokat
helyzetbe lehet hozni, és számukra többletforrásokat tudunk
biztosítani. Tény, hogy az állatállomány jelentős részét a
nagygazdaságok tulajdonolják. S lehet vitatkozni azon, hogy
mindez miért alakult ki. Az elmúlt hétéves uniós fejlesztési
időszakban a nagygazdaságok állatállománya alapvetően stagnált.
Viszont a kis- és közepes gazdálkodásokban drasztikusan csökkent
az állatállomány. Hogy ennek az-e az oka, hogy a támogatási pénzek
főleg a nagygazdaságokhoz kerültek, vagy az, hogy egyéb gazdasági
körülmények miatt nem tartottak állatot a kisgazdálkodók,
mert azt nem tartották rentábilisnak, azt nagyon nehéz megállapítani.
Mi nem az elvonás mértékét gondoljuk alapvetően mérvadónak.
Sokkal lényegesebb az, hogy akiktől forrásokat vonunk el,
viszont nagy foglalkoztatók, értékes genetikai állatállományt
tartanak, azok valamilyen más úton, más formában, forrást
kapjanak tevékenységükhöz. Ezért is támogattuk azt a 212
milliárdos programot, melyet a kormány elfogadott, ami azt
jelenti, hogy nagyságrendileg 30-35 milliárd forint jut évente
különböző munkaintenzív ágazatokra, különösen az állattenyésztésre.
Így várhatóan és a kormányzat szándékai szerint a nagy állattartók
nem kerülnek versenyhátrányba, viszont a kizárólag növénytermesztéssel
foglalkozó nagyvállalkozók nem részesülnek az uniós forrásokból,
hiszen az ő versenyképességük adott, és foglalkoztatási rátájuk
annyira alacsony, hogy amennyiben nem folytatják tovább a tevékenységüket,
helyettük, adott esetben állattenyésztéssel vagy más
munkaintenzív kultúrával foglalkozó cégek művelik majd azt a
földet. Ezt a döntést a kamara támogatta.
A vidék népességmegtartó ereje javulhat-e a támogatási
rendszer átalakításával? Végeztek-e erre vonatkozóan számításokat?
– Ezt nagyon nehéz kiszámolni, és a kamara ilyen adatbázisokkal
nem is rendelkezik. Viszont meggyőződésem, hogy az állattenyésztés
közép- és hosszú távon biztos, hogy kifizetődő, hiszen az
országot, a világ népességét élelmezni kell. Különösen Ázsiában
van egyre inkább szükség a jó minőségű élelmiszerek
behozatalára. Ezért is szükséges az állattenyésztés, és várhatóan
az árak is megváltoznak, annyira, hogy megérje a gazdáknak állatot
tartani. Tehát fontos lenne a magyar gazdatársadalmat felkészíteni
arra, hogy állatállománya bővítésével, de legalább az állattartási
tevékenység megkezdésével lehetősége legyen ezt a konjunktúrát
kihasználnia. Az uniós, és a nemzeti források motivációs tényezőt
jelentnek számukra, hiszen az állatjóléti támogatások a kétszeresére
emelkednek. Bízom benne, hogy a gazdák is úgy számolnak, hogy
megéri állatot tartaniuk az új körülmények között, és a
kis- és közepes gazdálkodókat is motiváljuk arra, hogy
munkaerő-igényes agrártevékenységet végezzenek. Arra számítok,
hogy középtávon a mezőgazdaságban dolgozók létszáma növekedik.
Arról se feledkezzünk meg, hogy a nagygazdaságok többsége
komoly beruházásokat hajtott eddig végre, XXI. századi technológiával
dolgoznak, ugyanakkor a pályázatok elnyerésekor tett vállalások
miatt nekik kötelességük a foglalkoztatás és az állatállomány
szinten tartása.
A KSH felmérése szerint növekedett a sertés- és a
szarvasmarha-állomány. Mit gondol, miért ezen a két területen
indult el jelentős növekedés?
– A szarvasmarha állomány esetében tudni kell, hogy
annak változására mindig hatással van a keleti felvevőpiac. Bízom
benne, hogy a piacok stabilitásával elérhető az optimális állatállományszint
elérése. Hiszen az országban nagyon sok kihasználhatatlan
legelő, kaszáló van, ahol lehetne állattartással foglalkozni.
A sertés esetében a növekedés az áfa 5%-os csökkentésének
köszönhető. Ezzel a gazdaság fehéredett, és a piaci tisztulás
is hozzájárult a növekedéshez.
Gőgös Zoltán szocialista politikus szerint csaknem 600
vidéki kis- és középvállalkozás közvetlen támogatását
vonja el a kormány, s ezzel elkezdődik a fideszes falurombolás.
Mi erről a véleménye?
– Nem tudom, hogy Gőgös Zoltán milyen kis- és közepes
vállalkozásokra gondol. Talán a szocialisták szerint egy 1200
hektáros gazdaság uniós léptékkel közepesnek minősül?
Javaslom, hogy vizsgáljuk meg, hogy az EU-ba való belépésünk
óta milyen eredményt hozott a különböző uniós források elköltése,
és milyen hatással volt a magyar vidékre. Mint vidéken élő
ember, és egy kis település polgármestere úgy látom, hogy az
MSZP-s kormányok agrártámogatási rendszere nem nevezhető
sikertörténetnek. Hiszen nagyon sokan eltávoztak a vidéki
településekről, egyre kevesebb gyermek születik a falvakban,
és egyre kevésbé szeretnének a fiatalok vidéken maradni. A
jelenlegi kormányzat ezen változtatott, amikor megfogalmazta célját:
minél több embernek adjon munkát a mezőgazdaság, és minél
magasabb feldolgozottsági szinten értékesítsük a termékeket.
Olyan ágazatokat kell segíteni, melyek munkaerőigényesek. Az,
hogy Gőgös Zoltán ezzel nem ért egyet, azzal önmagát minősíti.
Nagy dőreség a kormányzati szándékot vitatni, hiszen azzal
szinte mindenki egyetért, kivéve bizonyos érdekkörökhöz
tartozókat. Lázár János miniszter úr is közölte: alapvetően
néppárti kormányzást visznek véghez, és ezért mindig a
kistermelők, kisvállalkozók pártjára állnak, mikor az ő érdekeiket
a nagyok veszélyeztetik.
Medveczky Attila
|
