|
 2014.12.05.
Dráfi Mátyás kultúrmissziója nemes közösségi
szolgálat
A Pro Probitate
– A helytállásért díjjal november 30-án, Dunaszerdahelyen
kitüntetett Dráfi Mátyás érdemeit Bárdos Gyula, a Csemadok
országos elnöke a következő szavakkal méltatta:
Tisztelt Művész Úr, Hölgyeim és Uraim!
Sokszor és sokan
elmondták, sokszor és sokan idézték
s bizonyára Önök is ismerik Petőfi Sándor Színészdal
című versének sorait: „Mi szép, mi szép, a mi föladatunk!
/ Legyünk büszkék reá, hogy színészek vagyunk.”
Gyermekkorom óta
volt és van szerencsém sok színészt ismerni, hiszen már
gyermekként is mindig ott lehettem a MATESZ, a Magyar Területi
Színház előadásain, azokban az években, amikor a színház
– tájoló társulat lévén – szülővárosomba, Szencre is
gyakran eljött, hogy ott is teljesítse küldetését: jó szóval,
szép szóval, magyar szóval ellátni közönségét. Akkor láttam
először a világot jelentő deszkákon a színművész Dráfi Mátyást,
hallottam szép magyar beszédét, é lett nemcsak számomra ő a
SZÍNÉSZ - csupa
nagybetűvel.
Még a korábbi években
történt, hogy egy – a színház iránt érdeklődő – kisfiú
Érsekújvárban meglátta a MATESZ feliratú autóbuszt. Tizenkét
éves volt akkor, amikor mesejátékot játszott a MATESZ, és ő
a szünetben odament a színészek közé… És akkor, 1954-ben
az egyik színész, Tarics János azt mondta az érdeklődő fiúnak:
színész csak akkor legyen, ha valóban szolgálni is akarja a
szlovákiai magyarságot.
Az ifjú ember
komolyan vette ezeket a szavakat: színész lett, s küldetésének,
közösségi szolgálatának a vezérmotívuma azóta is változatlan:
adni a közönségnek. Teszi ezt szakmai alázattal, felkészülten,
mai divatos kifejezéssel élve: vérprofiként.
Nem akármilyen háttérrel,
illetve gyermekkori élményekkel a tarsolyában indult el a pályán.
Születésének éjszakáján meghalt az édesapja. Amikor azután
a pozsonyi Déryné Színkört, a háború utáni első hazai
magyar műkedvelő színjátszó együttesek egyikét megalapító
Lőrincz János feleségül vette megözvegyült édesanyját, már
gyermekként részese lett a színházi világnak. Már
gyermekszereplőként, diákként is kapott feladatokat. Mindezek
után tizenhét évesen leérettségizett, és még a főiskola előtt,
színészbojtárként, a Matesz tagja lett. 1965-ben végzett a
Pozsonyi Színművészeti Főiskolán. Beke Sándorral, Thirring
Violával, Galán Gézával együtt, friss diplomásként került
vissza a komáromi színházhoz. 1959-1960 között a Magyar Területi
Színház színésze volt. 1965-1980 között, illetve 1982 óta a
komáromi Magyar Területi Színház, illetve a komáromi Jókai
Színház tagja. 1969-1971 között a Magyar Területi Színház
igazgatója volt. Egy évtizede már hivatalosan nem tagja a társulatnak,.
de szerencsénkre jelenleg is láthatjuk a komáromi Jókai Színház
színpadán.
Ha csak az érettségi
utáni időszakot tekintjük, akkor is öt és fél évtizede van
a pályán, az ő elmondása szerint ez legalább 250 szerepet,
alakítást jelent. Színházi szerepvállalása mellett sikeres
filmszínész, számos sikeres alkotásban láthatjuk őt a mozivásznon
is. A rádió és a televízió is szerencsénkre lehetőséget nyújtott
és nyújt neki, így ott is figyelemmel követhetjük számos
sikeres szereplését. Nagyszerű előadóművész, versmondó,
pedagógus és nem utolsósorban férj, családapa, nagyapa, olyan
hiteles közösségi ember, akinek szakmai kvalitását, emberségét
senki sem kérdőjelezi meg.
A nagy hősök egész
sorát játszotta el, volt Lucifer, Othello, Coriolánus, Tiborc
és még hosszan sorolhatnám emlékezetes fő- és
karakterszerepeit. Munkásságáért megkapta az Egressy díjat, a
Nyitott Európáért díjat, a Szlovák Köztársaság Ezüstplakettjét,
Komárom város Pro Urbe díját, a Határon Túli Magyar Színházak
kisvárdai fesztiváljának Életműdíját, Érdemes és Jászai
díjas színművész.
Feleségével,
Borbálával létrehozták a Teátrum Polgári Társulást,
amelynek keretében nehéz körülmények között számos
nagyszerű és felejthetetlen előadással szereztek örömet a
felvidéki magyar közönségnek. A szakmai elismerés mellett Dráfi
Mátyás kulturált, szép tiszta beszédét, kellemes bariton
hangját mindig értékeli a néző, illetve a hallgató.
T. Nagy Imre portréfilmje
Dráfi Mátyásról egy olyan opus, amely hűen mutatja be díjazottunkat,
emberként, előadóművészként és színművészként egyaránt.
Többek között ebből is megtudtam, hogy a négy esztendős
kisfiút majdnem magukkal vitték az oroszok, mert elvarázsolta
őket már akkor színészi képességeivel. Szerencsére édesanyjának
sikerült őt megmentenie. Ennek köszönhetően nemcsak a szűkebb
család, de a mi felvidéki és egyetemes magyarságunk is büszkélkedhet
a művész úrral, a mi Dráfi Mátyásunkkal, aki soha nem akarta
itt hagyni és cserbenhagyni a hazai közönségét, aki szülőföldjén
vállalta a kultúrmissziót, a nemes közösségi szolgálatot.
Ezért mondunk itt
és most köszönetet kitüntetettünknek, díjazottunknak, ezért
volt egyértelmű a döntés, hogy a felvidéki magyarság érdekében
kifejtett több évtizedes áldozatos munkája szerény elismeréseként
ő kapja az idei Helytállásért díjat.
Tisztelt hölgyeim
és uraim, kedves jelenlevők. Személye élménnyel kezdtem a méltatást,
engedjék meg, hogy hasonlóan személyes érintettséggel is zárjam
a laudációt. A sors különös ajándékaként értékelem azt,
hogy olyan örömben és megtiszteltetésben lehet részem –
nejemnek egyaránt - , hogy Dráfi Mátyás művész úrral egy színpadon
van lehetőségünk látni az ifjú színészgeneráció egyik
tagjaként lányunkat is. Köszönöm ezt a különös élményt,
nagy megtiszteltetés ez számunkra. Köszönöm Csáky Pál európai
parlamenti képviselőnknek, hogy közösségünk nevében méltathattam
díjazottunkat. Isten éltesse Dráfi Mátyást, hogy még sokáig
szolgálhassa a felvidéki magyarságot.
Bárdos Gyula,
Felvidék.ma
A szerző a
Csemadok országos elnöke. A laudáció elhangzott
Dunaszerdahelyen, november 30-án a díjátadáskor.
|
