|
 2014.12.05.
Évszázados adventi hagyományok és
szimbólumok
A gyerekek régen
énekszóval figyelmeztettek a roratéra, az adventi időszak
kezdetét pedig sokáig harangszóval jelezték. Ezek a hagyományok
manapság jóval ritkábban fordulnak elő, mint néhány évtizede,
de az adventi koszorú elkészítése és a böjt ma is szerves részét
képezi a karácsonyra való felkészülésnek.
Az advent a felkészülés, az ünnepre hangolódás jegyében
telik. Összegyűjtöttünk néhány olyan népszokást, és
hagyományt, amelyek régen és most is meghatározzák ezt a különleges
időszakot.
Énekszó hív a szentmisére
A karácsonyi előkészületekben
a gyerekeknek mindig is fontos szerepük volt, az adventi
szentmise előtt énekszóval, csengetéssel költögették a híveket,
hogy odaérjenek a rorátéra. Szokás volt még a kántálás, az
énekes adománygyűjtés is, amely Magyarországon a XV. században
alakult ki, főleg a protestáns iskolások körében. Az úgynevezett
szálláskeresés is a kisebbekhez fűződik: a Betlehembe érkező
és hajlékot kereső József és Mária fáradozásait elevenítették
fel.
A katolikus templomokban ősrégi szokás a hajnali
szentmise (hétfőtől szombatig), ma már igen népszerű a
fiatalok és a középkorosztály körében is, mert munka-,
illetve iskolakezdésre már régen vége van, de mégsem irreális
időben kezdődik. Jelképe ez Jézus anyjával, Szűz Máriával
együtt a várakozásnak.
Erdélyben a népszokások szerint a hajnali mise idején zárva
tartották az ajtót és ablakokat, hogy az ilyenkor állati
alakot öltő boszorkányok ne ronthassanak a házakba, ólakba.
Az Alföldön a lányok a hajnali misére harangozáskor mézet
vagy cukrot ettek, hogy édes legyen nyelvük, így férjet „édesgessenek”
maguknak.
Az adventi koszorú, mint szimbólum
A hagyományos adventi koszorún három lila és egy rózsaszín
gyertya várja az Úr eljövetelét, a karácsonyt. A lila szín
az egyházi liturgiában a bűnbánatot fejezi ki. Egyedül advent
harmadik vasárnapja, az úgynevezett örömvasárnap emelkedik ki
a többi közül, amelynek a liturgikus színe a rózsaszín. Ez a
színmisztika az adventi koszorú gyertyáin is visszaköszön.
Legelőször a rózsaszín gyertyával szembeni lilát gyújtjuk
meg, így pontosan a harmadik vasárnapon fog világítani a rózsaszín
gyertya. A kör alak az örökkévalóságot jelképezi.
Az adventi koszorú Johann Heinrich Wichern protestáns lelkész
nevéhez fűződik, aki 1838-ban egy gyermekotthon egyik termébe
fából hatalmas, kocsikerék méretű csillárt készíttetett,
és minden istentiszteleten egy újabb gyertyát tűzött a csillárkoszorúba.
A négy gyertya a világosságot jelképezi, amely Jézus születése
révén szétárad a Földön, egyben a hitet, a reményt, a
szeretetet és az örömöt szimbolizálja.
A harangozás ma már ritkaság
Az adventi időszak kezdetét sokáig harangszóval jelezték.
Ma már ez kezd kikopni a szokások közül, akárcsak az adventi
böjt, pedig ez még a XX. század közepén is élt az idősek körében.
Korábban heti háromszor tartózkodtak az Úr jövetelét váró
időszakban a hústól, aztán ez kettőre, szerdai és pénteki
napra korlátozódott. Még nagymamáink is kerülték az adventi
időszakban a zajos mulatságokat, a táncot, még lakodalmakat
sem tartottak, sőt a kocsmákban ebben az időszakban csak
utasokat szolgáltak ki.
Az elcsendesülés és a böjt ideje ez
Ha nem is olyan szigorút, mint a nagyböjtkor, hústilalmat
az egyház advent idejére is előírt, XIV. Kelemen pápa ráadásul
az Osztrák–Magyar Monarchiára „személyre szabta”
szerda–péntek ritmussal (1774), ez fenn is maradt 1918-ig; az
idősebbek még emlékezhetnek rá, 1956-ig december 24-e szigorú
böjti nap volt.
De a testi böjtölésen
kívül, az önmagunkba térés is fontos: érdemes visszaszorítani
a zajforrásokat, elcsöndesedhetünk, és emberi találkozásokra
is nagyon megfelelő ez az időszak. A „meghallgató” magatartással
kialakul egyfajta csöndesség az emberben. A belső pusztaságunkban
pedig meghalljuk isten szavát.
(erdely.ma)
|
