vissza a főoldalra

 2014.12.05. 

Együttműködnek a székelyföldi megyék

A közösen megszervezett programok, projektek hangsúlyosabb eredményt érhetnek el

Kovászna és Hargita megye társulásáról írtak alá szándéknyilatkozatot november 13-án Sepsiszentgyörgyön a két megye önkormányzati vezetői. Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke: a szándéknyilatkozat alapján már decemberben vagy januárban elfogadhatják a megyei önkormányzati testületek a két megye társulásáról szóló határozatot. Ez keretet biztosít arra, hogy a két megye közpénzt fordítson a megyék közötti együttműködésre.

 Mit várnak Kovászna és Hargita megye társulási szerződésétől?

 – Sokszor hallom, hogy Magyarországon még mindig küzdenek a bürokráciával, és ezért a kormány célja, hogy minél egyszerűbb legyen a pályázati rendszer. Sajnos Romániában a bürokrácia igencsak „elburjánzott”, és a jogszabályok túlzottan bonyolultak, mintha csak az lenne a törvényhozó célja, hogy minél több akadályt gördítsenek a polgármesterek, a megyei önkormányzatok elé. Sok esetben tapasztaljuk, hogy a román számvevőszék vagy valamelyik megye prefektusa keresi a lehetőséget, hogy kifogást emeljen a két megye közös programjai ellen, ezért döntöttünk a megyék társulásáról, amely jogilag támadhatatlan hátteret biztosít majd az együttműködéshez. Sok olyan közös program van, amelyek esetében nehéz beazonosítani, hogy mely költségek keletkeznek az egyik vagy a másik megye területén. Nehéz meghatározni, hogy a közös programoknak ki melyik részét fizesse ki. Most még csak a szándéknyilatkozatot írtuk alá. A dokumentumot 35 napos közvitára kell terjeszteni. Ezután hívhatjuk össze azt a tanácsülést, amely jóváhagyja a szándéknyilatkozat aláírását. S ezt követi a társulási szerződés aláírása – szándékaink szerint az egyik megyehatáron fekvő településen. A szándéknyilatkozat alapján már decemberben vagy januárban elfogadhatják a megyei önkormányzati testületek a két megye társulásáról szóló határozatot. Ez keretet biztosít arra, hogy a két megye közpénzt fordítson a megyék közötti együttműködésre. A székely furfangra is alapoztunk, amikor úgy készítettük elő a székely megyék társulását, hogy korábban Kovászna megye Brassó megyével, Hargita pedig a Kárpátokon túli Neamt megyével kötött hasonló szerződést. E szerződések egyikét sem kifogásolta a prefektus. Ezek után nagyon nehéz helyzetben lesznek azok, akik a székely megyék társulását akarják megakadályozni. Szükség van a furfangos megoldásokra, mert azt tapasztaljuk, hogy a hatóságok olyan döntéseket is megkérdőjeleznek Székelyföldön, amelyek Románia más területein természetesek. Tárgyalások folynak Maros megye önkormányzatával is, és hamarosan mindkét megye Maros megyével is társul. E három megye fedi a történelmi Székelyföld területét, Maros megyéhez azonban Székelyföldön kívüli területek is tartoznak. Maros megye elnöke kicsit óvatosabban közelíti meg ezt a témát, de nem utasítja el a kérdéskört. Ha Maros megye is társulna, akkor a három székelyföldi megye közös projektjeit lehetne a társulási szerződésen keresztül elindítani. A közös projektek kiterjednek a közigazgatási együttműködésre, a vendéglátásra, a turizmusra, a szakoktatásra, az agrári umra, az erdőgazdálkodásra, a sportra, és a kultúrára is.

 Említette a szakoktatást. Hogyan fogadták azt, hogy Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára kijelentette: „a magyar kormány a külhoni magyar szakképzés évévé készül nyilvánítani a 2015-ös évet”?

 – Nagyon örültünk államtitkár úr bejelentésének. Még a nyáron arról tartottam előadást Tusványoson, hogy a román oktatási rendszer szinte nem készíti fel fiataljainkat másra, mint a bukásra. Minden második székely fiatal elbukik az érettségi vizsgán. Így nagyon kevesen kerülnek be az erdélyi egyetemekre. Ezért a székelyföldi fiatalok jelentős része elhagyja szülőföldjét – ők főleg azok, akik nem egyetemi diplomára vágynak. Hiszen Romániában szétverték a szakképzési rendszert. Ráadásul magyar nyelvű szakoktatás nem létezik. A magyar kormány döntése azért is üdvözlendő, mert számtalan területen együtt tudunk dolgozni Kárpát-medencei szinten. Így a szakemberek cseréjében, a magyar nyelvű tankönyvek áthozatalában, a jó metódusok átadásában, közös pályázatokban. Diákcserékről is szó lehet, mert nálunk például a felvidéki és a magyarországi gyerekek megtanulhatnak székely kaput faragni. Gratulálunk Potápi államtitkár úrnak és tanácsadóinak, mert olyan felelős politikai döntést hoztak meg, amelyre valóban szüksége van a határon túli magyarságnak. Nálunk nem a népességfogyás a legégetőbb probléma, hanem az elvándorlás, a jövőépítés, illetve a kevés munkahely. Ezért is írtuk alá a társulási szerződést előkészítő dokumentumot a szomszédos Kovászna megyével. Székelyföldön föl sem vetődik az asszimiláció, a magyarság megszűnésének kérdése, de az elvándorlásé már igen. Az elvándorlás ellen az egyik „gyógymód” a munkahelyteremtés, a fiatalok számára a szakképzés, és az autentikus szórakozási lehetőség biztosítása. A piaci, gazdasági felmérések segítségével előrevetíthető, hogy a jövőben milyen szakmákra lesz szükség, ennek fényében lehet összeállítani érthető és elérhető szakokat, amelyek releváns információkkal segítenek a pályaválasztásban. A megyei tanács segíteni szeretne a fiatal családoknak az otthonteremtésben, az egyik elképzelés szerint a vidéki önkormányzatok nem használt földterületeket adnának ki használatba fiatal családoknak. Az otthon- és munkahelyteremtés támogatásának másik formája, hogy Hargita Megye Tanácsa szolgálati lakásokat épített fiatal szakorvosoknak, ezáltal a megyébe vonzva vagy itt maradásra ösztönözve őket.

Medveczky Attila